CSILLAG PÉTER
CSILLAG PÉTER
2020.04.30 17:58 Frissítve: 2020.04.30 19:10

Ahogy mi megéltük: „Érzem a pillanat súlyát” – mondta Iniesta a Nemzeti Sportnak

Sorozatunkban személyes élmények alapján elevenítünk fel egy-egy emlékezetes mérkőzést, eseményt. A 19. részben Csillag Péter árul el egy kulisszatitkot arról, hogyan cserkészte be Andrés Iniestát a 2010-es labdarúgó-világbajnokság döntője előtt. 

Andrés Iniesta gólöröme a hollandok elleni vb-döntőben (Forrás: AFP)


Mindig csodálkozva és rejtett irigységgel figyelem a nyolcvanas évekből fennmaradt meccs utáni jeleneteket, amelyeken azt látni, hogy amint vége a játéknak, a riporterek egyszerűen besétálnak (esetleg berohannak) a pályára, és azon melegében, kötetlenül elbeszélgetnek a futballistákkal. Én már abban az időben nőttem bele a sportmédia világába, amikor az újságíró és az élsportoló között ott magasodik a makacs szabályokkal megerősített fal, amelyen keresztüllépni szinte lehetetlen. Ha az embernek nincsen szerencséje, világeseményeken többnyire marad a valós kommunikációra alkalmatlan sajtótájékoztató vagy a szigorú felügyelet mellett zajló „vegyes zónás” beszélgetés. 

Nekem aznap, 2010. július 9-én kétségtelenül szerencsém volt.

A dél-afrikai semmi közepén, a lírai hangzású Potchefstroom városának határában, körülkerített edzőtáborában tartotta utolsó nyílt sajtóeseményét a spanyol válogatott a világbajnoki döntő előtt. A Hollandia elleni johannesburgi csúcsmeccs közeledtével a szokásosnál is nagyobb szigorra, bezárkózóbb szellemre számítottunk Lipcsei Árpi tudósítótársammal, és ami azt illeti, Sergio Busquetsnek és Carlos Marchenának a kollégák elmondása szerint tényleg csak vattába csomagolt díszkérdéseket lehetett feltenni, már amennyit muszáj volt ahhoz, hogy a spanyol delegáció illetékesei kipipálhassák a FIFA felé a döntősöktől elvárt sajtóprogramot.

ÖN JÖN!

Várjuk olvasóink hasonló személyes történeteit, a legérdekesebbeket vasárnaponként megjelentetjük a Nemzeti Sport Online-on! A történeteket egy azokhoz kapcsolódó személyes emlékről készült fotó kíséretében az ahogymimegeltuk@gmail.com e-mail címre várjuk!

Szabó Áron: „Gascoigne piás nyolcas (volt), de vizesnyolcas soha!”

Farkas Péter: „No, kisfiam, hiába üvöltöztél, jönnek haza az aranylábúak!”     

Azért voltam kénytelen a többiek későbbi elbeszélésére hagyatkozni, mert engem közben más útra terelt a jó sors: észrevettem, hogy miközben a munkatársak serege a két központilag „biztosított” futballista sajtótájékoztatójára igyekszik, egy félreeső, távolabbi rögbipálya alkalmi kispadján Andrés Iniesta beszélget éppen családtagjaival. A becsomagolt nyilatkozatok meghallgatása helyett a kockázatosabb, elutasítással fenyegető esélyt választottam, odaléptem a rokonaitól elbúcsúzó Barcelona-csillaghoz, és megkérdeztem tőle, adna-e interjút a magyar sportújságnak.

Nem várt nyitottsággal fogadta angolul megfogalmazott kérésemet, javasolva, kísérjem el az öltözőépületig, menet közben beszélgethetünk. Rögvest kiderült azonban, hogy nem találunk közös nyelvet, nekem a spanyol kimaradt az életemből (nem szólva a katalánról), ő pedig az angollal állt hadilábon. Vegyes megoldásként én olaszul tettem fel neki kérdéseimet, amelyekre ő spanyolul válaszolt, és a latin nyelvek csodás összecsengésének köszönhetően szinte tökéletesen megértettük egymást.

Nem akadémiai székfoglalót tartott persze, én sem a kvantumfizika titkairól kérdezgettem, de tény, hogy miközben keresztülsétáltunk a potchefstroomi hátsó rögbipályán, szépen kiveséztük a vb-elődöntő tapasztalatait, a spanyol–német meccset vezető Kassai Viktor és segítői teljesítményét és kitértünk a közelgő döntő előtti várakozásaira.

„Azt hiszem, nevezhetjük a vasárnapit pályafutásom legfontosabb napjának. Érzem a pillanat súlyát” – mondta a Nemzeti Sportnak Iniesta péntek délután. Két nappal később győztes gólt szerzett, és megnyerte Spanyolországnak a világbajnokságot.

 

KORÁBBI ÍRÁSAINK

Kun Zoltán: Fradi–Ajax ezerötért – életre szóló élmény

Smahulya Ádám: Ilyen volt Ronaldinho szabadrúgásgólja Emma néni portáján

Malonyai Péter: Telexsokk Havannában – nem megyünk az 1984-es olimpiára

Ritz Balázs: „A román szurkolók, amit tudtak, közénk hajítottak”

Marosi Gergely: „Brazil szurkolók ezrei ülnek. Mint a zombik”

Ballai Attila: Vb-szereplést ért az osztrákverés 35 éve

Szűcs Miklós: „A lelátó még percekkel később is a veszteseket ünnepelte”

Kocsmár-Tóth István: „Szalaaaiiii! Nem kapok levegőt! Kit érdekel! Szalaaaaiiii!”    

Szeli Mátyás: „Attól féltem, hogy rám esik egy világsztár”     

L. Pap István: „Olimpiai arany valahol a Bakonyban”

Somogyi Zsolt: „Senki sem mondta, hogy a futballbarátság ilyen fájdalmat okozhat"      

Őri B. Péter: „Felkaptam a széket, és szinte önkívületi állapotban üvöltöttem”

Nagy Zsolt: „Akkorát csaptam az asztalra, hogy kiborult a paprikás krumpli” 

Ilku Miklós: „Az asztalon táncoltak, és azt énekelték, összetörünk mindent”     

Tóth Anita: „Életemben először elpityeregtem magam”     

Thury Gábor: Amikor egy újpesti is a Fradiért szorított 

2021.01.26 00:09:38

Minden más foci BOROS MIKLÓS

A konstancai együttes háromszor is vezetett, de a szentgyörgyiek mindannyiszor egyenlítettek.

2021.01.26 10:01:33

Minden más foci I. SZ.

Mire menne a magyar bajnoki címvédő a magyar válogatott ellen? (x)

2021.01.25 11:02:17

Minden más foci TÓTH ÁDÁM

A járvány évében vizsgált „nagy hatos” megtorpant a gazdasági fejlődésben, írja a KPMG tanulmánya.

2021.01.22 22:24:24

Minden más foci BACSKAI JÁNOS

TÉLI ÁTIGAZOLÁSOK Talán soha, talán a nyáron, és Mbappé lesz az ára, egyelőre „csak” Allit és Keant vehetik meg.

2021.01.23 11:18:45

Minden más foci BOROS MIKLÓS, BACSKAI JÁNOS

Tizenkét hiányzó, hóemberek, Himnusz: kevesen fogadtak volna a szentgyörgyiek győzelmére.