Csodák csodája: a magyar olimpiatörténet legnagyobb pillanatai – 11. rész, Martinek János
11. MARTINEK JÁNOS
1988. szeptember 22., Szöul
(Az öttusaverseny terepfutószáma)
A Népsport így tudósított az 1988-as szöuli olimpia második magyar aranyát fantasztikus futással megnyerő Martinek János győzelméről: „Az utolsó ötszáz métert aztán már szabad szemmel is lehet látni, s az utolsó ötszáz méter »történelem«. Martinek fut az élen, megnyugtató előnnyel. Bár Massullo öngyilkos hajrába kezd, csak a szovjet legényt tudja megelőzni… Az utolsó kanyar: tíz… öt… három, kettő, egy méter. Martinek olimpiai bajnok!”
Martinek két legyet ütött egy csapásra, hiszen Mizsér Attila 4. és Fábián László 7. helyezése azt jelentette, hogy csapatban is Magyarország lett az olimpiai bajnok. (És Martinek nyolc évvel később Atlantában egyéniben még egy bronzérmet is szerzett.)
Szöuli győzelme után így nyilatkozott a Népsportnak: „Kétszer vagy háromszor is hátranéztem, láttam is az olaszt. Gondoltam, ha nagyon közel ér, hagyom, hogy utolérjen, és amikor mellém ér, abban a pillanatban robbantok és ott hagyom. Mert azt gondolta volna, hogy egy kicsit pihen, aztán majd lehajráz. Ezt az indulásom megtörte volna. De erre nem került sor, csak hét másodpercet hozott rajtam…”
A sorozat korábbi részei:
10. rész: Egerszegi Krisztina
9. rész: Darnyi Tamás
8. rész: Magyar Zoltán
7. rész: Németh Miklós
6. rész: Balczó András
5. rész: Kozma István
4. rész: vízilabda-válogatott
3. rész: Papp László
2. rész: Csik Ferenc
1. rész: Hajós Alfréd
