ALAPVONAL. A távolban pislákolt két nagyon gyenge fénypont, mire a beépített koma így szólt: „Nyugalom, elvtársak, azok ott a távolban már Craiova fényei.”

ALAPVONAL. Mivel a zsiványképzőben még kicsinyke inasnak számítottam, az első félidő végeztével futva mentem a pályától legalább három kilométerre lévő iskolába. Igaz, elkéstem, de azt a tizenöt percet ráfogtam a helyi közlekedési vállalatra. Nem győztem meg az »oktató elvtársat«, de nem is volt igazán célom. Úgy hittem, ha ennyit mulasztok az esztergályos iparágból, attól a magyar fémmegmunkálás nem fog romokban heverni.

ALAPVONAL. A síposok közül az egyik a vendégeket ellenőrizte, a másik az illemhelyre távozott, a harmadik meg a kocsija csomagtartójában matatott.

ALAPVONAL. Egyes történészek azt állítják, az 1956-os forradalmi események előfutára lehetett, amikor a svájci tornáról »szégyenkezve« kellett hazatérnünk, a játékosok zsebében ezüstérmekkel. Ma revolúciót senki sem kívánhat, sem magának, sem másnak, e hazában.

ALAPVONAL. A magyar labdarúgás fénykora 1938 és 1954 közé esett. Két elveszített világbajnoki fináléval, köztük egy szintén elbukott világégéssel. Azóta még akadtak fellángolásaink, bár közben az egész glóbusz felzárkózott hozzánk, majd rengetegen lehagytak minket. Lehet ezt magyarázni egymillió módon, a végeredményen azonban nem változtat.

ALAPVONAL. A dél-amerikai zseni úgy gondolta, megnézi magának azt a magyar legényt, aki képes tenyérrel is eldönteni jelentős tétre menő meccset. Mert ugyan az argentin lábbal, fejjel, testtel minden cselt ismert, a tapasztaltabbtól nem szégyen átvenni egy működő rendszert.

ALAPVONAL. Egy partdobásnál a sértett a szomszédos tökmezőre ment ki az elgurult labdáért, de helyette egy méretes tököt hozott vissza két kézzel fogva a tarkója mögött, s mit sem sejtő fiatal ellenfele felé dobta, aki izomból bele is stukkolt a »bogyóba«. Lett is belőle riadalom, az áldozatot mentő vitte el súlyos állapotban, fejsérüléssel.

ALAPVONAL. Amióta a szélrózsa valamennyi irányába mehetnek életkortól függetlenül a honi labdarúgók, nagyon nehéz elképzelni bármelyik klubunkat is a legjobb négy között. Főleg hat-nyolc »falunkbeli« gyerekkel. Ahhoz azért Jules Verne fantáziája sem nagyon lenne elég, pedig neki nehéz volt egykoron gondolati határt szabni!

ALAPVONAL. Antonín Panenka a labdarúgó Európa-bajnokság döntőjének tizenegyespárbajában úgy vette be az NSZK kapuját, hogy azt elsőre talán senki sem értette. Mint amikor leáll egy filmforgatás, mert valaki elrontotta a nagyjelenetet. Sepp Maier, a nyugatnémetek kapusa elvetődött, de »korán«. A rendező ilyenkor szokott idegessé válni, mert újra kell forgatni az egészet. Egy unott futballista meg csak úgy, brahiból azért belebökött a labdába, a kapu közepébe emelve.

ALAPVONAL. Ha Szoboszlai Dominik bevág egy zseniális szabadrúgást huszonnyolcról, akkor a hálás publikum érdemes tagja hamar meg szokta jegyezni a pohár mellett, hogy pont úgy csinálta, ahogyan neki Tupi bácsi mutatta. Ha Mohamed Szalah bármit elront, abban a pillanatban már meg is kapja a talponállóban: »Az ilyet Tupi bácsi elzavarta volna még a salakos edzőpálya környékéről is.«

ALAPVONAL. Ebben a forgatagban számítunk mi örökös tagnak. Nem feltétlenül a számunkra legkedvezőbb közegben. De jégpályát természetesen bizonyos keretek között bárhol lehet építeni. Hegyeket összehordani azért sokkal nehezebb feladat lenne.

A pénteki eseményen mintegy hetven korábbi és mai játékos is megjelent a Kodály Központban.

„KEK-mérkőzésen hatvanezer szurkoló előtt egyenlítettem, de a vége három egy lett. Engem nem zavart a zsúfolt, őrjöngő lelátó…”

ALAPVONAL. Az olvasók a meccstudósításban leginkább a mestermérleget keresik, mert annak van sava-borsa, s még következménye is lehet.

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke is megjelent az egykori megbízott szövetségi kapitány temetésén.

A PMFC stadionjában gyertyagyújtással emlékeztek Garami József mesteredzőre, Pécs labdarúgásának legjelentősebb edzőjére.

Hiába vezetett 32 percen át a tartalékos Győr.

A TFSE hatalmas hajrába kezdett, de végül elbukott.

ALAPVONAL. Azután új ajtók is kinyíltak számomra, mert elkezdtem böngészni a megyei I. osztályú meg a BLSZ-es focitabellákat, aminek eredményeként addig ismeretlen világba csöppentem. Igaz, a Pestszentlőrinc kontra Szentlőrinc dilemma nem tűnt el villámgyorsan, de bíztam a későbbi megvilágosodásban. Meg az odáig vezető rögös útban.

ALAPVONAL. Remélhetőleg a sport felejthetetlen ünnepnapjait éljük át a francia fővárosban. Magam mint gyógyíthatatlan, ráadásul nem is képzelt »beteg«, már bizseregve várom. Nagyon bízom a magyarok jó szereplésében, de nem zárható ki, hogy ismét lesznek letört, kisemmizett veszteseink is. Nekik üzenem, legalább egy tisztelőjük akkor is akad majd.