Ekitiké duplázott, a Liverpool hazai pályán legyőzte a Brightont

ANGOL PREMIER LEAGUE
16. FORDULÓ
LIVERPOOL–BRIGHTON 2–0 (1–0) 
Liverpool, Anfield Road. Vezette: Pawson
LIVERPOOL: Alisson – J. Gomez (Szalah, 26.), I. Konaté, Van Dijk, Kerkez – Gravenberch, C. Jones – Szoboszlai (Chiesa, 83.), A. Mac Allister, Wirtz (A. Robertson, 78.) – Ekitiké (Isak, 78.). Menedzser: Arne Slot
BRIGHTON: Verbruggen – Wieffer, Van Hecke, Dunk, Kadioglu – Baleba (Ayari, 64.), Hinshelwood (Kosztulasz, 82.) – Minteh, Gruda (Mitoma, 64.), D. Gómez (Milner, 87.) – Rutter (Welbeck, 82.). Menedzser: Fabian Hürzeler
Gólszerző: Ekitiké (1., 61.)

A decemberi Anfield ritkán hordoz ennyi feszültséget a levegőben, mint most, amikor a Liverpool a Brighton ellen készült újabb vizsgát tenni. A „vörösök” ugyan veretlenek voltak három bajnoki óta, de ez a statisztika inkább takart, mint mutatott, mert ezt megelőzően a címvédő, minden frontot számolva, tizenkét mérkőzésen kilencszer kapott ki, arról nem is beszélve, hogy 2017 óta nem fordult elő, hogy a csapat egymást követő három hazai PL-meccsen ne tudjon győzni (a veretlenséget ugyanis két hazai döntetlen is építette). Ez a hullámvölgy erősen megingatta Arne Slot korábban betonbiztosnak hitt menedzseri székét, és ugyan a legutóbbi három mérkőzés, majd pedig a hétközi milánói Bajnokok Ligája-siker (amelyet Szoboszlai Dominik tizenegyesgólja szavatolt) új útra terelte a Liverpoolt, míg a vezetőedzőt levegőhöz juttatta, mégsem állt helyre a nyugalom.

A Leeds, Inter, Brighton tengelyen ugyanis egy újabb, minden korábbinál nagyobb ügy kerekedett: a United elleni meccset követően a Liverpool történetének harmadik legeredményesebb játékosa, Mohamed Szalah – aki zsinórban harmadszor került a kispadra, és kétszer nem is játszott – a sajtó előtt fakadt ki a klubbal és Arne Slot menedzserrel szemben, amiért az olaszországi útról kikerült a keretből, azonban péntek délután, miután újra elbeszélgetett a szakvezetővel, visszakerült a nevezettek listájára az újabb bajnoki mérkőzésre. Ezzel együtt nem mindenki volt meggyőződve arról, hogy az egyiptomi megérdemli-e, vagy megkapja-e a lehetőséget, hogy valaha is pályára lépjen még a Liverpoolban – a klubhoz ezer szállal kötődő This is Anfield portál szavazásán nem sokkal a bajnoki kezdése előtt 53:47 volt az igenek aránya a nemekkel szemben –, de az biztos, hogy a szurkolók abban egyetértettek, Szalahnak nem a médiában kellett volna panaszkodnia a vélt, vagy valós sérelmei miatt.

A decemberi Anfield ritkán hordoz ennyi feszültséget a levegőben, mint most, a stadionhoz vezető úton mégis meglepő látvány fogadta az érkezőt. A vörösbe öltözött környéken sok piros-fehér Arsenal-szurkoló tűnt fel – az Everton női csapata ugyanis épp a szomszédos Goodison Parkban fogadta a londoniakat, és a vendégdrukkerek kisebb-nagyobb csoportokban sétáltak át a környéken –, mintha két külön futballvilág futott volna össze ugyanazon a délutánon.

Míg ők gondtalanul tartottak a saját meccsükre, a Liverpool stadionjának környékét már lezárások és terelések szabták át, jelezve, hogy itt ma minden apró rezdülésnek tétje van. Az Anfield Road csendesebb oldalán, a Szalah-falfestménynél a szokásosnál is többen álltak meg egy fotóra vagy csak egy pillantásra – talán a festett félmosolyban kerestek valami kapaszkodót a találkozó előtt. A sarokra külön street food kocsi gördült, illata betöltötte a hűvös levegőt, mellette a relikviákat árusító standnál is nagyobb volt a forgalom a megszokottnál. Nem volt benne semmi teátrális, Liverpool ezen a délutánon mégis egyszerre tűnt idegesnek és kíváncsinak.

A decemberi Anfield ritkán hordoz ennyi feszültséget a levegőben, mint most, nem véletlen, hogy immár a stadion sajtótermében is élénk vita folyt az egyiptomi jövőjéről, és a szokásosnál is jobban várta mindenki a kezdőcsapat hivatalos közzétételét. Jóllehet, nem akadt olyan újságíró, aki a kezdőbe várta Szalahot, aki nem is került be, de amint megérkezett az összeállítás, kisebb-nagyobb konzíliumok gyűltek össze megvitatni a tudnivalókat.

Ezen a ponton lehetett először azt érezni, hogy a fókusz egy kicsit lekerül az egyiptomi támadóról, és immár valóban az számít, ami egyébként a bajnoki lényege: hogyan kell, hogyan lehet megszerezni a három pontot a Brighton ellen. Arne Slot némileg kényszerpályán mozgott a kezdő tizenegy összeállításakor, mert bár Alexander Isak, akinek a játéka némileg kérdéses volt, odaért a meccsre, ám csak a kispadra, míg Cody Gakpóról tudni lehetett, hogy nem játszhat. Így a Liverpool visszaállt az egycsatáros játékra, természetesen Hugo Ekitikével, aki mögött pedig ismét a Szoboszlai Dominik köré épülő középpályára várt a helyzetek kidolgozása. A magyar válogatott csapatkapitánya eddig az összes bajnoki mérkőzést végigjátszotta, s ezúttal Florian Wirtzet, valamint Alexis Mac Allistert kapta társként. Mögöttük Ryan Gravenberch és a „vörösök” színeiben a kétszázadik találkozóján szereplő Curtis Jones szűrőpárosa kapott helyet, míg a védelemben ismét összeállt az a négyes, amely az együttes legutóbbi bajnoki győzelmekor, a West Ham ellen is kezdett, azaz a bal szélen Kerkez Milos, a jobbon Joe Gomez, középen pedig Ibrahima Konaté, illetve a 250. Premier League-mérkőzésén pályára lépő Virgil van Dijk.

A kezdés előtt Szalah így is beférkőzött a főszereplők közé, a játékosok bemutatásakor az egyiptomi kapta a legnagyobb ovációt, és némi túlzással többen fotózták őt a padon dideregve, mint ahányan kicsit később a pályára vonulókat. A legszebb mégis az a jelenet volt, amikor a Kop kifeszített egy „Champ Anre”-molinót, amely mögött valaki egy óriási Szalah-zászlót lengetett, a szentimentális rész után pedig szinte azonnal jött a katarzis Ekitiké villámgyors találatával.

Szoboszlai többnyire a jobb szélen mozgott, de nem egyszerűen Szalahot pótolta, mert rendre behúzódott középre, ha kellett, és láthatóan sokkal többször lépett vissza kisegítendő a védelmet, mint azt az egyiptomitól meg lehetett szokni. Csakhogy Joe Gomez a félidő derekán megsérült, a helyére pedig óriási ováció közepette beállt Szalah (megválaszolva a nap egyik legfőbb kérdését), így Szoboszlai – mint az idényben már annyiszor – posztot váltott és visszahúzódott jobb-bekknek. A Liverpoolnak akadtak még ígéretes lehetőségei a szünetig, miként a Brightonnak is, így a minimális előny még nem jelentett garanciát a második félidőre.

A fordulást követően Ekitikének megint nem kellett sok, hogy helyzetbe kerüljön, ám egyrészt ezúttal nem talált be, másrészt egyből érkezett a vendégek válasza a már az első játékrészben is életveszélyes Diego Gómez révén, nem sokkal később pedig Brajan Gruda lövése kerülte el kevéssel a bal kapufát, és az Anfield közönsége egy emberként érezte, hogy valóban óriási szükség lenne a második találatra. Sorsszerű-e vagy sem, de egy kontra végén Szalah lövését védte szögletre Bart Verbruggen kapus, majd a pontrúgást is az egyiptomi végezte el, Ekitiké pedig a hosszú oldalon, közelről befejelte az áhított gólt – Szalahot joggal éltethette az Anfield. Kerkez Milos végig a pályán maradt, Szoboszlai Dominik ugyanakkor az idény során először nem, a 83. percben cserélte le Arne Slot – a magyar középpályást vastaps kísérte le a pályáról, helyére Federico Chiesa állt be.

Játszott ennél már jobban is a Liverpool, talán ebben a turbulens idényben is, mégis amikor lefújták a mérkőzést, a stadionból így is érezhetően felszállt valami a hetek óta gyülemlő nyomásból. A győzelem nem oldott meg mindent, de egy pillanatra elcsendesítette azt a decemberi feszültséget, amely ott vibrált az Anfield levegőjében. 

Kerkez Milos a mérkőzés előtt Gyenge Balázzsal beszélgetett a Spíler Tv-n.

PERCRŐL PERCRE