Képes Sport
CSILLAG PÉTER, L. PAP ISTVÁN, THURY GÁBOR 2021.06.10 14:10 Frissítve: 2021.06.10 16:23

Nemzedéki futballélmény – az Eb, amikor az éjjel tényleg soha nem érhetett véget

Az Henri Delaunay-trófeáért zajló Európa-bajnokságok (pontosabban 1968 előtt az Nemzetek Európa-kupája) 1960 óta íródó története telis-tele van emlékezetes csatákkal. Hasonló varázslatot várunk a nyári, 11 helyszínen rendezendő tornától is – a rajtig felidézzük az eddigi tizenöt futballünnep legcsodásabb pillanatait.

A futballvilág az Eb-t követően a torna egyik meglepetésszereplőjeként helytálló, a portugálok egyenrangú ellenfelének bizonyuló, egységes csapatként emlegette a miénket (Fotó: Getty Images)


Negyvennégy év várakozás után játszott 2016-ban a magyar válogatott Európa-bajnokságon, vagyis mondhatjuk, hogy az 1972-es torna Liege-ben rendezett bronzmérkőzése (Belgium–Magyarország 2–1) és az öt évvel ezelőtti Magyarország–Ausztria csoportmérkőzés között eltelt 16 068 napban felnőtt legalább két, de talán inkább három nemzedék magyar Eb-élmény nélkül. A vb-részvétel 1978-ban, 1982-ben és 1986-ban ugyan még biztosította a várt-elvárt ünnepi hangulatot a magyar futballköröknek (legalábbis a helyszíni keserű tapasztalatokig), a mexikói vb és a franciaországi Eb közötti három évtized azonban a válogatott életében végtelen vándorlásnak tűnt a kietlen sivatagban.

Bernd Storck a németes vonal folytatójaként állt a válogatott élére (Fotó: Nemzeti Sport)

Egy-egy felcsillanó víztócsa ugyan kecsegtetett némi enyhüléssel – így az olimpiai szereplés 1996-ban, a vb-pótselejtező 1997-ben vagy a 2008-as U19-es Eb- és az U20-as vb-bronz 2009-ben –, de az oázis csak nem bukkant fel a láthatáron. Aztán Michel Platini, az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) elnöke némiképpen átrajzolta az európai futballtérképet, az Eb mezőnyét felduzzasztotta 16-ról 24 csapatosra, és a fellocsolt terepen már a sikerre szomjazó magyar válogatott is megtalálta útját a régóta vágyott vízforráshoz.

Bár a nagy áttörés hátteréről szólva mindig meg kell említenünk a Platini-féle bővítést, a csapat érdemei elvitathatatlanok, az Eb-selejtező során többször bizonyította tartását, érettségét. Pedig pocsékul indult a sorozat, a nyitásként Észak-Írországtól elszenvedett hazai 2–1-es vereség a magyar szurkoló lelkivilágának legismertebb érzését, a bosszúság, a tehetetlenség és a beletörődés sajátos egyvelegét hívta elő. Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke merész lépésre szánta el magát, egyetlen tétmérkőzéssel a háta mögött menesztette Pintér Attila szövetségi kapitányt, majd – hasonlóan bátor hozzáállással – az addig felnőttszinten edzői tapasztalatot még nem gyűjtő Dárdai Pálra bízta az irányítást. A felfogásában a német futballkultúrából hozott igényességét és a magyar közegben ritka őszinteséget ötvöző tréner pedig tartást, önbizalmat, perspektívát adott az együttesnek, amely kicsikart győzelmekkel és méltányolandó döntetlenekkel közeledett célja felé (Románia ellen 1–1, Feröer ellen 1–0, Finnország ellen 1–0, Görögország ellen 0–0, majd újra 1–0 Finnország ellen). Segítette az előreevickélést, hogy a magyar válogatott Dárdai ösztönzésére felismerte valós mozgásterét, értékeit és korlátait – nem akart messzebbre lőni, mint ameddig a puskája vitt.

1964 – ESÉLYESKÉNT BRONZ
Bene Ferenc két gólt szerzett a spanyolországi négyes döntőben

Hogy mennyire voltunk esélyesek 1964-ben a négyes döntőben? Tichy Lajos erre a kérdésre azt válaszolta, háromesélyes a madridi magyar–szovjet mérkőzés, s amikor kijavították, hogy biztosan a magyar–spanyol elődöntőre gondol, úgy reagált, nem, az ő feje már a döntőn jár, ahová a magyarok és a szovjetek jutnak be. Igen, a játékosok is esélyesnek tartották magukat a végső sikerre.
A selejtezőben Wales, a nyolcaddöntőben az NDK hajtott fejet, a négy közé jutásért a franciák ellen Párizsban a mindenkori Baróti-éra egyik legjobb teljesítményét nyújtotta a csapat, 3:1-re győzött. A L'Équipe szakírója szerint: „A magyarok ezzel a győzelmükkel gyakorlatilag már bekerültek a Nemzetek Európa-kupája elődöntőjébe. Szerintem esélyük van arra is, hogy a döntőben is diadalmaskodjanak.” Tichy Lajos két, Albert Flórián egy gólt szerzett, Baróti Lajos szövetségi kapitány kiemelte: „Nekem különösen Tichy, Albert és a védelem játéka tetszett.”   A Népsport így fogalmazott:  „A magyar csapatban mindenki megtette a magáét.”  A visszavágón már kevésbé, de 2:1-re nyertünk.
A spanyolországi elődöntőben viszont – hosszabbításban – 2:1-es vereséget szenvedtünk a házigazdától. Az NS szerint „Nem nagy csapattól kaptunk ki, s a mérkőzés eredményét nem annyira az ellenfél különleges képessége, inkább a mieink nagy csalódást keltő játéka alakította ránk nézve ilyen kedvezőtlenül”. Tichynek és Albertnek nem ment a játék, az volt az általános vélemény, ha csak valós tudásuk felét hozzák, a döntőt Magyarország és a Szovjetunió játssza... S arról nem is beszéltünk, hogy Bene Ferenc rengeteg helyzetet hagyott ki.
Baróti évekkel később így kommentálta a spanyolországi szereplést:  „Ekkor éreztem először, hogy megingott bennem a bizalom. Hogy nem tudtunk Európa-bajnokok lenni.” Más kérdés, hogy legjobb Eb-szereplését könyvelhette el az együttes, mert a Dánia elleni bronzmérkőzést – ugyancsak hosszabbításban – 3:1-re megnyerte. Baróti néhány játékosát pihentette, fiataloknak adott lehetőséget, jobbhátvédként Novák Dezső két gólt is lőtt, az egyiket 11-esből. És ekkor mutatkozott be a válogatottban a 19 éves Varga Zoltán.


Csakhogy 2015 nyarán a szurkolók körében népszerű szövetségi kapitány búcsút intett, időközben rábízták a Hertha BSC-nél a felnőttcsapat vezetését, a két feladatnak hosszú távon nem tudott párhuzamosan eleget tenni. Érkezett helyére a németes vonal folytatásaként az addig edzőként mérsékelt sikereket elérő Bernd Storck, aki végül révbe kormányozta a csapat hajóját, bár a selejtezősorozat hajrájában még néhány vihar hátravolt. A románok elleni 0–0-t az északírek elleni 1–1 követte, aztán amikor 2015 októberében, a Feröer elleni Üllői úti selejtezőn 1–0-s vendégvezetésnél veszni látszott az esély, mint Toldi Miklós a farkasjárta bozótból, felbukkant a színen a magyar nép futballhőse: Böde Dániel. A Ferencváros csatára beállt a szünetben, és a második félidőben két góljával megfordította a mérkőzést, kicsikarva a 2–1-es győzelmet. A selejtező záróakkordjaként Athénban 4–3-ra kikapott a csapat, ezzel mások kezébe került a sorsa, legalábbis az egyenes ági kijutást tekintve. A teljes mezőny legjobb csoportharmadikja végül az egy ponttal előző Törökország lett, így Magyarország pótselejtezőre kényszerült: az UEFA sorsolása a norvég válogatottat jelölte ki ellenfeléül.

2016 
Európa-bajnok: Portugália
2. Franciaország
3. Wales és Németország
– gólkirály: Antoine Griezmann (francia) 6 gól
– először rendeztek 24 csapatos Eb-t
– Franciaország lett az első ország, amely háromszor rendezett Eb-t

Oslóban nem kis meglepetésre 1–0-ra győzött a válogatott – Király Gábor elképesztő védéseinél a magyar közönség a meccs reggelén elhunyt válogatott kapus, Fülöp Márton nevét skandálta –, a mérkőzés egyetlen gólszerzője és nyerő embere pedig a Storck bűvészkalapjából előrántott Kleinheisler László volt. A zabolázhatatlan középpályást sokan a magyar futball egyik legnagyobb tehetségének tartották, de akkoriban már hónapok óta nem volt játékban, klubja, a vele munkajogi vitába keveredő Videoton harmadosztályú tartalékcsapatánál parkoltatta, így a német edző választása kockázatosnak tetszett. De bejött, ahogyan Priskin Tamás bevetése is a budapesti visszavágón: az Üllői úton a váratlanul a kezdők közé jelölt csatár csodálatos góljával szerzett vezetést Magyarország, Markus Henriksen öngóljával pedig gyakorlatilag eldőlt a továbbjutás, a norvégok hiába szépítettek már. Kezdetét vette a lázas készülődés a franciaországi utazásra, 2015 decemberétől már az ellenfelek ismeretében: a Párizsban tartott sorsolás Ausztria, Portugália és Izland mellé osztotta be Storck csapatát. A keret ausztriai edzőtáborban hangolódott a tornára, a magyar szurkolók pedig óvatos bizakodással várták az Eb-rajtot, talán csak a legtitkosabb vágyak szintjén gondolva arra, amit a kapitány konkrét tervként adott elő: a továbbjutást a csoportból. Negyvenezer magyar kelt útra, hogy a helyszínen buzdítsa a válogatottat, amelynek várható Eb-szereplésétől a külföldi szakértők sem vártak többet, mint amennyit egy tisztes helytállásban bízó, de a peremszereppel megbékélő együttestől lehet.

 1972 – POTYA GÓLOKKAL
A csehszlovákoktól 1969. december 3-án Marseille-ben elszenvedett vereség következtében Magyarország nem jutott ki az 1970-es mexikói vb-re. Sós Károlyt menesztették, Hoffer József került a válogatott élére, és akkor még senki sem gondolta, hogy a csapat nem vele fejezi be az Eb-selejtezősorozatot (Norvégia, Franciaország, Bulgária), ám 1971-ben a bolgároktól idegenben 3–0-ra kikapott, s a szövetségi kapitány lemondott. Helyére Illovszky Rudolf érkezett, aki már második ciklusát kezdte a válogatott élén.
Csapatunk a franciák elleni bravúros párizsi 2–0-s sikerrel nagy lépést tett a legjobb nyolc közé, ott a románok következtek, s a két ország viszonyának ismeretében érthető, hogy a meccs politikai felhangoktól sem volt mentes. Budapesten és Bukarestben is vezettünk (1–0-ra, illetve 1–0-ra és 2–1-re), de mindkétszer döntetlen lett (1–1, 2–2), így Belgrádban harmadik mérkőzés döntött. Kapusunk, Géczi István látnoknak bizonyult, mert a találkozó előtt azt mondta: „Ezt a meccset megnyerjük, mégpedig 2–1-re, a 88. percben lőtt góllal.” Tévedett: Szőke István már a 87. percben megszerezte a győztes találatot (2–1)...
A belgiumi négyes döntőben Magyarország 1–0-ra kikapott a Szovjetuniótól: szögletet követően Páncsics Miklós pechesen Anatolij Konykovhoz fejelte a labdát, a Sahtar Doneck („szovjetként” még Sahtyor Donyeck) középpályása pedig a kapunkba lőtte. Egyenlíthettünk volna, de Zámbó Sándor 11-esét Jevgenyij Rudakov kiütötte, a kipattanót pedig Szőke az oldalhálóba vágta. Nem mostuk le magunkról, hogy „lefeküdtünk a ruszkiknak”.
A bronzmérkőzésen a hazaiak motiváltabbak voltak, a második góljuk előtt egy beadás után Géczi szólt Páncsics Miklósnak: „Jó, el!” Ami a kapus olvasatában azt jelentette, hogy a védőé a labda, rúgja el. A középhátvéd viszont csak annyit hallott, jó, gondolta, hogy Géczinek, átlépte a labdát, Paul Van Himst pedig belőtte... Kű Lajos viszont az ellene elkövetett szabálytalanság után a 11-est, a belgák 2–1-re nyertek, negyedikek lettünk. Sovány vigasz, hogy a négyes döntő All Star-csapatában a védő Juhász Péter és a csatár Kozma Mihály is helyet kapott.


Ehhez képest az Ausztria elleni csoportmérkőzés 2–0-s magyar győzelmére a futballszakma is felkapta a fejét, a Király – Fiola, Guzmics, Lang, Kádár – Gera – Németh, Nagy, Kleinheisler, Dzsudzsák – Szalai Ádám felállásban kezdő, majd Stiebert, Pintért és Priskint is bevető magyar együtes életre szóló élménnyel ajándékozta meg a bordeaux-i Matmut Atlantique Stadion piros-fehér-zöld sálban, mezben, trikóban pompázó nézőit. Noha a mérkőzés alaphangját David Alaba ijesztő kapufás lövése adta meg, az emlékezet alighanem Szalai Ádám és Stie­ber Zoltán gólját őrzi meg inkább, mégpedig Hajdú B. István fülekbe rögzült szavaival kísérve.  „Vissza lehet tenni Szalainak, ott a gólhelyzet, és a gól, és a gól!... Szalai!... Vezet Magyarország! Ötszázötven nap után be lehet azt piszkálni, pöckölni, tuszkolni. Egy ide!” „Stieber a tizenhatoson belül, lövés, gól!... Gól!... Eldőlt a mérkőzés!”


„Öt perccel a bordeaux-i gólom előtt még nem szerettek annyira az emberek, de most már mindenki szeret...” – mondta Szalai Ádám, az osztrákok ellen a válogatottban 550 nap után betaláló csatár

Ugyanazon a napon a nagy mellénnyel fellépő Portugália erejéből csupán 1–1-es döntetlenre futotta Izland ellen, ami pontosan mutatta az északi csapat erejét – és felértékelte válogatottunk négy nappal későbbi újabb pontszerzését. Marseille-ben a várost egy napra magyar színekbe öltöztető, magyar szóval megtöltő, délután az utcákon piros-fehér-zöldben hömpölygő tábor a mérkőzés 88. percében mutatta meg, milyen a Stade Velodrome-ban az igazi hangrobbanás: a Gylfi Thór Sigurdsson tizenegyesgólja miatt 1–0-s hátrányban lévő magyar válogatott – a Nikolics Nemanja beadásába szerencsétlenül belelépő – Birkir Már Saevarsson öngóljával egyenlített, a szurkolói boldogságba pedig talán még a tenger is beleremegett.


A második csoportkörben is csak egy pontot szerző, Ausztriával gól nélküli döntetlent játszó portugálok lába alól kezdett kicsúszni a talaj, és a négypontos magyarok ellen kellett kiharcolniuk a továbbjutást. Ám csapatunk ismét meglepetéssel szolgált: az Eb egyik legjobb mérkőzésén háromszor is vezetett, Gera Zoltán látványos, húszméteres bombagólja és Dzsudzsák Balázs két, megpattanó lövésből szerzett gólja egyaránt a magyar Eb-turné emlékezetes mozzanata. Ám Nani gólja és a kissé ingerült hangulatban lévő, többször bosszúsan csapkodó Cristiano Ronaldo duplája nyeregben tartotta a portugálokat, a 3–3-as döntetlennel így a csoportelső Magyarország és a csoportharmadikként továbblépő Portugália is versenyben maradt.

KISELEJTEZVE – BALSORS AKIT...
Amennyire tele van emlékezetes világbajnoki szereplésekkel a magyar labdarúgás gazdag történelme, annyira vert minket a sors az Európa-bajnokságokkal. Már akkor is, amikor ott voltunk a szűk elitben, vagy később, amikor még stabil résztvevői voltunk a vb-knek. (Más kérdés, hogy ha nem 1960-ban indul kontinenshódító útjára az eleinte Nemzetek Európa-kupájának hívott sorozat, hanem egy évtizeddel korábban, lehet, hogy lenne aranyérmes válogatottunk...)
Mindjárt az első kiírás első meccsét mi vívtuk, de 1958. szeptember 28-án 3:1-re kikaptunk Moszkvában – első Eb-selejtezős gólunkat 3:0-nál Göröcs János szerezte. Mivel a nagy testvér a szinte napra egy évvel később lejátszott visszavágón Vojnov góljával a Népstadionban is győzni tudott (csatársorunk: Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi...), Baróti Lajos csapata már a nyolcaddöntőben kiesett.
1964-ben megszületett a mindmáig egyetlen magyar érem, 1968-ban ellenben hiába nyertük meg az NDK, az ellenünk bemutatkozó Johan Cruyffot is bevető Hollandia és Dánia előtt a selejtezőcsoportunkat, ha megint jöttek a szovjetek. A hazai 2:0 (gólszerző: Farkas és Göröcs) sem volt elég a Lenin Stadionban, 3:0 és Eb-búcsú lett a vége a nyolc között.
Négy évvel később még bejutottunk a négy közé, az 1976-os selejtezőben ellenben Walesszel szemben már a csoportkört is sikerült elbuknia a sorozatot Moór Edével kezdő, Szőcs Jánossal folytató, de Baróti Lajossal befejező válogatottnak. Az 1980-as selejtező előtt ott voltunk az argentínai vb-n, de Barótinak mennie kellett, és az Európa-bajnokságért újabb vesszőfutás következett: ezúttal a görögök mögött szorultunk a csoport második helyére, igaz, legalább a finneket és a szovjeteket megelőzve. Megint a kapitánykeresés árnyékában zajlott a sorozat, Kovács Ferenccel indult, Lakat Károllyal zárult, de az Eb-t megint nélkülünk rendezték meg.
Egervári Sándor válogatottja már közel állt az áttöréshez
Az 1984-es Európa-bajnokság előtt az 1982-es vb-n dirigáló Mészöly Kálmán megmaradhatott a posztján, de persze nem végig. A dániai 3–1-es vereség az állásába került, és addigi segítője, Mezey György ült le a helyére. Vele az Eb-re kijutó dánok felett aratott 1–0-s sikerrel zártunk, ám csak csoportnegyedikként Dánia, Anglia és Görögország mögött. Az 1988-as selejtező Mexikónak esett áldozatul, hiszen nemcsak Mezey ment, de a fürdővízzel együtt a gyereket, azaz az 1986-os vb előtt sikert sikerre halmozó csapatot is sikerült kiönteni. Komora Imrével gyorsan elszálltak a továbbjutási esélyek, érkezett Verebes József, majd Garami József, de a későbbi Európa-bajnok hollandok ellen a csoportban nem volt esély. Igaz, legalább nagy meccseken vertük meg itthon a lengyeleket, majd a görögöket, és ez végül a csoport harmadik helyéhez volt elég.
1992-ben rendeztek utoljára nyolccsapatos tornát, és mivel Olaszország és a Szovjetunió is riválisunk volt, Mészöly második korszakában olyan nagyon senki sem dőlt a kardjába attól, hogy nem sikerült a kvalifikáció. A norvégokat persze ettől még illett volna megelőznünk. Az 1996-os sorozatot ismét csak a Szőke Szikla vezetésével a svájci, török, svéd, izlandi csoportból nem sikerült megoldani, holott idehaza veretlen maradt a csapat – cserébe valamennyi idegenbeli selejtezőjét elveszítette.
Következett a Bicskei-korszak, benne az újabb kudarccal. Románia, Portugália és Szlovákia mögött csak negyedik lett csoportjában a válogatott, amelynek a továbbjutásra fikarcnyi esélye sem volt. Nem úgy a 2004-es torna előtt, amikor a csapat Gellei Imrével egészen a finisig harcban állt a kijutásért, ám a lettországi vereséggel ez az esély is elúszott, mi több, végül itt is csak negyedikek lettünk.
Bozsik Péter együttese a norvégok elleni hazai tragédiával (1–4) kezdte a következő kiírást, a máltai 2–1-es vereség, no meg a jól bevált kapitánycsere után Várhidi Péterrel fejezte be: szégyenletes hatodik hely lett a vége, ilyen mélységekben korábban sohasem járt a magyar futball. Ehhez képest a 2012-es Eb előtti selejtezőben úgy lett immár Egervári Sándorral csoportharmadik a válogatott, hogy ha 24 csapatos a torna, és olyan a selejtező lebonyolítása, mint négy évvel később, csont nélkül kvalifikálta volna magát a lengyel-ukrán kontinensviadalra. De nem olyan volt...


A Toulouse-ban játszott, Belgium elleni nyolcaddöntőre mondhatnánk, hogy már csak jutalomjáték volt az addig is minden várakozást felülmúló magyar csapatnak. De nem mondjuk, mert bár a budapesti Nagykörúton ünneplők hangulatát nem rontotta el semmi, mégiscsak tetemes, 4–0-s vereségbe szaladt bele a második félidő végére összeomló válogatott. Talán a játék igazságtalansága, hogy az aznap lehengerlően futballozó belgák aztán nyekkenés nélkül kiestek a ­Wales elleni negyeddöntőben, a szalmaszálba kapaszkodva felszínen maradó portugálok viszont a lengyeleken és a walesieken túljutva, a Franciaország elleni hosszabbításos döntőben aratott 1–0-s győzelmükkel megnyerték az Európa-bajnokságot.

A 2016-os torna egyik varázslatos pillanata: Gera Zoltán gólját a portugál védelem mellett megcsodálta az egész világ (Fotó: Nemzeti Sport)


És hogy milyen emléket hagyott maga után a magyar válogatott? A futballvilág az Eb-t követően a torna egyik meglepetésszereplőjeként helytálló, a portugálok egyenrangú ellenfelének bizonyuló, egységes csapatként emlegette a miénket, nem felejtve a szürke mackónadrágos kapus, a 40 éves Király Gábor alakját, a Premier League-ből ismert Gera Zoltán szép gólját és a csapatot hűségesen kísérő népes szurkolótábort. A magyar futballemlékezetben pedig kiegészül mindez az emberöltőnyi meddő várakozás utáni felszabadulás érzésével, az ünneplő ország képeivel, a villamosmegálló tetején éneklők, a válogatott bűvkörébe kerülő nagymamák, a csillogó szemű gyerekek lelkesedésével. És persze most már a megnyugtató tudattal, hogy hamarosan van esély a történet folytatására.

AZ EURÓPA-BAJNOKSÁGOK LEGNAGYOBB SZTORIJAI
13. rész: Arany 44 év után – a 2008-as Európa-bajnokság és a spanyol korszaknyitány
12. rész: Amikor a Bayern-Mönchengladbach „vegyes” hozta a németek első Eb-címét
11. rész: Panenka, Van Basten, Gera, avagy az Eb-k legemlékezetesebb góljai – videókkal
10. rész: Az egyéniség varázsa – az Európa-bajnokságok legjobb mezőnyjátékosai
9. rész: Franco megmondta a frankót – a Szovjetunió nyerte az első Európa-bajnokságot
8. rész: Görög öröm a köbön – „Rehaklészék” mindenkit megleptek a 2004-es Eb-n
7. rész: A Fekete Pók, a Dán Óriás és más „bombakészítők” – az Eb-k legnagyszerűbb kapusai
6. rész: A végén csattant – Franciaország aranygóllal lett kétszeres Európa-bajnok
5. rész: Pimaszság, Panenka a neved! – Eb-címet és „örökkévalóságot” ért az 1976-os alápöccintés
4. rész: Amikor Marco van Basten túl fáradt volt az Eb-döntőben ahhoz, hogy levegye a labdát
3. rész: A futball huszonöt éve hazatért – de a végén akkor is a németek nyertek
2. rész: A fifikás Platini és minden idők egyik legjobb Európa-bajnoksága!
1. rész: Amikor a Dán Dinamitok felrobbantották a labdarúgó Eb-t


(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. június 5-i lapszámában jelent meg.)

2021.06.14 09:54:56

Minden más foci B. D. K.

A 34 éves hölgy argentin médiaszemélyiség, futballügynök, showgirl, televíziós műsorvezető és modell.

2021.06.13 08:33:25

Minden más foci CSILLAG PÉTER

A futballértelmiségi edző sosem tett semmit megszokásból, mindig volt benne bizonyítási vágy.

2021.06.12 08:15:41

Minden más foci PIETSCH TIBOR

„Mire vágyunk? Hogy aki nálunk van, tanuljon, fejlődjön, de közben érezze nagyon jól magát.”

2021.06.10 13:45:40

Minden más foci nemzetisport.hu

16 mozgatható LED-oszlopon lehet megmutatni a mérkőzések jeleneteit és a beszélgetések háttereit. (x)

2021.06.09 19:37:52

Minden más foci CSILLAG PÉTER, L. PAP ISTVÁN, THURY GÁBOR

„Szalai!... Vezet Magyarország!... Stieber a tizenhatoson belül, lövés, gól!... Eldőlt a mérkőzés!”