A MEGMARADT VILÁGBAJNOKI ESÉLYEKRŐL

„Nem szeretnénk mentegetőzni és ígérgetni a bukaresti mérkőzés után, viszont szeretnénk kijavítani a hibáinkat, és a három pontot itthon tartani kedden, hogy a hitünk a továbbjutásban októberre még megmaradjon” – mondta a keddi meccs elé tekintve Egervári Sándor.

„Szükségesek a keresztbeverések, de erre már a csoport sorolásakor is számítottam, például török győzelemre Bukarestben, mert ez esetben úgy indulhatunk neki a két októberi meccsnek, hogy playoffhelyen vagyunk. Ennek érdekében semmi mással nem szabad foglalkoznunk, mint a három pont megtartásával” – tette hozzá a kapitány, aki kérdésre elmondta: számunkra kedvező lenne, ha a törökök nyernének Bukarestben, és a pillanatnyi hangulatukat látva képesnek is tartja őket erre.

„Nem biztos, hogy így alakul a kívánságlistánk, de szükséges lenne – tette hozzá a kapitány. – A törököknél vannak klasszisok, akik a támadóharmadban képesek veszélyesek lenni. Viszont nagyon nehéz gólt rúgni ennek a román válogatottnak, ha most a Hollandia elleni meccseiket nem számítom, csak kettőt kaptak, azt is tőlünk.”

ARRÓL, HOGY GONDOLKOZOTT-E A LEMONDÁSON

„Nem gondolkodtam a lemondáson, ameddig bíznak bennem, és hiteles vagyok az elnök, az elnökség és a csapat előtt, nekem az a feladatom, hogy segítsem őket” – válaszolt a kapitány a jövőjét firtató kérdésre.

„Vannak bőven kapaszkodóink, az elmúlt három év eredményei és teljesítményei alapján. Egy fontos meccset elveszítettünk ugyan, kellemetlen a vereség. A csatát elveszítettük, de a háborút még nem. Meglehetősen mélyre húztuk le magunkat a pénteki mérkőzéssel, a szurkolók bizalomvesztése rettenetesen fáj, de szeretnénk kiköszörülni a csorbát.”

AZ ÉSZTEKRŐL

„Az észtek kevesebb meglepetést okoztak, mint amire a korábbi eredményeik alapján számítani lehetett, nem tudták a papírformát felborítani. Eddig, de ezúttal elérkezett az idő, a hollandoktól elvettek két pontot. Jelentősen mondjuk ez nem változtat a második helyért folyó versenyfutáson, de azért megmutatta azt észt válogatott erejét” – fogott a keddi ellenfél ismertetésébe a kapitány.

„Fegyelmezett a védelmük, nehéz mögéjük kerülni, ezt bizonyították a hollandok ellen, de a korábbi selejtezősorozatban, amikor pótselejtezős helyen végeztek, akkor is. Kellemetlen ellenfelek, mi is csak Hajnal Tomi okos góljával tudtunk nyerni, de nehezen, és fontos három ponthoz jutni. A bukaresti mérkőzés eredménytelensége után még nehezebb mérkőzés vár ránk, de türelmesnek kell lennünk, főként úgy, hogy a minket körülvevő világ türelmetlen. Már az első negyedórában gólt vár el, én viszont türelmes játékot várok, mert a nyolcvanadik perc tájékán is meg lehet szerezni a döntő gólt. Motivált játékosokra van szükség, akik ki tudják zárni a türelmetlenséget, bíznak magunkban, és képesek biztatni a másikat.”

A ROMÁN MECCS TAPASZTALATAIRÓL

„Romániában nem tudtuk megvalósítani az elképzeléseinket, és voltak fordulópontjai a meccsnek, rögtön a második percben, ami alaposan megfogta a csapatot. A második kapott gól után pedig elveszítettük a hitünket a pontszerzésben, és kulcsembereink sem tudták magukkal húzni a csapatot, teljesen megérdemelten nyertek a románok.”

„A mérkőzés előtt, a szerdai edzésen éles helyzetben volt a csapat, mindenki tudta a feladatát és a helyét. A meccs után persze ezt már máshogy láttuk, a törekvéseinket felborították a második perc történései, ami utána a románok már élhettek kedvenc fegyverükkel, a zárt védekezéssel. Hajnal Tomi személyében akkor egy szervezéshez jobban értő középpályás került a pályára, ha a két ék mögött nincs két védekező középpályás, akkor nagyon kinyitjuk magunkat. Így sajnos rohantunk az eredmény után. A második percben kapott gól minden csapatot letaglóz, minket azonban még annál is jobban letaglózott” – mondta a szakember.

„A támadó- és védőjátékot tekintve fölénk kerekedett a román válogatott, nem feltétlen a középpályán láttam a vereségünk legfőbb okát. Sokkal több volt az olyan játékosunk, aki a hitét vesztette el, és nem voltunk képesek mozgósítani azokat a képességeinket, amik megvannak, és amik jellemzőek voltak ránk. Egymás kisegítéséből volt kevesebb, pénteken én ezt hiányoltam leginkább.”

„Amikor indultunk, ennek a keretnek három húzóneve volt, akit ez a közösség annak tartott. Gera Zoli, Juhász Roland és Király Gabi. Három éve ők lettek megjelölve vezérnek, sajnos, most nem volt fenn a pályán egyikük sem. Gera stílusa, hogy csúszik-mászik a társai előtt, ez az a mentalitás, ami hiányzott, pedig segített volna. Voltak ilyenek most is a csapatunkban, de nem a meghatározók közül. Tervezek változásokat a kezdőben, az alapkoncepció az, hogy csak teljesen egészséges szemléletű, százszázalékosan motivált futballista lépjen pályára kedden, nem elsősorban a képességek fognak most számítani. Mostani helyzetünkben fontosabb a csapategység visszaállítása, olyanokra van szükség, akik képesek egymást húzni, tudnak segíteni a másikon.”

AZ ÉSZTEK ELLEN KÉSZÜLŐ MAGYAR VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: Bogdán Ádám (Bolton Wanderers), Király Gábor (1860 München), Megyeri Balázs (Olympiakosz Pireusz)
Védők: Devecseri Szilárd (Haladás), Fiola Attila (MVM Paks), Guzmics Richárd (Haladás), Gyömbér Gábor (Ferencváros), Kádár Tamás (Diósgyőri VTK), Laczkó Zsolt (Padova), Lipták Zoltán (Győri ETO), Vanczák Vilmos (Sion)
Középpályások: Dzsudzsák Balázs (Dinamo Moszkva), Elek Ákos (DVTK), Hajnal Tamás (Ingolstadt), Koman Vladimir (FK Ural), Lovrencsics Gergő (Lech Poznan), Szakály Péter (Debreceni VSC-Teva), Varga József (Middlesbrough)
Támadók: Böde Dániel (Ferencváros), Németh Krisztián (Roda), Szabics Imre (Sturm Graz), Szalai Ádám (Schalke 04)