Gyenge Valéria: Két ígéret között őrlődve
„Tudja, a forradalom utcai harcairól azért nincsenek emlékeim, mert az úszók a Vörös Csillag Szállóban laktak a Svábhegy tetején. Busszal jártunk edzeni a Margitszigetre és vissza. Edzőnk, Sárosi Imre nem hagyta, hogy az úszásról bármi is elvonja a figyelmünket. Persze, amit hallottunk, úgyis elvonta. És amikor már az elutazáskor az Osztapenko-emlékműnél láttuk a tankokat, megdöbbentünk, a nymburki vonatút alatt pedig ránk zárták az ajtót. Ja, és hogy a szingapúri szálloda kis medencéjében végre úszhattunk – a hotel lakóival együtt…”
A magyar úszósport elképzelhetetlenül erős volt az 1950-es években: Helsinkiben, az 1952-es olimpián Gyenge Valéria előtt Szőke Kató (100 m gyors), Székely Éva (200 m mell) és a Novák Ilona, Temes Judit, Novák Éva, Szőke Kató (Littomeritzky Mária) összetételű 4x100-as gyorsváltó is a dobogó tetejére állhatott. Amikor a finn fővárosban Sárosi Imrét az Egyesült Államok úszószakemberei arról kérdezték, ki nyeri a 400 méteres gyorsúszást, „Mesti” nem az amerikai és japán ellenfélre tippelt, hanem Valira, sőt, 5:12 perc körüli időt jósolt neki. Gyenge Valéria 5:12.1 perccel győzött… Az 1954-es torinói Eb-n összesen 9 (!) elsőséget szereztünk, a női szakág hármat.
Az 1956-os melbourne-i játékokon – amelyre Gyenge Valéria címvédőként és világranglista-másodikként utazott – a 400 méteres gyorsúszás döntőjében nyolcadik lett. Ám neki az igazi finálé csak ekkor kezdődött! Telefonhívás várta a sajtóközpontban, vőlegénye, Garai János édesanyja azt mondta: „Vali, anyád meggondolta magát, menj Jancsi után!” Melbourne előtt fel sem vetődött benne, hogy nem jön vissza Magyarországra – Torontóba repült szerelméhez, ahol 1956. december 28-án összeházasodtak.
| Benedek Gábor (99), olimpiai és világbajnok öttusázó: „Az úszók és az öttusázók egymás mellett éltek a margitszigeti uszodában. Ahány úszó, annyi egyéniség: Szőke Kató, Székely Éva, Killermann Klára, a Novák lányok és persze Gyenge Vali. Jóban voltunk, Valit – ha szabad így fogalmaznom – szolid lánykának ismertem meg, némiképpen hozzám hasonló természetűnek. Emiatt különösen kedveltem.” | Dömölky Lídia (90), olimpiai és világbajnok vívó: „Az ötvenes években a sportolók egy nagy családot alkottak. Mi, fiatalok csodálattal néztünk fel az idősebb bajnokokra, bíztunk abban, hogy szintén aranyérmesek lehetünk. Ebben megerősített minket, hogy Vali 19 évesen olimpiai bajnok lett. Nem szállt a fejébe a dicsőség, ugyanolyan szerethető lány maradt, mint addig volt. Melbourne-ben vele éltük meg a drámát: amikor édesanyjának tett ígéretet a hazatérésre, azért szurkoltunk, amikor a vőlegényéről kapott hírt, azért szorítottunk, hogy összejöjjön vele. Sohasem felejtem el, hogy a római olimpián átrepülte az óceánt, hogy a honfitársainak drukkoljon. Olvastam a könyveit, tudok a kiállításairól. Le a kalappal a sokoldalúsága előtt!” |
„Két levelet kaptam Jánostól, az elsőben optimista volt, éltette a forradalmat. A második beszámoló már Melbourne-ben ért, Bécsből érkezett a pesszimista, lehangoló írás, a végén, hogy Torontóba készül a rokonaihoz, s kért, én is kövessem.” Az édesanyja pedig arra kérte, térjen haza. Mindkettőjüknek megígérte (erről szól az Ígéret című könyve). El lehet képzelni, hogyan koncentrált így az úszásra…
Vali és János – akinek édesapja, az 1928-as olimpián kardcsapatban olimpiai bajnok Garai János a holokauszt áldozata lett – az uszodából ismerte egymást, a fiú pillangózó volt, de nem került be a melbourne-i csapatba. A játékok után Gyenge Valéria Kanada felé vette az irányt – miközben számos magyar sportoló a Sports Illustrated lap jóvoltából San Franciscóba repült –, a Toronto Star címlapsztorit kerekített a történetből, vállalva az utazás költségeit. Egy újságíró szegődött Vali kísérőjéül, titokban tartották a sztorit, Garai János is csupán fél órával a landolás előtt szerzett tudomást a gép érkezéséről.
| Ígéret (Promise) című könyve magyar kiadása 2000-ben a szerző fordításában jelent meg, a Két asszony élete és a Barátnők is számos önéletrajzi elemet tartalmaz. Hazám című fotóalbumát 1983-ban adták ki, Illyés Gyula verseit özvegye, Kozmutza Flóra válogatta. Az országjáró fotózásban rendre elkísérte olimpiai aranyérmes barátnője, Killermann Klára. |
Huszonkét évig éltek együtt, kapcsolatukból két lány született, a tanárnő Judy úszóként kanadai bajnok lett, Soo ifi aranyéremig jutott, majd Kanadában ismert színésznő lett. Vali honi gyökerei sohasem sorvadtak el, az 1960-as római olimpiára is elutazott, hogy szorítson a mieinknek. Rendszeresen hazalátogat az 1963-as amnesztia óta, s tevékeny részese a honi olimpiai mozgalomnak. Korábban részt vett a torontói Magyar Ház programjain, ám manapság a kapcsolatot már inkább a lakhelyéhez közelebb eső konzulátussal tartja, innen küldött videóüzenetet a kerek olimpiai évfordulókat ünneplő sportolóknak.
Kikívánkozott belőlem: a távolléte alatt sohasem érezte úgy, hogy rosszul döntött? „Az első évek roppant nehezek voltak még úgy is, hogy megházasodtam. Kínzó honvágy gyötört, ami csak a gyerekeink megszületése után múlt el.”
Gyenge Valéria esetében értelemszerű a kérdés: mikor látjuk ismét itthon?
„Korábban évente hazajártam, volt, hogy nem is egyszer. Manapság már nem vállalom a hosszú utazást. Hogy hogyan vagyok? Úgy mondanám, viselem a koromat. Ellátom magamat, teljesen rendben vagyok. Kicsit lassulok.” Majd szinte látom, ahogyan „Valis” huncutsággal hozzáteszi: „Utóbbit azért ne írja le…”
| Született: 1933. április 3., Budapest Sportága: úszás Klubjai: MTE (1945–1947), Neményi Madisz (1948–1949), Bp. Lokomotív (1949–1954), Bp. Törekvés (1955–1956), Etobicoke Toronto (1957–1963) Edzője: Sárosi Imre Kiemelkedő eredményei: olimpiai bajnok (1952, 400 m gyors), Európa-bajnok (1954, 4x100 gyorsváltó: Gyenge Valéria, Sebő Ágota, Temes Judit, Szőke Kató), Eb-2. (1954, 400 m gyors), 2x főiskolai világbajnok (1951, 400 m gyors; 4x100 gyorsváltó: Novák Éva, Székely Éva, Temes Judit, Gyenge Valéria), 2x főiskolai vb-2. (1951, 100 m pillangó, 200 m pillangó), 3x világcsúcstartó (1953, 800 m gyors, 10:42.4; 1953, 4x100 vegyes váltó, 5:10.8 és 5:09.2) Díjai, elismerései: a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954), a Magyar Népköztársaság Kiváló Sportolója (1955), az úszó Hírességek Csarnoka tagja (1978), Magyar Örökség-díj (2000), a magyar úszósport Hírességek Csarnokának tagja (2018) |
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. október 22-i lapszámában jelent meg.)
