Csodák csodája: a magyar olimpiatörténet legnagyobb pillanatai – 5. rész, Kozma István

5. KOZMA ISTVÁN
1964. október 19., Tokió      
(a kötöttfogású birkózás nehézsúlyú döntője)     

A Népsport így tudósított az első olimpiai bajnoki címét megszerző birkózólegenda, Kozma István utolsó mérkőzéséről, amelyen a szovjet Roscsin ellen a döntetlen is elég volt az arany­éremhez: „Amikor a bíró mindkét versenyző kezét felemelve kihirdette a döntetlen eredményt, Zsivótzky, Varjú, Eckschmidt és a birkózók berohantak a szőnyegre, hogy Kozmát is a magasba dobálják. Ez azonban még ennyi erős embernek sem sikerült. Még jó, hogy el nem ejtették. Valamennyiünk számára feledhetetlen volt az ünnepélyes eredményhirdetés. A birkózók sírtak örömükben, a többiek pedig ölelgették, csókolgatták őket.”     

Kozma István négy évvel később megvédte a címét, mindmáig ő az egyetlen kétszeres olimpiai bajnok birkózónk – ki tudja, hányszoros lenne, ha 1970. április 9-én nem szenved halálos kimenetelű autóbalesetet…

Az 1964-es hazaérkezés után Kozma ezt mondta Ferihegyen a Magyar Rádiónak: „Roscsin? Sokkal könnyebb ellenfél volt, mint a mikrofon, pedig hát alaposan meg kellett vele küzdeni, amíg az én markomba került az aranyérem. Hogy mit szeretnék most csinálni? Melyek a legközelebbi terveim? Először szeretném magam kialudni, azután aludni, aludni, aludni…”    

A sorozat korábbi részei:
4. rész: vízilabda-válogatott
3. rész: Papp László
2. rész: Csik Ferenc
1. rész: Hajós Alfréd