TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. A világ állandó változása a nyelv folyamatos frissítését is indokolttá teszi, sok esetben a fogalomtár bővítését. Nincs ez másként a sportnyelv esetében sem, ezért aztán bátorkodom jelezni, hogy bőven lenne rá igény. Akár olyan módon is, ahogy 1931-ben elődeink a Nemzeti Sportban tették.

ALAPVONAL. Az értékelésekben tehát teljes az egyetértés. A pályán látottakkal ellentétben.

ALAPVONAL. Elsőre ezek nem is olyan hihetetlen számok, különösen nem két legenda csemetéjeként, ilyen fiatal korban.

ALAPVONAL. A Kovács »Kokó« István vezette MÖSZ pontosan látta, merre kanyarodik az út.

ALAPVONAL. Miért vélem e vallomást a bocsánatkérésnél fontosabbnak? Nem azért, mert kiderült: Milák tisztában van vele, hogy a szükségesnél rövidebb, tépett összevisszasággal megesett fölkészülés után nem volt ezen az olimpián megfelelő formában, hiszen nyilvánvaló, hogy tudta ezt.

ALAPVONAL. A dollár-multimilliomos sportolókat kitermelő világ a fogyasztói társadalomnak olyan szegmense, amely a megismételhetőség illúziójával csábít. Miközben képes súlyos jellemtorzulásokat, egész életre kiható csalódásokat okozni.

ALAPVONAL. Tényleg ne legyen már ismétlés, ha a kapus a tizenegyesnél kivédte a labdát, vagy ha a kapufáról ki- vagy elpattant a laszti, ott érjen is véget a sztori: no party, no gól!

ALAPVONAL. Ezért is ismétlem meg, amit az előző voksoláskor mondtam: nem feltétlenül a legszebb gólt keressük, hanem a szívünknek legkedvesebbet, a legemlékezetesebbet, a futballunkat és az ahhoz fűződő viszonyunkat leginkább meghatározót.

ALAPVONAL. Alighanem 2022 júniusában, a futballválogatott németek elleni Nemzetek Ligája-meccsén állítottuk fel a csúcsot, tíz családtagunk feszített meggypirosba öltözve a Puskás Arénában. Apám el sem hitte volna, ha megszokott szombati meccsnézéseink során megmutatom neki a fotókat…

ALAPVONAL. Egyetemi tananyag is, hogy olykor érdemes szembemenni a mainstreammel, olyat tenni, amire sokan, sok helyen felkapják a fejüket. Ilyen volt, amikor a mezreklám ellen sokáig tiltakozó Barcelona futballcsapata először egy tengerentúli túrán járult hozzá a hasonló szponzorációhoz, méghozzá egy regionális sörreklám »képében«.

ALAPVONAL. Diego Simeone az eredményeken túl játékosokat fedezett fel, képzett át, épített fel újra.

ALAPVONAL. Valahogy aztán megoldottam – erről is bővebben majd a Nemzeti Sportrádióban. Meg még sok másról. Hiszen az én korosztályomnak nem egy, hanem inkább száz története van. Szinte minden versenyről, mérkőzésről, akár edzésről is külön-külön.

ALAPVONAL. Ezeket a képeket nézve úrrá lesz a nézőn a vágyakozás, hogy de jó lenne ott lenni, élőben figyelni a délutáni napfényben fürdő Duna-partot, hóesésben várni a vonatot a csendes vidéki vasútállomáson, kilesni nyáron a poros udvarra a félig nyitott ablakon. Jó lenne ott lenni az 1980-as évek elején megfestett, kedves, meghitt levegőjű, izbégi faluszéli pályán is…

ALAPVONAL. Ma, amikor milliárdos üzlet a labdarúgás, már 22 másodpercnyi egyenlőtlen létszám miatt képesek egymásnak menni a felek – már ha az emberelőny nem kiállításból, hanem bírói hibából fakad. Különösen akkor, ha annyi idő alatt történik olyan esemény, ami az egyik fél szerint hatással volt a találkozó végkimenetelére.

ALAPVONAL. Az utóbbi mondatrészt gyakran hallottuk maffiafilmekben, csak akkor vagy frissen eltettek valakit láb alól, vagy éppen arra készültek a rossz fiúk. A kosarasok azért nem jártak ennyire rosszul, de képzeljük el, hogy az adott játékos reggel megkapja a hírt, hogy másnap Dallasba kell költöznie, majd besétál a konyhába, és mondja az asszonynak, hogy pakoljon.

ALAPVONAL. Édesapád bajnok és példakép lett, aki nekünk, magyaroknak is hagyott emléket örökbe.

ALAPVONAL. A hasonló borzalmak legtöbbször párhuzam után kiáltanak, az úgynevezett horrorsérülésekből pedig akár egész estés filmet is össze lehetne állítani.

ALAPVONAL. Bizonyos szempontból egyértelmű nyereség a friss lebonyolítás.

ALAPVONAL. A rizikó tehát egyszer bejön, másszor nem. Mint minden edzői húzás.

ALAPVONAL. A szív ott lakik, ahol a futballnak is van otthona. A futball azonban szépen lassan elvesztette meleg fényű otthonait, dédapák korából megmaradt ismerős tereit, barátságos és karakteres lakásait – átvándorolt a sportiparági egyenhotelekbe, a multifunkcionális sportarénákba. A kérdés csak ez: hová meneküljön a szív?