Super Mariónak gomba sem kellett – íme, a 2012-es Európa-bajnokság legjobb mérkőzése

Hogyan jött létre a randevú?

A németek nem vicceltek a selejtezőben: mind a tíz meccsüket megnyerték, hibátlanul végeztek a törököket, a belgákat, az osztrákokat, az azerieket és a kazahokat is felvonultató csoportjukban. Aztán nem vicceltek az Eb halálcsoportjában sem: három találkozón három győzelem (Portugália 1–0, Hollandia 2–1, Dánia 2–1). A negyeddöntőben pedig a görögöknek rúgtak egy négyest (4–2). Az olaszok is megnyerték gyenge selejtezőcsoportjukat, amelyben Észtország, Szerbia, Szlovénia, Észak-Írország és Feröer végzett mögöttük, de az Eb-kvartettjükben izgulniuk kellett a továbbjutásért, két 1–1-es döntetlennel kezdtek a spanyolok és a horvátok ellen, majd Írországot 2–0-ra legyőzve maradtak versenyben. Az angolok elleni negyeddöntőn pedig nem esett gól, de a tizenegyeseket az azúrkékek rúgták jobban.

Kinek állt a zászló?

Egyértelműen a németeknek, mert Joachim Löw együttese nemcsak hibátlan volt minden tétmeccsen a 2010-es vb-elődöntő óta (0–1 Spanyolország ellen), hanem tetszetősen is futballozott, és nem volt hajlandó hibázni. Cesare Prandelli olasz csapata láttán mindenki inkább azt mondta: nem rossz, nem rossz, de láttunk már sok-sok jobb olasz válogatottat.

Kik voltak a sztárok?

Manuel Neuer, Philipp Lahm, Mats Hummels, Bastian Schweinsteiger, Toni Kroos, Mesut Özil, Lukas Podolski, Mario Gómez, Miroslav Klose a német oldalon, vagyis szinte mindenki, akivel két évvel később világbajnokságot nyertek. De az olaszok között is akadt egy-két nagy név: Gianluigi Buffon, Leonardo Bonucci, Giorgio Chiellini, Andrea Pirlo, Antonio Cassano, és persze Mario Balotelli. A meccs előtti napon a Nemzeti Sport helyszíni tudósítói arról kérdezgették a két gárda szurkolóit, elcserélnék-e a maguk Marióját a másikéra (Gómezt Balotellire, és fordítva), de erről senki sem akart hallani.

Mit húztak az edzők?

Joachim Löw a torna elején letette a garast a 4–2–3–1-es játékrendszer mellett, és nem volt hajlandó változtatni rajta annak érdekében sem, hogy a két középcsatár, Mario Gómez és Miroslav Klose egyszerre lehessen a pályán. Végig Gómeznek szavazott bizalmat kezdőként, aki ezt az első két csoportmeccsen három góllal hálálta meg. Bár a szurkolók és a média képviselői eljátszottak a gondolattal, mi lenne, ha mind a ketten játszanának, a kapitány ismét Gómeznek adott lehetőséget. A németek pontosan tudták: sikerük záloga az lehet, ha sikerül kivonniuk a játék szervezéséből az olasz „registát”, az egész tornán fantasztikusan játszó Andrea Pirlót, amihez Mesut Özilnek kellett volna „visszafelé” védekezni. Nem sikerült…

Mi volt a dramaturgia?

Mario Balotelli (Olaszország) „Életem legszebb meccse volt” – mondta a lefújás után a tv-nek az akkor a Manchester Cityben futballozó, 21 éves Balotelli. De nem is ő lett volna, ha nem mást mondott volna minden médiumnak. Lapunk újságírójának, Csillag Péternek például azt: „Ha valaki az önök szemében attól nagy játékos, hogy két gólt szerez, nem bánom, gondolják csak így.” A La Gazzetta dello Sportnak pedig azt: „Nincs mit mondanom, látták, mit csináltam, értékeljék, ahogyan akarják…” Amit a tv-nek mondott, abba nem lehet belekötni. Az volt neki a csúcs, onnan már csak lefelé vezetett az útja.

Ez az összecsapás nem a fordulatairól és a drámai végjátékáról híresült el, mint sorozatunk korábbi „választottjai” közül jó néhány. Itt az első félidőt az olaszok okozta sokkhatás, a másodikat a kétségbeesett németek rohamai tették emlékezetessé. Igaz, a németek már azonnal offenzívát indítottak, de az olaszok átvészelték a nehéz időszakot (amihez kellett az is, hogy Andrea Pirlo a gólvonalon kézzel mentsen, amit a játékvezető nem vett észre), majd beindult a Balotelli-show! A renitens támadó ezen a meccsen a legszebb arcát mutatta, és az első félidőben szerzett két góljával mindenkit leforrázott. Előbb Antonio Cassano balról ballal érkező beadását fejelte Neuer kapujába, majd a 36. percben Riccardo Montolivótól kapott passzt, amellyel egyedül iramodhatott kapura. Végigvezethette volna a labdát a kapuig, ám ő sokkal váratlanabb és ösztönösebb megoldást választott: tizenhat méterről, futtából, elemi erővel bezúdította a labdát a bal ficakba! A németek végighajtották a második félidőt, a végén vészkapusként játszó Manuel Neuer az olaszok térfelén egy csukafejessel szerzett labdát, majd Özil egy tizenegyessel visszahozta a reményeiket – de már későn. Buffon mégis feldúlt volt a lefújás után. „Mérges vagyok, hogy az utolsó öt percben megnehezítettük a saját dolgunkat – mondta a csapatkapitány. – Ha az Eb elődöntőjében a németek ellen rúghatunk hét gólt, rúgjunk hetet! Állítom, ha a végén egyenlítenek, a hosszabbításban tíz-kettőre kikapunk.”

Mitől vált legendássá?

Második gólja után Balotelli lekapta magáról a mezt, majd befeszítette fekete, csupa izom felsőtestét. A képsor mindenkinek beleégett a retinájába, ha akarta, ha nem. Persze rögtön mém is lett belőle, az egész Eb legikonikusabb fotójává vált.

Mit írt a sajtó?

„Jogi Löw tehet a kiesésről? A szünetre már belátta, hogy nem Mario Gómez az ő embere, de addigra már késő volt” (Bild – német); „Német részről Sami Khedira a nap nyertese. Egyedül ő dicsérhető, övé a jövő” (Die Welt – német); „Szép teória volt a szurkolóktól, hogy az elődöntőben revansot veszünk az olaszokon 2006-ért, a döntőben pedig a spanyolokon 2010-ért – de túl korai volt az öröm. Nem fejben kellett volna lejátszani a meccseket” (Frankfurter Allgemeine Zeitung – német); „Móresre tanítottuk a németeket, Prandelli forradalmasította az olasz támadójátékot” (Corriere dello Sport – olasz); „A mi Super Mariónk két gólt lőtt, az ő (Mini) Mariójuk a neki jutó negyvenöt percben annyira volt mozgékony, mint egy lámpaoszlop” (La Gazzetta dello Sport – olasz); „Balotalia! Egész Olaszország Mario király lába előtt hever” (Tuttosport – olasz).

Tudta?

A milánói szaklap, a La Gazzetta dello Sport ezután a meccs után kért elnézést Mario Balotellitől, amiért a negyeddöntőben az angolok kiejtését olyan karikatúrával ünnepelte, amelyen a színes bőrű játékost King Kongként ábrázolta, amint megmássza a Big Bent…

Volt-e visszavágó?

A következő Eb-n máris revansot vettek a németek. Akkor a negyeddöntőben futottak össze, Mesut Özil és Leonardo Bonucci góljával 1–1 lett, a tizenegyespárbajt a németek nyerték meg. Azóta három barátságos meccsen találkoztak, illetve a mieinkkel is közös Nemzetek Ligája-csoportban voltak az A-ligában 2022-ben, akkor Olaszországban 1–1 lett, odahaza pedig 5–2-re nyertek a németek. De a csoportot – mi ne tudnánk… – az olaszok nyerték meg.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. május 25-i lapszámában jelent meg.)