Tekerjünk tovább! – Jakus Barnabás publicisztikája

JAVÁBAN ZAJLIK az országúti kerékpárosidény utolsó kiemelkedő körversenye, a Vuelta a Espana. A viadal legnagyobb esélyese Jonas Vingegaard, aki 2023 után diadalmaskodhat ismét háromhetesen. A dán klasszis segítői között ezúttal nem szerepel Valter Attila, ugyanis a Vismától az év végén búcsúzó bringást az elmúlt két évvel ellentétben nem nevezte a spanyol körre a csapata. Így 2019 után most először fordul elő, hogy a Grand Tourok közül egyiken sem méreti meg magát magyar férfi kerékpáros.

Pedig 2024-ben Valter végigtekerte az olasz és a spanyol körversenyt is, amire korábban magyar kerekes sosem volt képes. Tavaly az olimpiai negyedik helye és az UAE Touron elért összetettbeli ötödik pozíciója is kimagasló teljesítmény volt. Ezzel szemben idén a számszerű helyezések között ennyire előkelőt még nem találni, ráadásul a magyar bajnoki trikót is levették róla Pannonhalmán. Beszéljünk visszaesésről? Kezdjünk el máris aggódni, és egyúttal pesszimistaként előrevetíteni az egész hazai országúti kerékpársport hanyatlását?

Inkább ne. Ebben a sportágban ugyanis olykor a bukás elkerülése érdekében be kell húzni a féket, hogy aztán folytatni lehessen az utat a cél felé.

Még tavasszal, a Giro rajtja előtt volt alkalmam Valterral hosszabban beszélgetni. Akkor azt mondta, hogy ha szükséges lenne, letekerné az olasz háromhetest, de úgy különösebben nem akarná. „Azt érzem, hogy rengeteget edzek, egyre többet versenyzek, és nem ez hozza meg a fejlődést. Azért is fáradtam el, mert valami másféle érzést keresek a sportban. Nem könnyű utólag erről beszélni, mert tudom, milyen nehéz volt az összes versenyem, szóval nem azért ment gyengébben, mert ne lettem volna jó” – fogalmazott akkor.

Három hónappal később bejelentette, 2026-tól a Bahrain Victorious színeiben teker tovább. A váltásban meghatározó tényezőt jelentett, hogy a szintén worldteam besorolású csapatnál más szerepkörbe kerül. „Eddig is igyekeztem kihozni a legtöbbet az eredményeimből, de évről évre nehezebb segítenem, majd egy következő versenyen elhinni, hogy én is tudok nyerni. Jövőre ez megfordul, megpróbálok minél többet nyerni, és ha kell, akkor segíteni tudok. A Bahrain ezt a lehetőséget kínálta” – indokolta döntését.

Ha visszatekintünk pályafutása utóbbi éveire, látható a konstans fejlődés: 2020-ban, még CCC-s színekben, impozáns teljesítménnyel nyerte meg a kékestetői befutót a Tour de Hongrie-n, ami egyúttal összetett első helyet ért a hazai viadalon. 2021 májusában már a Girót vezetőnek járó rózsaszín trikót vehette fel és viselhette három szakaszon át, 2022-ben a világ akkori legjobb csapata, a Visma hívta. Amellyel 2023-ban nagyszerűen indult a közös munka, aztán Valter elmondása szerint tavaly már akadtak hullámvölgyek a kapcsolatban – pedig az eredmények kimagaslóan alakultak.

Már az eddigi eredményei is mérföldkövet jelentenek a hazai kerékpársportban, de idén még nagyobbat akart alkotni. Aztán bekövetkezett, amitől félt. Nagyon magasra tette a lécet, de közben folyamatosan attól rettegett, hogy karrierje platóra ér. Nyomasztó érzés lehet.

Én sohasem voltam profi sportoló, erről a szituációról az egyetemi éveim jutnak eszembe, amikor láttam diáktársakat görcsölni és szenvedni azon, hogy az amúgy is kiemelkedően jó átlagukat még feljebb tornásszák… Éjt nappallá téve magolták a paragrafusokat és definíciókat, hogy a szigorlaton vagy a záróvizsgán garantáltan a legmagasabb érdemjegyet szerezzék meg. És közben elfelejtették élvezni az egész egyetemi létet és megélni a fiatalságot. Valter viszont szeretné kiélvezni a kerékpározást, ki is került tavasszal a Képes Sport címlapjára a jelmondata: „Nem akarok lemondani a boldogságomról az eredményekért!”

Szóval jó döntés lehet a környezetváltás, egészen biztosan más impulzusok érik majd Valtert, aki már a legutóbbi, Hollandiában és Belgiumban zajló többnapos versenyét felüdülésként élte meg. Összegző posztjában arról írt, hogy agresszívan, magabiztosan és jóval erősebben ment, mint arra számított. Kezdi megtalálni az említett másféle érzést?

Ezt hosszabb távon lehet majd megítélni, mindenesetre jó példaként szolgálhat számára barátja, Fetter Erik. A tehetséges magyar kerékpáros tavaly ősszel hazatért, a kontinentális szintű Team United Shippinghez szerződött, a tavaszt nagyszerűen kezdte, az isztriai körön szakaszt nyert. Csapattársai közül Pelikán Jánost láttuk kétszer is szökni a magyar körön, aztán a debreceni hőségben új csúccsal nyerte meg az időfutam-bajnokságot, majd a visegrádi országok viadalán is az élen zárt összetettben.

Ígéretes jövő előtt áll a szintén TUS-os Feldhoffer Bálint, aki májusban az írásbeli érettségik abszolválása után a TdH legkeményebb, kékesi szakaszán lett hetedik, és összetettben is ezen az előkelő helyen végzett. Ráadásul hamarosan Valter mellett is tekerhet, csapata ugyanis stratégiai együttműködést kötött a Bahrainnal. A megállapodás keretében Feldhoffer és a szerb Mihajlo Sztolics lehetőséget kap arra, hogy jövőre a Bahrain utánpótláscsapatában versenyezzen, s onnan akár a world tour sorba is feljusson.

Fiatal magyarok pallérozódnak Olaszországban, a nagy terveket szövögető MBH Bank Ballan CSB szintlépés előtt áll, hamarosan pro team kategóriába lép elő – amivel a világ 36 legjobb csapata közé kerül – és magyarországi bejegyzésűvé válik az istálló, amelynek szakmai igazgatója az 1997-es TdH győztese, Bebtó Zoltán.

Az idei mezőnyverseny ob-n Dina Márton diadalmaskodott Pannonhalmán, az év eleje óta a baszk Euskaltel-Euskadit erősítő kerékpáros lelkének nagyon jót tett ez a győzelem, 2026 júliusáig őt illeti a magyar bajnoki trikó.

A nőket se feledjük, nemrég láthattuk Vas Blankát nyerni a Tour de Romandie záró etapján, így idén is van már a world touron szakaszgyőzelme, míg az őszi-téli időszakban a terepkerékpáros világkupa-sorozatban remekelt, nyert állomást és összetettben bronzérmes lett. A hazai időfutambajnok – szintén pályacsúccsal – Zsankó Petra lett, a szintén world team besorolású Ceratizit kerékpárosát láttuk szökésben a női Girón, remélhetőleg a csapat megszűnését követően is a legmagasabb szinten tekerhet.

A versenyzők mellett a hazai viadalokat is meg kell említeni, már csak azért is, mert a Tour de Hongrie a centenáriumát ünnepelte az idén. Tíz évvel ezelőtt a korábbi sokszoros magyar bajnok kerékpáros, Eisenkrammer Károly szerepvállalásával sokadjára kelt életre a magyar kör, amely rövid idő alatt a nemzetközi versenynaptár szerves részévé vált. Láttuk itt tekerni a fiatal Tadej Pogacart, a szlovák klasszis Peter Sagant és a lovaggá ütött rekorder Mark Cavendisht, miközben egyre több csapat és sprinter tekint úgy a versenyre, hogy itt érdemes felkészülni a Tour de France-ra. Idén már az is felmerült, hogy a nemzetközi szövetség legmagasabb besorolását kapná a TdH, de Eisenkrammerék úgy döntöttek, ez még túl korai lenne.

„Korábban elérhetetlennek tűnt a legmagasabb kategória, a world tour minősítés megszerzése, most viszont a küszöbén vagyunk. Tesztjelleggel neki is futottunk a nemzetközi szövetségnél ennek egy kérdéssel, és nagyon pozitív volt a fogadtatás. Még várunk, a magyar kerékpársport helyzete egyelőre nem megfelelő ahhoz, hogy belépjünk a worldtour mezőnyébe. A versenyszervezés szintje már eléri ezt a kategóriát, a licenc megszerzését viszont a sportág hazai fejlődéséhez kötjük. Bátrabbak leszünk a következő hároméves ciklus előtt, ha 2026-ban a három kontinentális hazai mellett lesz egy pro teamünk is” – indokolta lapunknak a főszervező a májusi rajtot megelőzően.

No lám, egy újabb tudatosan behúzott fék, amely a szándék szerint végül is a haladást szolgálja majd… Örök reménykedőként bízom benne, hogy bejön Valter Attila számítása, eredményes lesz a Bahrain-TUS együttműködés, sikeresen lezajlik az MBH Bank Ballan CSB szintlépése, miközben láthatjuk remekelni Vast, Zsankót és a többieket. Esetleg magyar indulónak szurkolhatunk a férfi Tour de France-on, 2005 után. Az nagy szó lenne…

De gondolta volna bárki is korábban, hogy lesz U23-as világbajnokunk, rózsaszín trikósunk a Girón vagy épp két olimpiai negyedik helyezettünk országúton?

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!