Képes Sport
CSILLAG PÉTER, L. PAP ISTVÁN, THURY GÁBOR 2021.05.11 21:51 Frissítve: 2021.05.12 08:03

Amikor Marco van Basten túl fáradt volt az Eb-döntőben ahhoz, hogy levegye a labdát

Az Henri Delaunay-trófeáért zajló Európa-bajnokságok (pontosabban 1968 előtt a Nemzetek Európa-Kupája) 1960 óta íródó története telis-tele van emlékezetes csatákkal. Hasonló varázslatot várunk a nyári, 11 helyszínen rendezendő tornától is – a rajtig felidézzük az eddigi 15 futballünnep legcsodásabb pillanatait.

Ruud Gullit és Gerald Vanenburg ünnepli Hollandia legnagyobb futballsikerét (Fotó: Getty Images)


NARANCSBA BORULVA

Rajtunk, magyarokon kívül a hollandok siránkoztak a legtöbbet a mögöttünk hagyott futballévszázadban. Korszakos vesztesből nemcsak nekünk (1954), de nekik is jutott (1974), mi kettő, ők három vb-döntőt buktak el – kész szerencséjük, hogy egyszer, az 1988-as Eb-n minden összejött nekik.

 
 3. rész: A futball huszonöt éve hazatért – de a végén akkor is a németek nyertek
2. rész: A fifikás Platini és minden idők egyik legjobb Európa-bajnoksága!
1. rész: Amikor a Dán Dinamitok felrobbantották a labdarúgó Eb-t
Pedig négy évvel korábban, amikor a rotterdami vb-selejtezőn Détári Lajos és Esterházy Márton góljával idegenben vertük meg őket, túl sok minden nem utalt arra, hogy ilyen hamar a csúcsra jutnak. Az 1988-as Eb-hősök közül Hans van Breukelen, Frank Rijkaard, Ruud Gullit, Erwin Koeman és Marco van Basten is ott volt a pályán Mezey György válogatottja ellen, az 1985. tavaszi selejtezőn pedig már Adri van Tiggelen is.

Mexikóba el sem jutottak, az 1988-as, még nyolccsapatos Európa-bajnokságra azonban (éppen a mi csoportunkból, mindkét ellenünk vívott meccset megnyerve) magabiztos csoportelsőként igen.

Nyugat-Németországban aztán a csoportmérkőzéseken nem volt kolbászból a holland kerítés, hiszen rögtön a nyitányon szétkontrázták őket Valerij Lobanovszkij „szovjetjei” (akik közül egy magyar, Rácz László rúgta be Van Breukelennek a győztes gólt), és Van Basten hiába rúgott mesterhármast a szégyenszemre pont nélkül hazakullogó angoloknak, ha az írek elleni utolsó mérkőzésen nyolc perccel a vége előtt még 0–0-ra, azaz kiesésre állt az 1974-es tábornok, Rinus Michels irányította narancsos csapat. Csakhogy jött Wim Kieft, megmentette Hollandiát, kiejtette az íreket, és Gulliték máris készülhettek a házigazda nyugatnémetek elleni elődöntőre.

A hamburgi Volksparkstadionban Lothar Matthäus büntetőjével még a német válogatott vezetett, Ronald Koeman ugyancsak tizenegyesből egyenlített, Van Basten pedig két perccel a vége előtt, Jürgen Kohlert megelőzve belőtte a győztes gólt Eike Immelnek – ez a mozdulatsor évekig szerepelt a TeleSport főcímében is.

Már elég fáradt voltam, amikor Arnold Mühren beadása felém szállt, ezért arra gondoltam, nem veszem le, hogy a védőkkel harcoljak, hanem inkább kockáztatok és rálövöm. Szerencsére bement...”
Marco VAN BASTEN
az 1988-as döntő csodagóljáról


És a torna úgy zárult, ahogyan elkezdődött, vagyis holland–szovjet összecsapással. Csak éppen a leosztás volt más: Ronald Koemanék ezúttal nagyon vigyáztak a szélsebes Igor Belanovra, Alekszandr Zavarovra vagy Gennagyij Litovcsenkóra, nem hagytak levegőt az ellenfélnek, és Gullit erős, pontos fejesével a 32. percben meg is szerezték a vezetést.



Lobanovszkij fokozta a nyomást, amire Hollandia labdaszerzésből kedvére kontrázhatott, és egy ilyen akció végén az 54. percben megszületett az Európa-bajnokságok történetének legparádésabb találata. A 37 (!) éves Arnold Mühren (aki az Ajaxszal nyert már BEK-et és KEK-et, az Ipswich Townnal pedig UEFA-kupát is) mértani keresztlabdát küldött Van Basten felé, az AC Milan 12-esben futballozó gólgépe nem vacakolt vele sokat, ívelt, de erős, ráadásul hajszálpontos lövést zúdított Rinat Daszajev kapujának jobb felső sarkába – őrületesen nagy gól volt!

 1988
Európa-bajnok: Hollandia
2. Szovjetunió
3. NSZK és Olaszország
– gólkirály: Marco van Basten (holland) 5 gól
– az első és mindmáig egyetlen trófea, amit Hollandia nyert
– utoljára vett részt az Európa-bajnokságon az egyesülő NSZK és a széthulló Szovjetunió
A meccs eldőlt, Hollandia a mennybe ment, egy nagy generációnak sikerült az, ami Johan Cruyfféknak és később Wesley Sneideréknek nem: a Michels-fiúk a magasba emelhették a trófeát. (Van Basten, Gullit és Rijkaard pedig az AC Milanban Arrigo Sacchi irányításával forradalmasította a futballt, csakhogy klubszinten is mindent besöpörjön.)

A riválisok közül a Szovjetunió ebben a formájában már csak néhány évet élt, az új olasz generáció 1994-ben vb-ezüstig, az elődöntőben elvert NSZK pedig két év múlva, a német újraegyesülés küszöbén világbajnoki címig jutott. Hollandia meg azóta, immár 33 éve vár a sorára…

Marco van Basten nem vette le a labdát, jobbal kapásból Rinat Daszajev kapujába lőtt (Fotó: Getty Images)

KELET-EURÓPAI SZÍVVEL

Kijev utcáin is fesztiválhangulat uralkodott az Eb alatt

A nemzetközi futballélet spanyol korszakának kiteljesedését hozta el a 2012-es Európa-bajnokság döntője, amelyen a 2008-as Eb-győztes és 2010-es világbajnok spanyol válogatott – az Eb-finálék legnagyobb különbségű győzelmét aratva – 4–0-ra megverte a Cesare Prandelli szövetségi kapitány vezette olasz csapatot. Vicente del Bosque együttese védte meg először a címét az Eb-k történetében, ahogyan a három egymást követő nagy tornán szerzett elsősége is példa nélküli. Érdekesség, hogy a csoportkörben egyszer már farkasszemet nézett egymással a két döntős, az olaszok a – Kassai Viktor és segítői bíráskodása mellett elért – gdanski 1–1-es döntetlenre építhették későbbi reményeiket, meg persze arra, hogy a csapat gerincét olyan tapasztalt húzóemberek adták, mint Gianluigi Buffon, Giorgio Chiellini, Daniele De Rossi, Leonardo Bonucci vagy Andrea Pirlo. És persze ne felejtsük el megemlíteni az olaszok kezelhetetlen csodagyerekét, a hol zavarodott tökfilkónak, hol született zseninek tűnő Mario Balotellit, aki a Németország elleni elődöntőben talán élete legjobb formáját nyújtva két góllal segítette tovább együttesét – majd a döntőben szinte észrevétlen elszenvedője maradt a csapásnak. (Hozzá kell tenni, az olaszok az utolsó fél órában emberhátrányban játszottak, Riccardo Montolivo sérülése után már nem maradt cseréjük.)

 2012
Európa-bajnok: Spanyolország
2. Olaszország
3. Portugália és Németország
– gólkirály: Mario Mandzukic (horvát), Cristiano Ronaldo (portugál), Mario Gomez (német), Mario Balotelli (olasz), Alan Dzagojev (orosz), Fernando Torres (spanyol) 3-3 gól
– akárcsak 2008-ban, mindkét házigazda kiesett a csoportkörben
– utoljára rendeztek 16 csapatos tornát

De összpontosítsunk a tiki-taka mestereire, az ismét csúcsra érő spanyolokra, akik a Casillas – Arbeloa, Piqué, Sergio Ramos, Jordi Alba – Xavi, Busquets, Xabi Alonso – David Silva, Fabregas, Iniesta felállásban kezdték a kijevi Olimpiai Stadionban vívott döntőt, amelynek bőséges góltermésén négyen osztoztak (David Silva, Jordi Alba, Fernando Torres, Juan Mata), hőse pedig a mérkőzés embere, Andrés Iniesta volt. Vagy inkább maga a csapat… „Nem számítok erősnek, gyorsnak, technikásnak. A csapattársaim és a mozgásterem nélkül sehová sem jutnék” – vallotta utóbb a közösség fontosságáról a másik ragyogó középpályás, Xavi, nyilvánvalóan túlzó szerénységgel, hiszen ha erősnek és gyorsnak talán nem is mondhatjuk, technikai képzettségét tekintve a világ egyik legjobbjának számított.

Spanyolország 2008-ban Eb-t, 2010-ben vb-t, 2012-ben újra Eb-t nyert


Összevetve az előzetes várakozásokat a torna eseményeivel, erős csalódást keltett az Eb legfényesebb csillagaként beharangozott Cristiano Ronaldo, még úgy is, hogy Portugáliával az elődöntőig küzdötte magát. Bosszúságára jellemző a kritikusai szemébe vágott, sértődött nyilatkozat:  „Tudják, hol volt Lionel Messi egy évvel ezelőtt, ilyenkor? A Copa Américából esett ki éppen az argentin válogatottal, saját szülőhazájában. Azt hiszem, az azért rosszabb valamivel.”

Ami a rendezést illeti, a lengyel és ukrán földön lebonyolított 2012-es tornának sajátos színt kölcsönzött a kelet-európai környezet, a helyi történelmet és kultúrát Varsó, Wroclaw, Gdansk és Poznan szerepvállalásával képviselő Lengyelország értékei, de különösképpen a sportvilág vendéglátása terén kissé tapasztalatlan Ukrajna „macskajajos” bája. Az infrastrukturális és szervezési lemaradást itt bőven ellensúlyozta az ukrán nép odaadása, nyitottsága, segítőkészsége – Kijev, Doneck, Lviv és Harkiv sporteseményeken ritkán tapasztalható vendégszeretettel és büszkeséggel fogadta a városba érkező külföldi futballturisták tömegét.

A döntőbeli csapást az addig jól játszó Mario Balotelli is a szívére vette (Fotó: AFP)

 

 A KONTINENS MÁGUSAI

Korszakos tizenegyek éppen úgy nyertek Eb-t, mint a nagyok játékát óriási meglepetésre elrontó kiscsapatok. Egy biztos: Európa-bajnoki címet sohasem kellett megmagyarázni, és véletlenül egyetlen mester sem vezette el válogatottját a trófeáig.

Helmut Schön (1972)
(1915. szeptember 15.–1996. február 23.)

Helmut Schön a kölni edzői diploma megszerzése után 1952 és 1956 között a Saar-vidék válogatottjának szövetségi kapitányaként dolgozott. Életét meghatározta, hogy 1956-ban a Saar-vidék az NSZK része lett, és Schön a nyugatnémet válogatottnál folytatta pályafutását, Sepp Herberger segítőjeként. (Schön és Herberger együttese találkozott az 1954-es vb selejtezőjében, a későbbi világbajnok 3:0-ra és 3:1-re győzött.) A kapitányi posztot 28 évig betöltő elődjétől egy évvel a Bundesliga megalakulása (1963) után, 1964 novemberében vette át, 1966-ban világbajnoki ezüst-, 1970-ben bronzérmet nyert a csapattal. Az 1972-es Eb-re remek együttest épített, amely a selejtezőben csak két pontot veszített, a négyes döntőben Belgiumot 2–1-re, a fináléban a Szovjetuniót 3–0-ra győzte le, Gerd Müller mindkét meccsen két gólt szerzett. A szovjetek szövetségi kapitánya, Alekszandr Ponomarjov fejet hajtott: „Tanulnunk kell a németektől. Olyan csapatjátékra képesek, amely egyetlen tankönyvben sem szerepel.”   Ludger Schulze német sportújságíró szerint Schön  „talán az utolsó azon edzők sorában, akik nem a pénzt, hanem a futballt helyezték előtérbe. Neki a fő motivációt nem a kereset jelentette, hanem a nézők szórakoztatása.”   Az NSZK 1974-ben megnyerte a hazai rendezésű vb-t, az 1976-os Európa-bajnokságon is döntőt játszott, de 11-esekkel alulmaradt Csehszlovákiával szemben. A kapitányi posztot 14 évig (1964–1978) betöltő Schönnel az NSZK története első Eb-szereplésén első aranyát nyerte meg. Együttesei háromszor is pályára léptek Magyarország ellen, 1970-ben 3–1-re, 1972-ben 2–0-ra, 1974-ben 5–0-ra nyert az ellenfél – 1978-ban már utódja, Jupp Derwall ült a padon, amikor éppen a magyar válogatott ellen egy köd miatt félbeszakadt meccs (0–0) előtt elbúcsúztatták.

 Václav Jezek (1976)
(1923. október 1.–1995. augusztus 27.)

Noha sok klubnál megfordult, legnagyobb sikereit a csehszlovák Sparta Prahánál (négy időszakban ült a kispadon) érte el, hatszoros bajnok, háromszoros Csehszlovák Kupa-győztes, KK-győztes (majd az Eb-aranyérem után a Feyenoorddal Holland Kupát nyert). A válogatotthoz 1972-ben került – az 1976-os Eb-ig Jozef Venglossal 62 (!) játékost próbált ki –, az 1974-es vb-selejtezőben Skócia megelőzte a csehszlovákokat. Az Eb-kvalifikáció során ugyan idegenben 3–0-ra kikaptak Angliától, de 2–1-gyel visszavágtak, s az angolok portugálok elleni két döntetlenje miatt pontelőnnyel végeztek a britek előtt. A négyes döntőbe jutásért a szovjeteket verték ki (2–0, 2–2), a zágrábi elődöntőben a hosszabbításban a hollandok felett aratott 3–1-es siker furamód annak is tulajdonítható, hogy Johan Cruyff mellé nem rendelt külön őrzőt. Jezek ismerte a holland iskolát, mielőtt kapitány lett, az ADO Den Haagot irányította. A döntő is a cseheknek állt, Jezek váratlan húzással Ján Svehlíket játszatta (gólt szerzett), és az NSZK hiába egyenlített, a hosszabbítást követő párbajban (az első volt a futballtörténelemben!) Antonín Panenka legendás 11-ese döntött. Az 1978-as vb-re nem jutott ki a válogatott, és Venglos váltotta őt a kispadon. Jezek négyszer vezényelte a magyarok ellen csapatát. Két döntetlen (1975: 1–1, 1977: 1–1) mellett két magyar győzelem született Budapesten (1977: 2–0, 1978: 2–1). Az 1977-es és 1978-as ellenfeleknél 5-5 olyan futballista szerepelt, aki pályára lépett az Eb-döntőben, 1975-ben 9 (!).

Michel Hidalgo (1984)
(1933. március 22.–2020. március 26.)

Michel Hidalgo 1975-ben vette át a francia nemzeti együttes irányítását, amely az 1978-as vb-n velünk együtt nem jutott tovább a csoportból, 1982-ben pedig a vb-bronzmeccsen 3–2-re kikapott a lengyelektől. A tornán jól futballozó középpályások (Jean Tigana, Alain Giresse, Michel Platini) az Eb-re kiegészültek Luis Fernandezzel, kialakult a mágikus négyszög, esélyesek lettek a kontinensbajnokság megnyerésére. Ez volt a francia válogatott első nagy sikere, amit Hidalgo így kommentált: „Úszom a boldogságban! (...) Teljesítettem a küldetést.”   A jugoszlávok szakvezetője, Todor Veszelinovics a szakember jelentőségét a catenaccio bevezetőjééhez, Helenio Herreráéhoz mérte. A tavaly, 87 évesen elhunyt szakvezetőről játékosa, Michel Platini azt mondta: „Edzőként a csúcsra emelte Franciaországot.” Jonathan Wilson Futballforradalmak című könyvében azt írja, Hidalgo újítása abban állt, hogy nem Platini köré építette csapatát, a középpályás feladata az volt, hogy alkalmazkodjon az aktuális játékrendszerhez. A szakvezetőnek „csupán” meg kellett találnia az egyensúlyt a kreativitás és a szisztéma között.  „Ha ez megvolt, a gólhelyzetek szinte maguktól jöttek”  – írta Wilson. Az Eb évében megvált posztjától, a World Soccer az Év edzőjének választotta, 1986 és 1991 között az Olympique Marseille technikai igazgatója volt (csalásért 4 hónap felfüggesztett börtönt kapott...), 2004-ben a kongói válogatott kapitánya lett. Hidalgo együttesei háromszor is pályára léptek Magyarország ellen, 1976 májusában a mieink nyertek a Népstadionban 1–0-ra, az 1978-as vb-n a franciák 3–1-re, s 1982 októberében Párizsban is a házigazda győzött 1–0-ra.

Richard Möller Nielsen (1992)
(1937. augusztus 19.–2014. február 13.)

Két időszakban is irányította az Odense BK szakmai munkáját, kétszeres bajnok és Dán Kupa-győztes lett. 1978-tól a dán válogatottnál edzősködött, előbb az U21-es csapatnál, de közben az A-válogatott másodedzője, 1989-ben pedig a futsalválogatott vezetőedzője is volt, majd 1990 és 1996 között a nagyválogatott szövetségi kapitánya. A csapat az ő irányítása alatt érte el legnagyobb sikerét az 1992-es Eb-győzelemmel. A dánok a selejtezőben szenvedtek, a futballisták a szakvezetőt hibáztatták a védekező taktika miatt. Olyannyira elmérgesedett a viszonyuk, hogy Michael és Brian Laudrup 1990 novemberében lemondta a válogatottságot, Möller Nielsen pedig fegyelmi okból kirakta a keretből Jan Mölbyt és Jan Heintzét. A sajtó a kapitány lemondását követelte, mire az utolsó öt meccsét megnyerte a csapat, ám egy ponttal Jugoszlávia mögött végzett. Tíz nappal a torna kezdete előtt derült ki, hogy a délszláv háború miatt a jugók nem indulhatnak. Svédországban a dánok továbbra is a védekezésre helyezték a hangsúlyt, ám a visszatérő Brian Laudrup és Peter Schmeichel vezetésével remekeltek, az elődöntőben Hollandia ellen 2–2 után 11-esekkel nyertek, a fináléban 2–0-ra legyőzték az esélyesebb németeket. Ám 1993-ban hiába tért vissza Michael Laudrup, nem jutottak ki az 1994-es vb-re. A kapitány második nagy sikerét az 1995-ös Konföderációs Kupa megnyerésével érte el, viszont a dánok az 1996-os Eb-n címvédőként nem jutottak tovább csoportjukból. A World Soccer 1992-ben az Év edzőjének választotta. Möller Nielsen válogatottja 1994-ben Koppenhágában 3–1-re győzött Magyarország ellen.

Otto Rehhagel (2004)
(1938. augusztus 9.–)

A görögök az edzőként a Werder Bremennel KEK-győztes, 3-3 alkalommal német bajnok és német Szuperkupa-győztes, kétszeres Német Kupa-győztes, de a Bayern Münchennél megbukó Otto Rehhagellel a kispadon az Eb-selejtezőt két vereséggel kezdték, 24 év után mégis résztvevők lettek. A tornán az övék volt az egyik leghatékonyabban játszó együttes. A hátvéd Nikosz Dabizasz úgy vélte: „A siker kovácsa a szövetségi kapitányunk. Teljesen megváltoztatta a stratégiánkat, neki köszönhető, hogy ennyire hatékonyak vagyunk.”  Rehhagel szerint: „Görögországnak mindig is voltak jó játékosai, most csapatként is tökéletes a gárda.”   A válogatott a 2010-es vb-n nem jutott a kieséses szakaszba, és „Rehaklész” lemondott. A német szakember a görög válogatottal négyszer is megmérkőzött a mieinkkel. Az első három esetben, 2005-ben és 2007-ben is Görögország nyert, előbb 2–1-re, a 2007-es Eb-selejtezőben pedig 2–0-ra és 2–1-re. Csupán 2008-ban Budapesten győztek a mieink 3–2-re. A Borussia Dortmund trénereként mellőzte Varga Zoltánt, akivel játékosként konfliktusba keveredett. A Kaiserslautern 1998-as bajnokcsapatának Szűcs Lajos és Hrutka János is tagja volt, a Lauternnel 1999-ben BL-negyeddöntőig jutottak. A Werder Brement 1991-ben a KEK második fordulójában a Ferencvárossal hozta össze a sors, mindkétszer Rehhagel együttese győzött (3–2, 1–0).

Luis Aragonés (2008)
(1938. július 28.–2014. február 1.)

 Edzőként főleg az Atléticóhoz fűződtek a sikerei: bajnok, háromszor Király-kupa- és Szuperkupa-győztes, a negyedik Spanyol Kupa-sikerét a Barcelonával érte el. Csapatainál 751 első osztályú mérkőzésen ült a kispadon! A spanyolok sikertelen 2004-es Eb-szereplése után váltotta Inaki Sáezt, de az első edzőtáborozások idején már rasszizmussal vádolták. Történt, hogy odament az akkor az Arsenalban játszó José Antonio Reyeshez és így szólt: „Mondja meg annak a sz… négernek, hogy maga a jobb!”  A célzás Thierry Henryra utalt… A 2006-os németországi vb-n a legalább a negyeddöntőbe várt válogatott a nyolc közé jutásért 3–1-re kikapott a franciáktól. Az év őszétől viszont az Eb-ig 14 győzelem és két döntetlen volt a mérlege. A 2008-as Eb keretből kihagyta a 102-szeres válogatott Raúlt, viszont a korábban a korosztályos válogatottakban eredményes David Villát és Fernando Torrest magával vitte a tornára. Előbbi végül négy gólt szerzett, az utóbbi a németek elleni finálét döntötte el. Az „hortalezai bölcs” 54 év után Eb-címig vezette a spanyolokat. Már a kontinensbajnokság előtt bejelentette búcsúját.


(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. május 8-i lapszámában jelent meg.)
2021.09.27 00:10:59

Minden más foci MALONYAI PÉTER

ALAPVONAL. Alaphelyzet, hogy a tét növekedésével javul a teljesítmény, azonban gyakran megesik, hogy egy ponton túl az izgalmi állapot robban, utána egyre több lesz a hiba, mi több, le is blokkolhatunk.

2021.09.26 16:08:41

Minden más foci DUDUCZ TIBOR (összefoglaló), PÓR KÁROLY (percről percre)

A DAC a hétközi kupakiesés után a bajnokságban sem tudott javítani a Spartak Trnava ellen.

2021.09.25 18:47:00

Minden más foci BACSKAI JÁNOS

Fiolic ritkán látható nagy gólt lőtt, a hajrában Zaper döntött: újabb fontos három pontot szerzett az Osijek.

2021.09.25 15:37:22

Minden más foci TŐKE JÁNOS (összefoglaló), SZABÓ RÓBERT (percről percre)

A második félidő elején döntötte el a három pont sorsát a topolyai együttes.

2021.09.24 23:47:47

Minden más foci BODNÁR ZALÁN

ALAPVONAL. Hatvan visszavonult brit futballsztár – köztük Gary Lineker, Kevin Keegan és Chris Sutton – kezdeményezésére most vasárnap az angliai Spennymoor Town FC pályáján kísérleti jelleggel lejátsszák az első futballmeccset, amelyen tilos fejelni.