Összeszokatlan párosok, halott középpálya - totális vereség

Pór KárolyPór Károly
Vágólapra másolva!
2013.09.07. 13:36
null
Büde Dániel és Szalai Ádám először játszott együtt a válogatottban kezdőként (Fotó: Mirkó István)
Nem könnyű elemezni a tegnapi Románia–Magyarország (3–0) mérkőzést, miután a magyar válogatott teljesítménye tulajdonképpen értékelhetetlen volt (ezt tükrözik olvasóink szavazatai is – a mezőnyjátékosok közül senki sem érte el a hármas átlagot a tízes skálán). Ennek ellenére a tanulságokat le kell vonni, mert anélkül esély sincs a továbblépésére.

ÖSSZESZOKATLAN PÁROSOK

Kezdjük az elején, vagyis az összeállítással. Az már a csehek elleni felkészülési mérkőzésen látszott, hogy két olyan pontja mindenképpen van a magyar válogatottnak, amelyen meccsek is elmehetnek, ha nem tudunk változtatni.

A középső védekezésünk, illetve a középpályás szűrés már az augusztusi meccsen sem működött. Ahhoz a találkozóhoz képest mindkét csapatrészünkben történt változás a tegnapi, bukaresti összeállításunkban, a védelemben részben kényszerűségből, hiszen sérülés miatt Juhász Roland, majd a cseréjeként szóba jöhető Mészáros Norbert is kidőlt a sorból.

A kulcsfontosságú Románia elleni meccsre hátra, középre bekerült az ötödik válogatott találkozóján, kezdőként pedig másodszor pályára lépő Guzmics Richárd, aki kapott egy olyan társat maga mellé Lipták Zoltán személyében, aki 2012. szeptember 11. (a hollandoktól elszenvedett hazai 4–1-es vereség) óta nem lépett pályára a magyar válogatottban, ők ketten egyszerre, egy csapatban pedig még sohasem játszottak. Guzmics épp azután került be 2012 novemberében a nemzeti csapatba, hogy Lipták kikerült onnan. Csak azért nem kellett őket külön bemutatni egymásnak a bukaresti meccs előtt, mert a jó kis hazai Haladás–Győr nyugati derbiken már sokszor találkozhattak.

Menjünk egy sorral előrébb! A mai magyar válogatottnak egyértelműen meghatározó tagja Korcsmár Zsolt, aki eddig mind a hét vb-selejtezőn pályára lépett (az észtek ellen nem fog, mert tegnap sárga lapot kapott, ami már a második neki a sorozatban, ezért eltiltását tölti majd), rajta kívül ezt csak Hajnal Tamás mondhatja el magáról. Igen ám, de a legtöbbször belső védőként szerepelt Korcsmár. A középpályán játszott ugyan az észtek és a hollandok elleni meccsen is, de Varga Józseffel párban csak egyszer, az oranjétól elszenvedett vereség alkalmával.

Azt csak ők tudják igazán megítélni, hogy mennyire érzik egymás mozgását a pályán, mennyire működik jól közöttük a feladatmegosztás, mi kívülről csak azt láttuk, hogy a középpályás szűréssel tegnap megint gondok adódtak. Kiváltképp a második román gólnál volt ez tetten érhető, amikor egyik ütköző emberünk sem lépett ki Mihai Pintiliire. Három perccel a gól után Korcsmárt le is cserélte Egervári Sándor szövetségi kapitány. A cserében valószínűleg Korcsmár korábbi sárga lapja is szerepet játszott, nem akart kockáztatni a kapitány, aki a váltást egyébként azzal indokolta a meccs után, hogy szervezőre volt szükség, ezért jött be Hajnal Tamás, akit előzőleg sokan a kezdőcsapatba vártak.

Ugyanakkor nemcsak a hátsó alakzat esetében véltük felfedezni az összeszokatlanság jeleit, hanem elöl is. Szalai Ádám és Böde Dániel kezdőként most először játszott együtt, és Bödének ez még csak a hatodik meccse volt a válogatottban. Az összhang hiánya a leglátványosabban az első félidőben, Vanczák Vilmos beadásánál mutatkozott meg köztük, amikor Böde beleért abba a labdába, ami éppen jó lett volna a mögötte érkező Szalainak.

Ráadásul nehéz megmondani, hogy Bödének mi lett volna a pontos feladatköre, helye a pályán. Nem klasszikus előretolt csatárt játszott Szalai mellett, próbált visszalépni labdákért, viszont a szervezésben – ami meg egy árnyékéktől általában jobban elvárt – nem igazán vállalt szerepet. Inkább csak birkózott becsülettel, több-kevesebb sikerrel. Ezért az sem egyértelmű, hogy 4–4–2-t, 4–2–3–1-et vagy esetleg 4–3–3-at terveztünk-e eredetileg.

A VALÓS ALTERNATÍVA HIÁNYA

Ugyanakkor az is igaz, hogy a szóban forgó posztokon – a védelemben különösen – nem tudunk olyan játékost mondani – a sérültek ismeretében –, akinek a csapatba állítása egyértelműen minőségi javulást eredményezett volna. Így inkább csak azt állapíthatjuk meg, hogy három év alatt a kapitánynak a sok kísérletezés ellenére sem sikerült megtalálnia az ideális „B-játékosokat”. Vagyis azokat az embereket, akik egy-egy sérülés, formaingadozás vagy kényszerű átszervezés esetén gond nélkül beállíthatók lennének az alapemberek helyére.

A védelemben például Egervári Sándor kezdőként eddig hét különböző formációt próbált ki a tegnapi meccsig, Bukarestben pedig újabb próba következett (a nyolc védőkettős az Egervári-érában: Juhász–Lipták, Juhász–Vanczák, Korcsmár–Lipták, Juhász–Korcsmár, Mészáros–Korcsmár, Mészáros–Juhász, Guzmics–Korcsmár, Guzmics–Lipták).

Ugyanakkor korábban a védekező középpályás szerepkörében is jó néhányan feltűntek, majd el is tűntek, mint például legutóbb Pátkai Máté, akit három meccsen is kipróbált a kapitány, de nem épült be a csapatba, a legutóbbi két találkozóra nem kapott meghívót (a románok ellen biztonsági tartalék volt). Így például nincs igazi alternatívája a Varga József, Pintér Ádám kettősnek, csak olyan kényszermegoldásaink vannak, mint Korcsmár előre- vagy éppen Hajnal hátratolása.

Itt Elek Ákos jelenthetné a fix alternatívát, mert általában meghívja őt a keretbe a kapitány, de egyre ritkábban játszatja. A DVTK középpályása idén a hat meccsből csak a fehéroroszok és a törökök ellen lépett pályára, akkor is csereként. Ha viszont épp akkor nem számít rá a szakember, amikor a posztján szükség lenne rá, akkor nem jelent valós választási lehetőséget, hiába szerepel a keretben.

Végül ejtsünk néhány szót a Zaragozától távozó, hétfőn az orosz Tom Tomszkhoz igazoló, védőként és középpályásként is bevethető Pintér Ádámról is, aki azért vált ki a válogatottból, mert a csehek ellen nem játszott jól, érződött rajta, hogy nincs csapata. Tény, hogy Pintér formán kívül volt, és arról nem a kapitány tehet, hogy nem rendeződött idejében az átigazolási ügye. Ugyanakkor egy ilyen fontos találkozón még talán így is nagyobb hasznára lehetett volna a keretnek, mint mondjuk az abszolút újoncként meghívott Devecseri Szilárd. Arról nem is beszélve, hogy Koman Vladimir is formán kívül van, mégis játszott Bukarestben.

A MAGYAR VÉDŐSOR AZ EGERVÁRI-ÉRÁBAN
2010
Anglia ellen (1–2): Szélesi, Juhász, Lipták (Komlósi), Vanczák
Svédország ellen (0–2): Lázár, Juhász, Lipták, Laczkó
Moldova ellen (2–1): Lázár, Juhász, Lipták, Laczkó
San Marino ellen (8–0): Vermes, Juhász, Vanczák, Laczkó
Finnország ellen (2–1): Vermes, Juhász, Lipták, Laczkó (Vanczák)
Litvánia ellen (2–0): Lázár, Juhász (Pintér Á.), Lipták, Laczkó (Kádár)
2011
Azerbajdzsán ellen (2–0): Lázár, Juhász, Vanczák, Laczkó (Vermes)
Hollandia ellen (0–4): Vanczák, Juhász, Lipták, Laczkó
Hollandia ellen (3–5): Lázár, Juhász, Vanczák, Laczkó
Luxemburg ellen (1–0): Vanczák, Juhász, Lipták, Laczkó
San Marino ellen (3–0): Vanczák, Juhász, Lipták (Pintér Á.), Laczkó
Izland ellen (4–0): Varga J., Korcsmár, Lipták (Juhász), Laczkó (Halmosi)
Svédország ellen (2–1): Varga J., Korcsmár, Lipták, Laczkó
Moldova ellen (2–0): Varga J., Juhász, Korcsmár (Laczkó), Vanczák
Finnország ellen (0–0): Varga J., Korcsmár, Juhász, Vanczák
Liechtenstein ellen (5–0): Lázár, Korcsmár (Vanczák), Juhász, Kádár
Lengyelország ellen (1–2): Varga J., Vanczák, Juhász, Laczkó
2012
Bulgária ellen (1–1): Varga J., Korcsmár, Juhász, Kádár
Csehország ellen (2–1): Vanczák, Korcsmár, Juhász (Mészáros N.), Laczkó
Írország ellen (0–0): Varga J., Mészáros N., Korcsmár, Halmosi (Kádár)
Izrael ellen (1–1): Varga J., Mészáros N., Juhász (Korcsmár), Laczkó
Andorra ellen (5–0): Vanczák, Lipták, Juhász, Laczkó
Hollandia ellen (1–4): Vanczák, Lipták, Juhász, Elek Á.
Észtország ellen (1–0): Varga J., Mészáros N., Juhász, Kádár
Törökország ellen (3–1): Vanczák, Mészáros N., Korcsmár, Kádár
Norvégia ellen (0–2): Vanczák, Korcsmár, Juhász (Guzmics), Kádár
2013
Fehéroroszország ellen (1–1): Vanczák, Mészáros N., Korcsmár, Kádár
Románia ellen (2–2): Vanczák, Mészáros N., Korcsmár, Kádár
Törökország ellen (1–1): Vanczák, Mészáros N., Korcsmár (Guzmics), Kádár
Kuvait ellen (1–0): Vanczák, Guzmics, Korcsmár, Kádár
Csehország ellen (1–1): Vanczák, Korcsmár (Guzmics), Juhász, Kádár
Románia ellen (0–3): Vanczák, Guzmics, Lipták, Kádár
Csak a kezdőcsapatokat vettük figyelembe.


SAJÁT MAGUNKAT VERTÜK MEG

Hogy a tegnapi meccsen látottakhoz konkrétabban is kapcsolódjunk, érdemes egy pillanatra néhány statisztikát is szemügyre venni, miután összeszámoltuk, hogy a különböző oldalakon hány támadási kísérletünk volt, illetve hogy hol voltunk a leginkább sebezhetőek.

ROMÁNIA–MAGYARORSZÁG – STATISZTIKÁK
Románia
Magyarország
3 Gólok 0
16 Összes lövés 7
7 Kaput eltaláló lövések 1
43.75% Lövéspontosság 14.28%
6 Szögletek 3
16 Szabálytalanságok 14
1 Sárga lapok 3
0 Piros lapok 0
Forrás: Wikipédia

Ebből kiderül, hogy nem a korai hibája miatt eltemetett Guzmics Richárd volt a válogatott leggyengébb pontja. A hiba (középső védőként rosszul passzolt keresztbe úgy, hogy előtte nem is mérte fel, milyen közel van hozzá a támadó) után ugyanis öt román támadást akasztott meg, és még egy lövésre is futotta az erejéből, amit blokkoltak. A 26 éves szombathelyi védő a Bukarestben történtek ellenére hosszú távon még lehet fontos tagja a válogatottnak, az adottságai ugyanis megvannak hozzá. Talán ha nem 2012-ben kap először lehetőséget a válogatottban, hanem előbb megkezdődik a beépítése, korábban nagyobb rutint szerez, akkor Bukarestben is jobban helytállhatott volna. Ugyanezt elmondhatjuk egyébként Böde Dániellel kapcsolatban is.

Érdekes, hogy a három kapott gól ellenére a védelmet egyszer sem verték meg úgy, ahogy például a csehek. A két szélről, Vanczák Vilmos és Kádár Tamás oldaláról például egy labda sem érkezett középre (hiába tartottunk korábban a jobbszélső Gabriel Torjétól), és a románoknál sem jegyezhettünk fel úgynevezett kulcspasszokat (persze elöl nálunk sem), amelyek közvetlen gólhelyzetet eredményeztek volna. A legnagyobb helyzeteiket a tőlünk kapott labdákból alakították ki (lásd Guzmics és Koman Vladimir labdavesztését) és abból, hogy középen nem léptünk ki a támadókra (például Pintiliire), amikor kellett volna, vagy éppen rossz ütemben, lassan léptünk ki (Tanase góljánál Lipták Zoltán). Teljesen akkor estünk szét, amikor a megsérülő Varga József helyére a 68. percben beállt Lovrencsics Gergő, és nem maradt szűrőnk a pályán.

A legnagyobb gondot még a múlt év végén is az jelentette, hogy nincsenek igazán jó szélső védőink, most azonban éppen a védelem közepe és a középpályás szűrés tűnik megoldhatatlan problémának.

Ugyanakkor, még mielőtt teljesen elvitetnék a balhét a hátsó emberekkel, érdemes a támadó középpályások teljesítményére is vetni egy pillantást.

A bal szélen hét magyar akciót jegyeztünk fel. Ebből volt egy, ami során Kádár rosszul indított, egyszer pedig a kapu mellé lőtt. Ezen kívül pedig láthattunk négy rosszul sikerült beadást Dzsudzsák Balázs részéről. A Dinamo Moszkva szélsőjének emellett volt egyetlen jó beadása is, amikor szögletre mentettek a védők (volt egy lövése is Vanczák beadásából, de akkor nem a bal szélen futott az akció).

A jobb oldalunk valamivel aktívabb volt, ugyanis ott kilenc támadást is vezettünk, amiből négyszer el is jutottunk a kapu közeléig, de ziccer nem alakult ki. A baj az, hogy nem a jobb oldali középpályásunk, Koman, hanem sokkal inkább a jobb oldali védő, Vanczák nevéhez fűződtek az elfutási kísérletek. A kilencből hatszor Vanczák próbált középre adni, kétszer Koman, egyszer pedig a csereként beálló Lovrencsics.

A középpályás játékunkat a szintén csere Hajnal Tamás sem tudta igazából fellendíteni, bár így is az ő nevéhez fűződik az egyetlen kaput eltaláló lövésünk. Túlzás nélkül állíthatjuk, a középpályás játékunk halott volt, megfelelő támogatottság hiányában pedig a támadóink, Szalai Ádám és Böde Dániel is csak vergődtek.

Ahogy összességében az egész csapat. Még az egyik legnagyobb fegyverünkkel, a felívelt szabadrúgásokkal sem tudtunk élni. Dzsudzsák kétszer, Hajnal négyszer próbálkozott ilyen felívelt szabadrúgással, de egyikből sem tudtunk fejelni.

Száz szónak is egy a vége: padlóra küldtük saját magunkat, amiből nem lesz könnyű felállni.

VILÁGBAJNOKI SELEJTEZŐSOROZAT
EURÓPAI ZÓNA, D-CSOPORT, 7. FORDULÓ

ROMÁNIA–MAGYARORSZÁG 3–0
Bukarest, Nemzeti Stadion
Románia: Tatarusanu – Matel, Goian, Chiriches, Rat – Bourceanu, Pintilii – Torje (Tanase, 58.), B. Stancu, Maxim (A. Popa, 64.) – Marica (Hoban 80.). Szövetségi kapitány: Victor Piturca
Magyarország: Bogdán – Vanczák, Lipták, Guzmics, Kádár – Koman (Szabics, 85.), Korcsmár (Hajnal, 34.), Varga J. (Lovrencsics, 68.), Dzsudzsák – Böde – Szalai. Szövetségi kapitány: Egervári Sándor
Gólszerző: Marica (2.), Pintilii (31.), Tanase (88.)

A MAGYAR VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok:
Bogdán Ádám (Bolton Wanderers), Király Gábor (1860 München), Megyeri Balázs (Olympiakosz Pireusz)
Védők: Devecseri Szilárd (Haladás), Fiola Attila (MVM Paks), Guzmics Richárd (Haladás), Gyömbér Gábor (Ferencváros), Kádár Tamás (Diósgyőri VTK), Korcsmár Zsolt (Greuther Fürth) – az észtek ellen eltiltás miatt nem játszhat, Laczkó Zsolt (Padova), Lipták Zoltán (Győri ETO), Vanczák Vilmos (Sion)
Középpályások: Dzsudzsák Balázs (Dinamo Moszkva), Elek Ákos (DVTK), Hajnal Tamás (Ingolstadt), Koman Vladimir (FK Ural), Lovrencsics Gergő (Lech Poznan), Szakály Péter (Debreceni VSC-Teva), Varga József (Middlesbrough)
Támadók: Böde Dániel (Ferencváros), Németh Krisztián (Roda), Szabics Imre (Sturm Graz), Szalai Ádám (Schalke 04)
Biztonsági tartalékok: Gulácsi Péter (Red Bull Salzburg), Nikolics Nemanja (Videoton), Pátkai Máté (Győri ETO), Varga Roland (Győri ETO)

AZ ÁLLÁS
1. Hollandia 7 6 1 22–4 +18 19
2. Románia 7 4 1 2 13–10 +3 13
3. MAGYARORSZÁG 7 3 2 2 13–11 +2 11
4. Törökország 7 3 1 3 12–7 +5 10
5. Észtország 7 2 1 4 5–11 –6 7
6. Andorra 7 7 0–22 –22 0
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik