Supka Attila: Belátom, új impulzusra van szükség a felzárkózáshoz
KÖVETKEZMÉNNYEL JÁRT a Kisvárda Master Good szombati hazai veresége. A csapat Supka Attila vezetőedző irányításával 1–0-ra kikapott a Puskás Akadémiától, másnap pedig a klub közös megegyezéssel szerződést bontott a 64 éves szakemberrel. Arról, hogy ki követi Supkát a kispadon, egyelőre nem született döntés. Hosszú edzői karrier áll a búcsúzó szakember mögött, hiszen 30 évvel ezelőtt a Soproni FAC pályaedzőjeként szembesült először a szakma kihívásaival. Felsorolni sem könnyű, hogy hány hazai csapatnál dolgozott az elmúlt időszakban, de azért tegyünk egy próbát. A Soproni FAC után a Petőháza, majd a Békéscsabai Előre következett, amelynek kispadján mutatkozott be az élvonalban, aztán a DVSC-hez szerződött, ahol legnagyobb edzői sikereit érte el azzal, hogy 2005-ben és egy évvel később is bajnokságot nyert. Debrecen után a Honvédhoz szerződött (amellyel 2007-ben Magyar Kupát nyert), majd a ZTE, újra a Honvéd, aztán a Pécsi MFC, a Soproni VSE, a Szeged, ismét a Honvéd, később a Haladás, a Kisvárda, a Mezőkövesd Zsóry, a Mosonmagyaróvár, s aztán újra a Kisvárda volt az állomáshelye, ahol 2024 és 2026 között az akadémia szakmai igazgatójaként dolgozott, majd a nyáron rá bízták az első csapat felkészítését.
Supka Attilának tehát ez volt a második vezetőedzői korszaka Kisvárdán, korábban a 2020–2021-es idényben 33 meccsen, most 13 bajnokin ült a kispadon, s edzői mérlege 13 meccsből, 2 győzelem, hat döntetlen és öt vereség, s az így 12 pontot szerző csapatot a 11. helyen adja át utódjának, akinek személyéről egyelőre nem szólnak a hírek, ám könnyen lehet, hogy mint már annyiszor, a legmagasabb edzői licenccel rendelkező Révész Attila sportigazgató ül le a kispadra.
„Korrekt módon váltunk el egymástól – mondta megkeresésünkre Supka Attila. – Beláttam, a csapat jelenlegi helyzetében új impulzusra van szükség ahhoz, hogy megkezdje a felzárkózást. Sajnos a hat döntetlenre végződő meccs felén nyerni kellett volna, s akkor nyilván másképp nézne ki a történet. Így azonban egy újabb fejezet kezdődik az életemben, visszaköltözöm a családommal az ország másik végébe, a Győr-Moson-Sopron vármegyei Hegykőre, s bár közeleg az idő, de a nyugdíjra még egyáltalán nem gondolok.”
