Az eredményről az olasz sportlapok sem feledkeztek meg, szerdán több cikkben is megemlékeztek a 92 évvel ezelőtti, számukra „tragikus emlékű” mérkőzésről.
Amúgy az olasz válogatottat már az első találkozásunk alkalmával is helybenhagytuk: 6:1-re ütöttük ki 1910. május 26-án a Millenárison.
A tizennégy évvel későbbi 7:1 nem a legnagyobb győzelme a mieinknek a valaha is világbajnoki címet szerző válogatottak ellen, hiszen például Anglia (világbajnoki címének éve: 1966) sem úszta meg hét gól alatt 1954-ben, amikor az Aranycsapat éppen 7:1-re ütötte ki a londoni 6:3 visszavágóján. Előbbi eredmény nem mellesleg az angolok valaha volt legnagyobb veresége.
HANG NÉLKÜLI FELVÉTELEN AZ OLASZ VÁLOGATOTT TÖRTÉNETÉNEK LEGSÚLYOSABB VERESÉGE
BARÁTSÁGOS MÉRKŐZÉS |
8:3 ÉS 13:1
Az NSZK még többet kapott (ellenben többet is adott) az 1954-es vb-n – igaz, a csoportkörben aratott 8:3-as diadal helyett beértük volna kisebbel is, ha cserébe nem kapunk ki a döntőben (2:3)…
A legnagyobb ruhát Franciaország (vb-címének éve: 1998) kapta a magyaroktól: 1927. június 12-én az Üllői úton – elsősorban Takács II József hat (!) góljára építve – a magyar együttes 13:1-re (!) nyert. Ez mindmáig a legnagyobb különbségű diadala.
Érdekesség, hogy a szövetségi kapitány akkor ugyanaz a Kiss Gyula volt, aki a 7:1-es olaszverést vezényelte. Kiss ugyan megbukott az 1924-es „egyiptomi csapás” következtében, ám 1926-ban ismét kinevezték kapitánynak.
Az olaszok? Nos, Vittorio Pozzo legénysége egy körrel többet ment az 1924-es játékokon, mint a magyar csapat, ám ő sem jutott tovább a negyeddöntőnél. Hanem a harmincas évek nagy tornáin...
