Képes Sport
CSILLAG PÉTER
CSILLAG PÉTER
2021.05.20 18:58 Frissítve: 2021.05.20 18:58

A Fekete Pók, a Dán Óriás és más „bombakészítők” – az Eb-k legnagyszerűbb kapusai

Számba vettük az Európa-bajnokságok kapusegyéniségeit Lev Jasintól Rui Patrícióig, felidézve emlékezetes tornáikat, felejthetetlen védéseiket.

Francesco Toldo a 2000-es kontinenstornán volt elemében (fotó: AFP)


„Kapusnak lenni a futballban olyan, mint bombakészítőnek a hadseregnél. Egy rossz mozdulat, és a levegőbe repül mindenki” – mutatta be szakmáját Artur Boruc, a 65-szörös válogatott lengyel kapus (témánk szempontjából nem mellékesen a 2008-as és a 2016-os Európa-bajnokság résztvevője). Tapasztalt olasz kollégája, a négy Eb-t megjáró Gianluigi Buffon máshonnan közelített a kérdéshez: „Gyerekként gólokat akarsz rúgni. Aztán felnőve elkattan az agyad, és végül kapus leszel.”

A kapusfilozófia külön ág a futballtudományok bonyolult rendszerében, a kiváltságokkal járó posztról, sajátos szerepkörről, különc gondolkodásmódról szóló bölcsességekkel szinte futballkaput lehetne rekeszteni. A műfaj csúcsa a magyar nyelvű szakirodalmat tekintve alighanem Jonathan Wilson Kívülállók című, 2015-ben megjelent, majdnem 400 oldalas könyve, amelynek borítóképe minden szónál pontosabban ragadja meg a kapuslét jellegét: esti mérkőzésen látunk hátulról, a hálón keresztül egy magányosan ünneplő kapust, aki két karját magasba emelve, az eseményektől távol örül a sűrű köd mögötti, ismeretlen messzeségben született gólnak. A kötet angol szerzőjének bevezetője idézi Francis Hodgson Csak a kapust kell legyőzni című művének definícióját: „Ő az egyetlen ember a pályán, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy megakadályozza azt, amiért mindenki más küzd... Ő a megtestesült antifutball. Azzal, hogy a gól megakadályozására esküdött fel, a futball lényegét árulta el.”

Jonathan Wilson szerint azonban a lényeg ennél mélyebben rejlik: „A kulturális antropológusok többsége egyetért abban, hogy a futball gyökerei – számos más sportággal együtt – ősi, vallásos szertartásokra nyúlnak vissza. Percy M. Young a brit futballról írott művében kifejti, hogy a játék eredete arra az időre vezethető vissza, amikor őseink a termékenység szeszélyes istenének jóindulatát labdajátékkal kísért ceremóniákkal próbálták elnyerni. Ennek során a labdát valamilyen kitüntetett helyre kellett eljuttatni: ez lehetett megszentelt földdarab, egy faodú vagy a föld alól előbukkanó forrás is. A labda – a Nap szimbóluma – ezzel jelképesen hazatért, amit az eljövendő jó szerencse zálogának tekintettek. (...) Ha tehát elfogadjuk, hogy ezek az ősi szertartások valóban mélyen gyökereznek a játék szellemében, akkor a kapus a megtestesült kárhozat, a termés elpusztítója, az éhínség lovasa.”

Lev Jasin úgy vélte, az a kapus, aki nem szenved a bekapott gól miatt, nem is igazi kapus (Fotó: Imago Images)

 

A párhuzam alapján ennek a cikknek a főszereplői az éhínség európai lovasai, az Eb-termés elpusztítói. Más szóval: az Európa-bajnokságok történetének meghatározó kapusai.

„Milyen kapus az, aki nem szenved a kapott góltól? Muszáj szenvednie! Ha nem bántja az eset, az már a vég. Mindegy, mit csinált a múltban, nincsen jövője” – szólt az orosz kapuslegenda, a 74-szeres szovjet válogatott Lev Jasin ars poeticája. Az európai válogatottaknak szervezett sorozatban – amelyet akkor még Nemzetek Európa-kupájának hívtak – először éppen Budapesten lépett pályára, 1959 őszén, a Jurij Vojnov góljának köszönhetően 1:0-ra győztes csapatban. Harmincéves volt már akkor, kései érésének magyarázatáról Hegyi Tamás és Kormanik Zsolt Az Európa-bajnokságok legjobb ötven futballistája című könyvében olvashatunk. „Az ötvenes évek derekán nagyot fordult vele a világ, amit az elemzők annak tudtak be, hogy a kiváló adottságú fiatalember rájött: ha nem akar örökre a kispadon ragadni, minimum meg kell kétszereznie az edzésmunkáját. Megtette, és mire elérkezett az első Eb-döntő ideje, már kiegyensúlyozott, mentálisan erős, rettegett tizenegyesölő hírében állt, aki a legjobb lövőket is képes elbizonytalanítani. Emellett igazi vezérként, hangos szóval irányította a társait a gyepen, és gyors, hatalmas kidobásával pillanatok alatt fordította védekezésből támadásba a játékot. Reflexein látszott, hogy egykor jégkorongkapusként is élesítette őket.”    Hogy mekkora szerepe volt a sikerben jégkorongmúltjának, nehéz megítélni, mindenesetre tény: a Fekete Póknak nevezett kapus a Szovjetuniót 1960-ban aranyéremhez, 1964-ben ezüstéremhez segítette (közben 1963-ban kiérdemelte az Aranylabdát).

AZ EB-ÁLOMCSAPATOK KAPUSAI 
ÉV JÁTÉKOS (VÁLOGATOTT) GYŐZTES
1960 Lev Jasin (szovjet) Szovjetunió
1964 Lev Jasin (szovjet) Spanyolország
1968 Dino Zoff (olasz) Olaszország
1972 Jevgenyij Rudakov (szovjet) NSZK
1976 Ivo Viktor (csehszlovák) Csehszlovákia
1980 Dino Zoff (olasz) NSZK
1984 Harald Schumacher (NSZK-beli) Franciaország
1988 Hans van Breukelen (holland) Hollandia
1992 Peter Schmeichel (dán) Dánia
1996 David Seaman (angol) Andreas Köpke (német) Németország
2000 Francesco Toldo (olasz) Fabien Barthez (francia) Franciaország
2004 Petr Cech (cseh) Andonisz Nikopolidisz (görög)  Görögország
2008 Gianluigi Buffon (olasz) Iker Casillas (spanyol) Edwin van der Sar (holland) Spanyolország
2012 Gianluigi Buffon (olasz) Iker Casillas (spanyol) Manuel Neuer (német) Spanyolország
2016 Rui Patrício (portugál) Portugália
Magyarázat: 1960 és 1992 között, valamint 2016-ban 11, 1996-ban 18, 2000-ben 22, 2004 és 2012 között 23 játékos szerepelt az UEFA által megnevezett hivatalos Eb-álomcsapatban.


Utóbbi tornán döntőbeli ellenfele a nyertes spanyolok karakteres baszk kapusa, José Ángel Iribar volt, a hatvanas évek Eb-történetéhez tartozik azonban az olasz kapuscsillag, Dino Zoff felragyogása is. Az 1968-as olasz aranygárda kulcsembere lett Jasin után a második kapus, akit pályafutása során kétszer is beválasztottak az Eb álomcsapatába (később Gianluigi Buffon és Iker Casillas követte a sorban, akkor azonban már nem tizenegy tagot, hanem bő keretet adott meg a torna végén az UEFA). Egyéni dicsérete, hogy 1980-ban a negyedik helyen végző olasz válogatottból látták a legjobbnak, nem mellesleg 1974 novembere és az 1980-as bronzmérkőzés között 778 percen át nem kapott gólt az Eb mérkőzésein és selejtezőin.

Érdekes módon az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) szakértői 1972-ben nem a győztes nyugatnémetek kapusát, Sepp Maiert, hanem az ezüstérmes Szovjetunió kapuját védő Jevgenyij Rudakovot emelték ki. Négy évvel később már nem adódott ilyen dilemma: Ivo Viktor, Csehszlovákia hőse aranyérmesként fogadhatta a gratulációkat a nyugatnémetek elleni, 2–2-es döntetlent hozó, tizenegyesekkel megnyert döntőn mutatott fényes teljesítményéért (tizenegyest nem védett ki, a 120 perc alatt viszont bravúrokat mutatott be). A selejtezőkkel együtt három Eb-sorozatban vett részt, húsz Eb-mérkőzéséből tizenegyen nem kapott gólt, a belgrádi 1976-os diadal évében Csehszlovákiában (ötödször is) az év játékosának választották, az Aranylabda-szavazáson pedig harmadik lett.

Az 1984-ben csúcsra jutó, Michel Platini-féle francia aranynemzedék kapuscsillaga Joël Bats volt, a torna legjobb kapusának azonban – egyéni tündöklése rendkívüli elismeréseként – a csoportjában elvérző, elődöntőig sem jutó nyugatnémetek játékosát, Harald Schumachert találták. A nyolcvanas évek krónikája nem lenne teljes Hans van Breukelen méltatása nélkül, az 1988-as holland sikercsapat kapusa a Szovjetunió ellen 2–0-ra megnyert döntőben kivédte Igor Belanov büntetőjét.

Következett az Eb-történelem tündérmeséje, a „strandról beeső” dánok 1992-es menetelése, amelynek kulcsszereplője volt a 198 centiméteres kapus, a „Dán Óriás” becenévvel illetett Peter Schmeichel. Az angolok, a svédek, a franciák és a németek ellen összesen két gólt kapott, legnagyobb meccse azonban a hollandok elleni elődöntő maradt. „A felejthetetlen csatában kétszer nagy bravúrral mentett Ruud Gullit elől, majd a 11-esek során villámgyors balra vetődéssel kiütötte a másik csillag, Marco van Basten lövését, amivel a döntőbe juttatta a szétlövésben hibátlan társait”  – írja idézett könyvében Hegyi Tamás és Kormanik Zsolt.

Az angol David Seaman és a német Andreas Köpke teljesítménye miatt is emlékezetes 1996-os Eb után jöttek a francia évek, az 1998-as vb-győztesek 2000-ben az Eb-n is csúcsra értek, a kapuban Fabien Barthezzel. A tornán mégis inkább az olasz Francesco Toldo nevéhez fűződik a fő mutatvány: a hollandok elleni elődöntő (0–0) rendes játékidejében kivédte Frank de Boer büntetőjét (Patrick Kluiverté a kapufát találta el), a továbbjutásról döntő tizenegyesek közül pedig kettőt is hárított. A 2004-es görög csoda őszes hajú kulcsembere, Andonisz Nikopolidisz mellett ki kell emelni a portugáliai torna mezőnyéből a csúcsformában védő cseh kapusklasszist, Petr Cech-t.

A 2008-as Európa-bajnokságon aztán megtörtént, ami korábban sohasem: csapatkapitányként kapus vehette át a győztesnek járó Henri Delaunay-trófeát. Iker Casillas, a spanyolok vezére ráadásul az egyenes kieséses szakaszban gólt sem kapott, leszámítva az olaszok elleni negyeddöntő tizenegyespárbajában esett találatokat, ám ott is inkább a két kivédett lövést kapcsoljuk a nevéhez. A csapatkapitányi trófeaemelést aztán 2012-ben is megismételhette, a 4–0-ra megnyert, olaszok elleni kijevi döntőben elvéve az esélyt az Eb-k történetében erős nyomot hagyó Gianluigi Buffontól, hogy ő is kipróbálhassa a torna végén a mozdulatot.

Gianluigi Buffon 2012-ben nem emelhette magasba az Eb-trófeát – a spanyolok a döntőben leiskolázták az olasz tizenegyet
(Fotó: Imago Images)


Rui Patrício, a 2016-ban nyertes portugálok kiváló kapusa jókor volt jó helyen (bár ezt a magyarok elleni, 3–3-as döntetlennel záruló csoportmérkőzésen talán nem mindenki érezte így), a lengyelekkel szembeni negyeddöntő (1–1) végén az ő védése is kellett a tizenegyespárbajban csapata továbbjutásához. A franciaországi Eb-ről szólva azonban illő megemlíteni még a Bernd Storck-féle csapat meghatározó alakját, a nemzetközi médiában is a torna jellegzetes figurájaként bemutatott „mackónadrágos kapust”, Király Gábort. A kapusfilozófia nyelvén mondva: az Eb-k történetében a termés eddigi utolsó magyar pusztítóját.

AZ EURÓPA-BAJNOKSÁGOK LEGNAGYOBB SZTORIJAI
6. rész: A végén csattant – Franciaország aranygóllal lett kétszeres Európa-bajnok
5. rész: Pimaszság, Panenka a neved! – Eb-címet és „örökkévalóságot” ért az 1976-os alápöccintés
4. rész: Amikor Marco van Basten túl fáradt volt az Eb-döntőben ahhoz, hogy levegye a labdát
3. rész: A futball huszonöt éve hazatért – de a végén akkor is a németek nyertek
2. rész: A fifikás Platini és minden idők egyik legjobb Európa-bajnoksága!
1. rész: Amikor a Dán Dinamitok felrobbantották a labdarúgó Eb-t


(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. május 15-i lapszámában jelent meg.)

 

2021.07.20 22:51:40

Minden más foci N. PÁL JÓZSEF

ALAPVONAL. A fizika törvényeit lehetetlen fölülírni ugyanis. Ergo: a valóban jól elvégzett 11-est képtelenség védeni. A rosszul rúgottból lehet gól, lesz is számos alkalommal, ha a kapus rossz irányt fog, szinte mindig.

2021.07.19 10:08:22

Minden más foci nemzetisport.hu

A világ topcsapatai és értékes nyeremények várják a szurkolókat a Puskás Akadémián. (x)

2021.07.17 11:26:39

Minden más foci BACSKAI JÁNOS

NYÁRI ÁTIGAZOLÁSOK, 2021. Botrányos idény után remekel a piacon az OM, Pavón, Ben Arfa és Diego Costa érkezhet még.

2021.07.17 18:41:18

Minden más foci TŐKE JÁNOS (összefoglaló), BACSKAI JÁNOS (percről percre)

Balazs a rossz kapuba talált be, Lukics kihagyott, majd értékesített egy tizenegyest.

2021.07.16 20:45:43

Minden más foci BACSKAI JÁNOS

Elkezdődött a horvát bajnokság, az Osijek nekilátott, hogy megtörje a Dinamo Zagreb hegemóniáját.