Ruandai mosoda – Moncz Attila publicisztikája

Biztosan nem „kétforintos” kérdés a Legyen ön is milliomos! című játékban, hogy mi köti össze az Arsenalt, a PSG-t, a Bayern Münchent, az Atlético Madridot, a Los Angeles Clipperst és a Los Angeles Ramst. Valamilyen formában már írtam az összes sportcsapatról, de bevallom, nekem sohasem jutott volna eszembe a kapocs. A Visit Rwanda hirdetés, illetve a mögötte álló turisztikai hivatal, a Ruandai Fejlesztési Tanács (RDB) és tulajdonképpen a kormány. Mert még mielőtt azt hinnénk, csak Ázsiában létezik a sporttámogatásnak az a formája, hogy a sporton keresztül próbálnak meg legitimálni rendszereket, de legalábbis javítani a róluk alkotott képet, illik felébrednünk. Ma már például Ruanda is nagyon magas színvonalon műveli ezt, igaz, sokkal erősebb ügyet kell elfednie, mint mondjuk a műveletsort „szabadalmaztató”, és például labdarúgó-világbajnokság rendezésével robbantó Katarnak vagy Szaúd-Arábiának. 

Ruanda esetében ugyanis az ENSZ már 2022-től összekapcsolja a helyi kormányt az M23 nevű fegyveres csoporttal, amely a Kongói DK keleti részén működik. A Ruandával nyugaton határos Kongói DK ásványkincsekben gazdag ország, amit a szomszéd a katonai erejét kihasználva igyekszik megcsapolni. Az M23-at a ruandai hadsereg de facto ellenőrzése alatt tartja, a szervezet például csak júliusban több mint 300 civilt ölt meg. Az ilyen tettek közben kell az országról jó képet festeni – többek között sportszponzorációval. 

Csak egyre többen jönnek rá arra, mi is a valódi cél, és egyre többen módosítják vagy mondják fel a turisztikai céggel kötött megállapodásukat. A legújabb ilyen lépés az Arsenalé, amely nem hosszabbítja meg a 2025–2026-os idény végén lejáró szponzori szerződését. Pedig a megállapodás a férfi- és a női csapatra is érvényes volt, idényenként több mint tízmillió fontot fialt, de már olyan mértékű volt a tiltakozás a szurkolók körében, hogy annak nem lehetett ellenállni. A legnagyobb szurkolói klubok „Visit Tottenham” néven ellenkampányt is indítottak – gondoljunk bele, ha inkább az ősi riválishoz utazást ajánlják, nem pedig a szponzorhoz való túrát, akkor milyen lehet annak a megítélése?! Még egy felmérés is készült, amely szerint a drukkerek több mint 90 százaléka mihamarabb véget akar vetni a közös munkának, és még a három százalékot sem érte el azoknak a száma, akik teljesen elégedettek voltak az üzlettel.

Az Arsenal volt az első hal a Visit Rwanda „horgán”, de amikor 2018-ban aláírták az első megállapodást, még nem volt ennyire vállalhatatlan Ruanda. Akkor még hihetőnek tűnt, hogy a „stabilitás, fejlődés, turisztikai cél” szentháromság jegyében kötnek ilyen egyezséget. Az „ágyúsoktól” Robert Pires, Ray Parlour, Tony Adams, David Luiz és Jurriën Timber is meglátogatta Ruandát, akadémia és szurkolói klub is létesült arrafelé, de a helyzet ma már angol oldalról semmiképpen sem fenntartható. Az átlagos ruandaiaknak meg fájó, hiszen a tüntetések alapvetően az ő nemzetük ellen irányulnak, a hazájukra büszke lakosok meg sohasem örülnek annak, ha szidják az országukat. Főleg, ha okkal teszik ezt.

Ráadásul az „áldás” nem csupán egy helyről érkezik. Még a „pénznek nincs szaga” elvet maximálisan valló PSG-nél is vakarják a fejüket, mitévők legyenek (a minap futott be egy 75 ezres petíció, amely az együttműködés beszüntetését követeli), a Bayern Münchennél pedig már léptek is. Igaz, a német szurkolók érdekérvényesítő képessége az egyik legjobb Európában… A Bayernnél már a 2023-as aláíráskor is akadtak tiltakozó megmozdulások, de amikor az idén februárban az Eintracht Frankfurt elleni bajnokin a szurkolók a magasba emelték az „Aki ezt közömbösen nézi, az elárulja az FC Bayern értékeit” transzparenst, érezni lehetett, eljött a fordulat ideje. A klub előbb két munkatársat küldött Ruandába felmérni a helyzetet, majd a tapasztalatok alapján a szponzorációs megállapodást villámgyorsan átalakították partneri munkává, ami kizárólag egy helyi akadémia működtetésére, illetve az ott futballozó több mint 200 gyerek pallérozására vonatkozik.

A tengerentúli jelenlét mindenki számára meglepő, főleg ilyen mértékben. A Visit Rwanda megjelenése előtt egyetlen afrikai cég sem mondhatta el magáról, hogy az NFL-ben és az NBA-ben is egyszerre támogat csapatot! Viszont nem lehet nem észrevenni a szoros összefonódást a labdarúgással. Stan Kroenke amerikai üzletember 2018-ra szerezte meg a teljes kontrollt az Arsenalnál, majd rövid időn belül az „ágyúsok” elkötelezték magukat a ruandai erőkkel, hogy aztán néhány hét elteltével a Los Angeles Rams NFL-csapata, valamint a városi SoFi Stadium is így tegyen. Történetesen utóbbi kettő is Kroenke érdekeltsége. LA-n belül meg már nem volt nehéz „felhajtani” a Clippers NBA-együttesét. Ezek fényében a következő információkon sem kell fennakadni. Ruandába az Egyesült Államokból érkezik a legtöbb látogató, ők jócskán hozzájárultak ahhoz, hogy a 2006-ban még csak 35 millió dolláros turisztikai bevétel 2023-ra 620 millió dollárra növekedjen. Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke pedig december 4-én fogadta Paul Kagame ruandai elnököt és Kongói DK-beli kollégáját, Félix Tshisekedit Washingtonban, majd aláírtak egy békeszerződést. A BBC szerint viszont a harcok továbbra is tartanak a Kongói DK keleti részén…

Az egész igazából azért szomorú, mert az ott élőknek a sport eddig szórakozást és egyfajta menekülési útvonalat jelentett a mindennapokból. Most meg kiderült, az egész nem más, mint a politikum játszótere. Hogy a választásokat 98-99 százalékos fölénnyel megnyerő Paul Kagame a Gianni Infantino FIFA-elnökkel vagy Donald Trumppal készített közös fotókkal akarja alátámasztani saját renoméját és súlyát. Emellett pedig kiemelt rendezvényeket visz az országába, ilyen volt az idei országúti kerékpáros-világbajnokság, vagy az NBA-vel és a Nemzetközi Kosárlabda-szövetséggel (FIBA) együtt tető alá hozott BAL (Afrikai Kosárlabdaliga), amelynek final fourját a Kigaliban 104 millió dollárért felhúzott BK Arenában tartották meg. Egyetlen szervezet tudott ellenállni a ruandai rohamnak, a Formula–1. Kagame még tavaly szeretett volna F1-es nagydíjat rendezni hazájában (1993 óta nem volt verseny Afrikában!), de erre nem lesz lehetősége. 

Ez persze nem azt jelenti, hogy nem folytatódik az ész nélküli pénzszórás. Az ország célja, hogy hosszabb távon, fenntarthatóan évi 400-500 millió dolláros bevételre tegyen szert a turizmusból. Ehhez pedig folyamatosan a térképen kell tartania önmagát, például a sporttámogatásokra szánt 20-300 milliós büdzséből. Ekkora összegből még azt a reklámfilmet is vidáman el lehetett készíteni, ami a kigali reptéren fogadja az érkezőket. Jérome Alonzóval és Keylor Navasszal, a PSG két korábbi kapusával indul a mozi, aztán Navas az elkapott golflabdával Lionel Messit játssza meg, majd Sergio Ramos és Ander Herrera is bekapcsolódik a „meccsbe”. Közben pedig a kisfilm bemutatja az országot. Ami vitathatatlanul szép, de ugye sok olyan csillogó kirakatot láttunk már, ami mögött a raktárt elfelejtették kitakarítani. 

Vagy nem is akarták…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!