Kétcsúcsú piramis – Bobory Balázs publicisztikája

A MAGYAR JÉGKORONGSPORT vezetői, szakemberei, játékosai, hívei régóta vártak erre a pillanatra. Legalábbis azok, akik az általános fejlődésben érdekeltek, kívánják, elősegítik, szurkolnak érte. Az Alba Volán 2007-ben lépett szintet és nyert bebocsátást az osztrákok által felépített és menedzselt nemzetközi ligába, akkori nevén az EBEL-be. Addigra a fehérváriaknak itthon nem akadt komolyan vehető ellenfelük, az Interligából elszivárogtak az erős szlovén csapatok, így idősebb Ocskay Gáboréknak két útjuk volt: a középszerűség választása, kitéve annak a veszélynek a klubot, hogy a kihívásnélküliség és a győzelmi sorozat unalmassá válik a drukkerek és a szponzorok számára is, vagy éppen fejesugrás az ismeretlenbe, a sokkal több pénzt és energiát igénylő EBEL-be, amely kezdetben igazi pofonfának tűnt, amelyet nem is kellett nagyon megrázni, hogy hulljanak a taslik. A fehérváriak az osztrák bázisú ligát választották, feladva az itthon kialakult verhetetlenségi mítoszt – finoman szólva is kilépett a komfortzónájából az Alba vezetősége, szakmai stábja és a játékosok is. 

Az eredmény? 

A magyar válogatott 2008-ban – soraiban rengeteg Volán-játékossal – Szapporóban feljutott az A-csoportba. Ekkor már azok is elismerték a fehérváriak „kiugrásának” helyességét, akik egy évvel korábban kézzel-lábbal tiltakoztak és a magyar hoki sírásójának titulálták az albásokat, amiért cserben hagyják a magyar ligát. A Volán – immár Hydro Fehérvár AV19 néven – lassan két évtizedet húzott le a most már ICEHL-nek keresztelt bajnokságban, és bár a csúcsra nem ért fel, nyugodtan kijelenthető, hogy meghatározó tagja a sorozatnak. 

Ahogy a magyar jégkorong, úgy a fehérváriak is új helyzettel szembesülnek a nyártól, hiszen a sógorok által üzemeltetett versengésbe felvételt nyert a Ferencváros is, így hazánk immár két alakulattal vág neki az ICEHL 2025–2026-os idényének. Az elmúlt évtizedekben sokan sokszor megfogalmazták: de jó lenne még egy magyar résztvevő, amely felveheti a versenyt az osztrák, szlovén, olasz ellenfelekkel, hiszen még több honfitársunk edződhetne magas szinten, nagyobb tempóban, nagyobb feszültség mellett. A vágyak között volt az is, hogy jó lenne Budapestnek olyan együttes, amely nívós helyen versenyez, képes tömegeket megmozgatni, s megfelelő az infrastruktúrája, anyagi helyzete az olyan nagyágyúk mezőnyében is, mint a Salzburg, a Klagenfurt, a Vienna Capitals, a Bolzano. A kirakós összeállt, az elmúlt évek egyik, ha nem a legjobb magyar klubcsapata, a Ferencváros belevágott a nagy kalandba, és teljesítette a liga vezetősége által támasztott meglehetősen sokrétű feltételeket. Ősztől végleg beköltözik a minőségi hoki a Tüskecsarnokba, érkeznek Budapestre sorban a jó gárdák, nem lesz előre lefutott meccs, és a játékosok részéről is elmarad az esetleges „fékezett habzás”, minden gólért, pontért, győzelemért meg kell majd harcolni. 

Az FTC lépése természetesen a honi piacot is borította. Míg az elmúlt években egyértelmű volt, hogy aki feljebb törne a karrierjében, annak Fehérvárra kell mennie, immár ez nagyon nem egyértelmű. A zöld-fehérek mostantól legalább ugyanazokat a feltételeket tudják ajánlani a jégkorongozóknak, mint a Volán, sőt, van egy erős hívószavuk is: Budapest. A fővárosi lét rendkívül vonzó lehet nemcsak a hazai játékosoknak, hanem a légiósoknak is, szóval nagyon erős konkurenciája lett a fehérváriaknak. Persze, a Fejér vármegyeiek mellett még mindig sok minden szól, hiszen mérhetetlenül nagyobb a rutinjuk ezen a szinten a Ferencvárosnál, ám a IX. kerületben láthatóan mindent megtesznek azért, hogy bármilyen különbség akár az első idényben eltűnjön. 

Az FTC – teljesen érthető módon – kinyitotta a bukszát és versenyképes együttest szeretne építeni. A zöld-fehérek lényegében majdnem minden potenciális, válogatott szintű szabad hokist begyűjtöttek, jelenleg 16 új igazolásnál tartanak, vagyis lecserélték az elmúlt évben, években látott csapatukat, és teljesen újat építenek. A vezetőedző is más lesz, az eddigi sikerkovács, Fodor Szabolcs általános igazgatóként folytatja tovább, helyére egy finn szakember, Timo Saarikoski érkezik. Neki lesz feladata maga mellé állítani a rutinos magyarokat, mint például Sofron Istvánt, Bálizs Bencét vagy éppen Nagy Krisztiánt, összegyúrni őket a fiatal, lassan tényleg berobbanó tehetségekkel, Laskawy Ferenccel, Mihalik Andrással, Hadobás Zéténnyel, és akkor még nem beszéltünk a frissen szerzett minőségi légiósokról, akik között van tengerentúli és skandináv is szép számmal. Szóval, új irányt vett a Ferencváros, egyértelműen a fejlődést célozta meg, és a kezdet számára biztatónak is tetszik, nem valószínű, hogy kilóg majd az osztrák bázisú bajnokságból. 

Ezzel együtt persze maradt itthon is kérdés, mégpedig az, hogy a zöld-fehérek lépése milyen hatással lesz az elmúlt esztendőkben nagyon szépen fejlődő és egyre színvonalasabbá váló Erste Ligára. Az látszik, hogy az erdélyi klubok továbbra is nagyon komolyan veszik ezt a sorozatot, nekik talán az Erste Liga az, amely immár két magyar együttesnek is az ICEHL, mégpedig az előrelépés záloga. A magyar alakulatok vezetőinek viszont van miért vakarniuk a fejüket, hiszen az átigazolási piacon immár egyértelműen nagyon nehéz helyzetbe kerültek, a legjobb magyar, itthon szereplő játékosok a Volánba vagy az FTC-be vágynak, esetleg akár már oda is szerződtek, a közönségnek pedig egyre nehezebb eladni a fehérváriak, illetve a zöld-fehérek nélküli ligát. A fejlődéshez viszont azt kell, amit eddig is láttunk: a kirakatban lévő albások mögött az Erste Ligában egyre erősödtek a magyar csapatok, amelyekben szépen bontogatták a szárnyaikat a tehetséges fiatalok, többen közülük pont most lépnek tovább és mutatkozhatnak majd be az ICEHL-ben. A folyamat nem szakadhat meg, és csak remélni lehet, hogy a BJAHC, a DVTK, az Újpest vagy éppen a DEAC továbbra is a lehető legtöbbre törekszik, és megfelelő terepet, körülményeket teremt azoknak a játékosoknak, akik még nem elég érettek a nemzetközi kihívásokhoz, de minőségi jégkorongozók, akikben van potenciál. Jó lenne, ha visszatérne az igazi vérkeringésbe az egyik legfontosabb magyar bázis, Dunaújváros is, Fehérváron pedig továbbra is bontogathatnák szárnyaikat az akadémia színeiben a legügyesebb tinédzserek. 

A piramisnak most már két csúcsa van, ám ez talán jót jelent, mert aki fel akar jutni a tetejére, annak már nem egy, hanem legalább két útja, lehetősége van. A mostani változások leginkább a magyar válogatott teljesítményén mérhetőek le, és talán megint a legjobbkor lép szintet egy honi együttes, mert jövőre ismét bent szeretne maradni nemzeti csapatunk az elitben, és ehhez rengeteg olyan meccset kell játszani, mint amilyen hétről hétre az ICEHL-ben várható. Ha egy év múlva a válogatott megint megkapaszkodik az A-csoportban, abban biztosan szerepe lesz annak, hogy a Volán mellett immár a Ferencváros is magas szinten versenyez, sok magyar játékossal a soraiban. 

És persze azt se felejtsük el, hogy az FTC belépésével újra lesznek itt is igazi hazai rangadók, amelyek telt házat vonzhatnak akár Fehérváron, akár a fővárosban. Ilyen csatákra az elmúlt években legfeljebb a Magyar Kupában kerülhetett sor, amelyben többször megtréfálták az Erste Ligában szereplők a Volánt, de a bajnokság egészen más. Igazi presztízsmeccsekre lehet majd számítani, a Volán a renoméját védi, a Ferencváros pedig tiszteletet szeretne kivívni, szóval érdemes lesz hokimeccsekre járni.

És ami a legfontosabb, ebből az egészből vélhetően a magyar jégkorong profitálja majd a legtöbbet.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!