Így búcsúztak volt játékosai és kollégái Garami Józseftől

Pölöskei Gábor, az MTK-nál és az FTC-nél volt Garami József segítője
Nagyszerű pedagógiai érzékkel megáldott, kemény, felkészült szakemberek közé tartozott. Nem a véletlen műve, hogy majd’ nyolcszázszor ült a kispadon. Szakmailag megelőzte a korát, idehaza az elsők között értette és használta az adatalapú elemzéseket. Rendkívül felkészült edző volt, a legerősebb, de a leggyengébbnek vélt ellenfelek játékát is nagy precizitással elemezte. Nemcsak az öltözőben, a pályán és a csapat környezetében is megkövetelte a rendet. Hálát adok a sorsnak, hogy együtt dolgozhattam vele.

Toma Árpád, a Pécsi MSC korábbi védője
Józsi bácsinak köszönhetem, hogy labdarúgó lettem, tizenkét évesen nála kezdtem futballozni, s aztán egész pályafutásomat végigkísérte. Az ő irányításával végeztünk a második helyen a bajnokságban és 1987-ben a Magyar Népköztársasági Kupában, s neki köszönhetem azt is, hogy ötször magamra húzhattam a válogatott szerelését. Emberségének, pedagógiai érzékének tudható be, hogy korábbi játékosai tisztelték, szerették, sokan tartották vele a kapcsolatot. Kiváló ember távozott közülünk.

Szűcs Lajos, az Újpest és a Fradi korábbi kapusa
Felnőttpályafutásom legfelkészültebb edzőjének tartom Józsi bácsit. Hatalmas pedagógiai érzékkel kezelt bennünket, Újpesten ő szorgalmazta, hogy a juniorcsapat helyett inkább kölcsönjátékosként futballozzak, erősödjek, fejlődjek. Persze akkoriban nehezen fogadtam el a döntést, hiszen mielőbb szerettem volna az NB I-ben védeni, ám mai fejjel már megértem, pontosan tudta, mikor kell beállítani engem a kapuban, s az edzősége idején mutatkozhattam be az élvonalban az Újpest futballistájaként, majd a Fradiban is bízott bennem.

Csiszár Ákos, az ETO korábbi labdarúgója
Kevés olyan emberrel találkoztam, aki annyira szerette a labdarúgást, mint ő. Nagy példakép volt. Győrben szinte minden percét a pályán töltötte, mindet tudott, mindenről tudni akart. Az ETO csapatkapitánya voltam, amikor az egyik meccs után kihagyott a kezdőből. Elmondta, de csak érett fejjel értettem meg, miért nyúlt ehhez a pedagógiai eszközhöz, a vezetőedző jobbkeze nem hibázhat a pályán. Rengeteget tanultam tőle – gyertyát gyújtottam a lakásomban az emlékére.

Szanyó Károly, az Újpest korábbi labdarúgója
Edzőként és magánemberként is nagyon nagyra tartom Józsi bácsit. Bene Ferenc edzősködése idején játszottam  már a csapatban, ám Garami József érkezése után váltam stabil kerettaggá. Különleges érzékkel kezelte a játékosokat, tudta, mit miért tesz, és meggyőződésem, külföldön dolgozva is sikeres lehetett volna. Sokat tanultam tőle, olyan mesterfogásokat, amelyek játékosként és edzőként is a segítségemre voltak.

Pátkai Máté, az MTK korábbi labdarúgója
Mint oly sokan, így én is nála mutatkozhattam be az élvonalban, és ennek immár csaknem húsz éve. Tiszteltük, felnéztünk rá, elismertük a szakmai tudását. Azt éreztük, azt tapasztaltuk, hogy élete a futball, mindig velünk volt, még akkor is, amikor a karrierje végén az MTK szakmai igazgatójaként segítette a klubot. Mindenkihez volt néhány kedves szava, hasznos tanácsokkal látott el bennünket – mindörökké velem lesz az emléke.