Vizes vb: Kár volt nem egyből vízbe ugrani – a nyílt vízi úszók kapitánya

– Rasovszky Kristóf és Betlehem Dávid nyilatkozatának első szava kicsit finomított formában így hangzik: elrontottuk.      
– Ez így igaz – kezdte értékelését a Nemzeti Sportnak a nyílt vízi úszók kapitánya, Gellért Gábor. – És már a rajtnál. Nem lett volna szabad kivárni, és csak a végén beugrani a vízbe, hanem rögtön kellett volna, és azonnal sprintelni, mert ezen a világbajnokságon sokan indultak, köztük olyan úszók is, akik itt vannak, de nem meghatározó tagjai a mezőnynek – őket kerülgetve próbáltak előre menni a fiúk, de mire a négyszáz méternél lévő bójához értek, a két szélről rajtoló három nagy név már öt másodperccel járt előttük. Ebből az előnyből lett egyre több és több, és tulajdonképpen már a táv elején kiderült, hogy ezt a hátrányt nem lehet behozni.

– Rasovszky különösen tapasztalt úszó – hogyan hibázhatott ekkorát?      
– Kár volt nem egyből vízbe ugrani, ez taktikai hiba volt, hiszen ez egy technikás pálya, négyszáz méteres egyenesekkel. Van tizenkét bója rajta, vagyis tizenkétszer kell fordulni, ez rengeteg iramváltást eredményez, hiszen hol felgyorsít, hol lelassít a mezőny. Emellett az sem kedvezett nekünk, hogy a Németországban egy klubban készülő Wellbrock és az ukrán Romancsuk összedolgozott, kétszáz méterenként váltogatták egymás között a vezető pozíciót. Remélem, a tíz kilométer jobban alakul a számukra.

– A két lány teljesítményét hogyan értékeli?     
– Ott papírforma-eredmény született. A Lupa-tó valójában egy óriási nyílt vízi medence, ahol nincsenek igazán nyílt vízi körülmények, itt nem feltétlenül jön ki, ki az igazán jó ebben a sportágban – a helyszín mindenképpen a medencés úszóknak kedvez. A női élmezőny éppen annyival tud többet ezerötszáz gyorson Rohács Rékánál és Balogh Viviennél, mint amit a végeredmény mutat. Nincs mese, a jövőben már az elejétől kezdve sokkal bátrabban be kell vállalni az erősebb, gyorsabb iramot.