Elbúcsúztatták Garami Józsefet, a futball tanárát

Lassan gyülekeztek azok, akiknek komoly emlékei fűződtek a gyógyíthatatlan betegségben elhunyt Garami József mesteredzőhöz. A halál 85 éves korában érte a szakembert, aki örökre otthagyta lenyomatát a magyar labdarúgás történelemkönyvében, hiszen játékosként az élvonalban futballozott, majd vezetőedzőként 797 első osztályú hazai mérkőzésen irányította klubcsapatait. 

A szakember tekintélyéhez, hozzáértéséhez kétség sem férhetett. Ennek bizonyítékaként néhány perccel a kezdést jelző harangszó előtt megjelent a ravatali lépcsőnél Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, valamint kisebb küldöttsége is.

Az egykori játszótársai közül már csak kevesen vannak köztünk, de áttételesen őket is képviselte Csordás István. Ő a Komlói Bányászban lehetett csapattársa és ellenfele is Garaminak. De Dunai II Antal is még ismerhette a „Kacsa” néven is ismert sportember képességeit. A kispadon hű társa, Koller Nándor edző sem maradhatott távol. Ha lett volna ellenfél, azt a csapatot nyilván Csank János korábbi szövetségi kapitány állította volna össze. Nehéz feladatot rótt volna rá az élet, hiszen korszakokon felülemelkedve, bőven kijött volna két jó tizenegy a szomorú játékosokból. A kapuban ott állhatott volna Bodnár László, esetleg Kovácsevics Árpád. A védelemben Róth Antal, Juhász Rolanddal, a középpályán Megyeri Károly Illés Bélával, a támadósorban Torghelle Sándor Lovász Ferenccel várhatott volna a kezdő sípszóra.

A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) részéről Bánki Erik méltatta Garami József érdemeit, bajnoki címeit, kupaaranyait, a megbízott szövetségi kapitányi mérkőzéseit. Az egyik legkedvesebb tanítványa, Toma Árpád beszédében kitért arra is, hogy Garami József előbb lett remek tanár, csak utána vált belőle kimagasló képességű futballvezér. Aki elsősorban embert nevelt belőlük, csak utána jöhetett a futball.

„Ha nem lett volna az edzői munka, akkor megkeseredett csatárként vonulhattam volna vissza, mert sérülékeny voltam. De a későbbi pályám mindenért sokszorosan kárpótolt. Én soha nem azt láttam meg, kiből lesz jó labdarúgó. Hanem azt, kiből nem lesz semmi!” – nyilatkozta egykoron az elhunyt. Ez a két kijelentés híven jellemzi a futballtanár szemléletét és szerénységét egyaránt.

Egy út befejeződött, de az emlék itt maradt, marad talán örökre.