Nem mindig a favorit győz – Thury Gábor publicisztikája

NOHA A HONI FUTBALLTÖRTÉNELEM időszakai nem feltétlenül összehasonlíthatók, érdemes megemlíteni, labdarúgó-válogatottunk az 1978-as és 1982-es világbajnoki selejtezőt is döntetlennel kezdte, mégis kijutott az argentínai és a spanyolországi tornára. A görögökkel 1976 őszén kezdtünk Athénban 1–1-es döntetlennel, a szovjetek és a görögök hazai legyőzése (2–1, 3–0) nyitotta meg az utat a vb-re, majd’ öt évvel később Svájc ellen Luzernben 2–2-t játszottunk, de a csoportból Angliával Romániát, Svájcot és Norvégiát megelőzve ott lehettünk Spanyolországban. Ám ne tagadjuk, az ellenfelek közül csak a szovjet és az angol válogatott volt erősségben a portugálhoz mérhető – ráadásul a Szovjetuniót addig tétmérkőzésen csupán egyszer győzte le Magyarország, az 1968-as budapesti Eb-selejtezőn 2:0-ra.

Csakhogy most Portugália következik, amelynek labdarúgó-válogatottját még sohasem sikerült legyőzni. Egyetlen döntetlen emelhető ki pozitívumként, a Lyonban a 2016-os kontinensbajnokságon elért 3–3. A találkozónak már a csoportból továbbjutóként vágott neki nemzeti együttesünk, s ha fel­idézzük Elek Ákos kapufáját, akkor inkább Cristiano Ronaldóék örülhettek az iksznek. Ezt leszámítva a tíz vereség mellett még három döntetlent értünk el, az utóbbiak egyike sem volt tétmérkőzés. Rögtön a két ország közötti első találkozó végződött 3:3-ra 1926-ban Portóban, 1956 nyarán Lisszabonban játszottunk egy 2:2-t, 1983-ban Coimbrában született egy izmos 0–0. Az 1956-os találkozóhoz – nem mellékesen Sebes Gusztáv szövetségi kapitány búcsúja – fűződik egy történet. Az Estorilban elszállásolt csapatból néhányan, megtudva, hogy Horthy Miklós a környéken él, meglátogatták. Azon dilemmáztak, hogyan szólítsák meg, Puskás Ferenc ötletére egyszerűen Miklós bácsinak szólították, majd elbeszélgettek vele. Kő András Szemétből mentett dicsőségünk című könyvében pedig Buzánszky Jenő arról beszélt, Sebest nemigen érdekelte, hogy a tengerparton ifjabb Horthy Miklóssal találkoztak, aki meghallva, hogy a kevés zsebpénzű labdarúgók magyarul sört rendelnek, az olcsóbb bort javasolta nekik…

Az 1983-as 0–0 óta a mieink nem sok sót ettek meg. A lejátszott nyolc találkozón a lyoni ­Eb-meccs egy pontját mondhatjuk a magunkénak, az azon rúgott három gól mellett csupán egyet (!) szereztünk, Bicskei Bertalan irányításával legjobbjaink 1998 szeptemberében Eb-selejtezőn 3–1-re kaptak ki a Népstadionban, Horváth Ferenc gólja még első fél­idei magyar vezetést eredményezett… Összességében 33–10 a gólkülönbség oda, ezen nincs mit csodálkozni, hét tétmérkőzésünkön kaptunk három gólt, csupán kettőt úsztunk meg eggyel.

A portugál klubcsapatok ellen már egy árnyalattal jobban ment. Kezdjük azért a rosszal: az MTK a Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) 1964-es döntőjében a 3:3 után megismételt fináléban 1:0-ra kikapott a Sporting CP-től. A Vasas két sorozatban is továbbjutott a lisszaboni együttessel szemben, előbb a Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) első fordulójában 1966 őszén itthon 5:0-ra, a visszavágón 2:0-ra nyert. Az UEFA-kupa 1975–1976-os kiírása második körében Illovszky Rudolf együttese a Népstadionban 3–1-re nyert, idegenben 2–1-re kikapott. A Bp. Honvéd 1980 őszén a BEK első körében idegenben 2–0-ra megverte a Sportingot, itthon Tichy Lajos csapatának bőven elég volt az 1–0-s siker. Legutóbb, már az Európa-liga csoportkörének második fordulójában Paulo Sousa Videotonja 2012 októberében 3–0-ra győzött Székesfehérváron, decemberben 2–1-es vereséget szenvedett.

A legeredményesebb portugál klub, a Benfica 14 alkalommal volt a magyarok ellenfele tétmérkőzésen. Az 1960–1961-es BEK nyolcaddöntőjében az Újpesti Dózsa idegenben 6:2-es vereséget szenvedett, a Népstadionban legalább 2:1-re visszavágott. A portugál bajnok a BEK 1965-ös elődöntőjében 1:0-ra legyőzte a Népstadionban a Győrt, a lisszaboni meccsen Eusébio és José Torres két-két góljával négyet rámolt be Schwartz Elek együttese, amely a döntőben 1:0-ra alulmaradt az Internazionaléval szemben. A Sporting BEK-beli vereségéért 1968-ban a Benfica vágott vissza: az 1968-as negyeddöntőben az itthoni 0:0-t követően ismét csak Eusébio (2) és Torres intézte el a Vasast (3:0). Az 1973–1974-es BEK második fordulójában az Újpest a kinti 1–1 után 2–0-val kiejtette a portugálokat! Az 1975–1976-os sorozat második körében visszavágott a portugál aranyérmes, a Luz-stadionban elszenvedett 5–2-es zakót követően az Újpest csupán 3–1-re győzött. A Bp. Honvéd sem teszi ki az ablakba a Benfica elleni tétmérkőzések eredményeit, 1989 őszen a BEK-nyolcaddöntőben a Kispesten elszenvedett 2–0-s vereség már rosszat sejtetett: nem is volt fény a Luzban, Sven-Göran Eriksson egy év múlva (1990) BEK-döntős együttese hetet rámolt be… A Vác legalább megúszta 1–6-os összesítéssel. A UEFA-kupa második körének első mérkőzése 1992-ben 5–1-es Benfica-győzelemmel végződött, Csank János csapatának a visszavágás sem sikerült (0–1). Arról se feledkezzünk meg, hogy Bobby Robson Portója 1994 őszén a KEK második fordulójában 6–0-ra győzött a Ferencváros ellen, kozmetikázni azért sikerült a 2–0-s Üllői úti Fradi-sikerrel.

Az erőviszonyok zömmel a portugálok felé billennek, de visszatérnék a három olyan klubsikerre, amikor elvben nem a magyar együtteseknek állt a zászló. A Vasas az 1966-os angliai világbajnokság után került össze a BEK-ben a Sportinggal, ráadásul úgy, hogy a vb csoportkörében Albert Flóriánék 3:1-re kikaptak a későbbi bronzérmes Eusébióéktól. Nem voltunk rosszabbak, csak éppen kimaradtak a helyzeteink, és potya gólokat is kaptunk. Mészöly Kálmán és Farkas János mindkét együttesnek pillére volt, akárcsak Mathesz Imre. Az első félidőben Bakos Sándor törte meg a jeget, aztán Farkas és Puskás Lajos két-két gólja behozhatatlanná tette az előnyt. A Vasas lemosta a Sportingot, ahogyan mondani szokták, a visszavágó formaság volt. Csupán zárójelben: a Ferencváros a Vásárvárosok Kupájában az Olimpija Ljubljanát intézte el 3:0-ra. A két mérkőzést 1966. október 5-én egymás után rendezték meg a Népstadionban, mintegy 70 ezer szurkoló előtt. Némi iróniával jegyzem meg, akkoriban nem kellett selejtezniük a magyar együtteseknek, mondjuk, nem is rendeztek selejtezőket, az sem volt ritka, hogy már az odavágó után biztos továbbjutónak számítottak…

Szintén felejthetetlen emlék, hogy az 1973–1974-es BEK második fordulójában az Újpest a kinti 1–1-et követően 1973. november 7-én a Megyeri úton kiejtette a portugálokat. A kinti iksz ellenére Eusébio és társai önbizalommal érkeztek, mert a visszavágót megelőzően 2–1-re megnyerték a Porto elleni rangadót. Nem véletlenül hangoztatta Fernando Cabrita edző, hogy a Benfica már nehezebb feladatokat is megoldott, mint a Dózsa kiverése. Nem tűnt nagyképűnek, a portugálokat Eusébio mellett többek között Humberto, Simoes, Nené, Jordao erősítette. A magyar futball ekkorra már leszálló ágba került, eldőlt, hogy 1970 után 1974-ben sem leszünk vb-résztvevők – de legalább a Dózsa tartotta magát, mert a Benfica után a Spartak Trnavát búcsúztatva 1974 tavaszán a Bayern Münchennel a sorozat egyik elődöntőjét játszotta. Bene fineszes góljával és Kolár 25 méteres bombájával a lila-fehérek három perc alatt rendezték a továbbjutás kérdését.

A közelmúltat se hagyjuk feledésbe veszni: a Videoton 2012 októberében az Európa-liga csoportkörében a Sportingot fogadta. Jó, a lisszaboni csapat akkoriban már kissé „viharvert” együttes benyomását kelthette, de Rui Patrício portugál, Khalid Boulahrouz holland, Marat Izmajlov orosz, Danijel Pranjic korábbi horvát, Fabián Rinaudo (szintén korábban) és Marcos Rojo argentin, Gélson Fernandes svájci válogatott volt, míg Jeffrén Suárez a Barcelonából, Zakaria Labyad a PSV-ből igazolt a portugál együttesbe. A fehérváriak trénere, Paulo Sousa megtréfálta egyik korábbi együttesét: Tóth Balázs, Nikolics Nemanja, Sándor György, Gyurcsó Ádám és Paulo Vinícius személyében magyar vagy honfitársunkká lett futballista is rengeteget hozzátett a 3–0-s sikerhez. Azért legyünk tényszerűek: a Vidi idegenben 2–1-re kikapott, s nem jutott tovább csoportjából.

Noha a vb-selejtező előtt a portugálok az esélyesek, a múltban három példa is mutatja, nem mindig a favorit együttes győz.

Miért ne történhetne így a mai mérkőzésen?

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!