A BLASZ I-ben kezdett fényleni Montpellier magyar csillaga

Hősünket négy nappal a nagy mérkőzés előtt mutatta be a Nemzeti Sport. Illetve ő mutatta be saját magát.

„Már vagy 10 éve futballozom. Először a polgáriban kezdtem, majd a mesterutcai (sic!) kereskedelmiben folytattam. Itt játszottam az iskolaválogatottban is. (...) Érettségi után rögtön a MÁVAG-hoz kerültem, ahol azonnal az első csapatba tettek. Sem az ifiben, sem a II-ben nem játszottam. (...) A MÁVAG-ban rövid megszakítással már több mint két éve játszom. Tavaly lettem először amatőrválogatott, mikor a BLASZ csapatában szerepeltem a Közép ellen.”

„Mint balösszekötő kezdtem, aztán jobbösszekötő is voltam egy ideig. És mind a két lábbal egyformán tudok bánni a labdával. A legtöbb 11-est bal lábbal lőttem” – fogalmazott a Budapesti Labdarúgó-alosztály (BLASZ) I. osztályában szereplő MÁVAG Sport Kör jeles jobbszélsője, akinek nevét „Zavaczky”-ként tüntette fel a szerző.

„SÉTÁLTAM A KÖRÚTON...”

Az 1906-os születésű Závodi-Zavadszky lett a magyar labdarúgás történetének első amatőr játékosa az 1926-os profi–amatőr szétválasztás, vagyis a profizmus magyarországi bevezetése óta, aki pályára léphetett a nagyválogatottban.

„A kis Déri (Károly a Törekvés színeiben – a szerk.) ugyan az ősszel válogatott volt, de csak a Csikók (ma junioroknak mondanánk – a szerk.) együttesében” – teszi hozzá a Nemzeti Sport, amelynek 1932. március 16-ai számában Závodi-Zavadszky így beszél arról, hogyan értesült a beválogatásáról: „Sétáltam a Körúton, amikor az egyik kirakatban láttam kifüggesztve a válogatottat: Zavaczky, Avar... Alig akartam elhinni...”

Hozzáfűzi a lap: „Nagyon szerény, szűkszavú fiú ez a Zavaczky. Amolyan második Sárosi Gyuri.”

GÓL A PRÁGAI MACSKÁNAK

A jobbszélső nem lámpalázas első nagyválogatott fellépésén, nagyjelenete a 65. percben – 1:1-es állásnál – érkezik el a prágai mérkőzésen, amikor Kalmár Jenő labdát szerez, Turay József centerhez játszik, aki kipöccinti az újoncnak a labdát. „...Aki teljes gőzzel spurtol rá a tiszta labdára”, majd 12-13 méterről jobbal, élesen kilövi a kor egyik legnagyszerűbb hálóőre, František Plánička, a Prágai Macska kapujának bal sarkát: „2:1. Vezetünk!”

Hat perc múlva Toldi Géza is betalál, 3:1 ide. Az eredmény már nem változik: Magyarország története során először fekteti két vállra Prágában a cseh(szlovák) válogatottat! 1906 óta a nyolcadik meccsen, négy döntetlent és három vereséget követően érkezik el az első idegenbeli diadal a mienk számára.

A Nemzeti Sport másnap ennek megfelelő hangnemben, címlapján öles betűkkel tálalja a bravúrt: „A fiatalok csapata fiatalos tűzzel, lángoló lelkesedéssel harcolt”; „Magyarország–Csehszlovákia 3:1 (0:0)”.

Ennél is nagyobb betűméretben hirdeti a hajtás fölött: „Prága várát is bevette végre a magyar futball”. (A csehszlovák labdarúgás akkori színvonalára jellemző, hogy a válogatott 1934-ben világbajnoki ezüstérmet nyert.)

Zavadszky így írja le a találatát: „Kivártam, hogy ne szaladjak lesbe, azután teljes erőből ráfutottam, a hátvéd csak a gól után tudott felvágni. Annyi baj legyen!”

NÉMI HEZITÁLÁS UTÁN IRÁNY MONTPELLIER!

Zavi – ahogy társai becézték – még egyszer (1932. április 24.) szerepelt az A-válogatottban, majd az erdélyi származású francia válogatott centerhalf, Kulcsár-Kaucsár József invitálására még az év júniusában Franciaország felé vette az irányt. Igaz, augusztusban meggondolta magát („... őszintén megvallva, nekem elment már a kedvem attól, hogy elmenjek...”; 1932. aug. 12., NS), noha új klubja, az SO Montpellier addigra már kifizette érte az 1200 pengős lelépési díjat.

Sőt ekkor a Hungária is „közbelépett”: bejelentkezett az akkor már teljesen tanácstalan Závodiért... Aki szeptember elején mégis vette a kalapját; „Závodi (...) még egy pár napig Budapesten tartózkodik, aztán csomagol, és utazik új állomáshelyére, Montpellier-be” – számolt be róla a Nemzeti Sport.

Az ottaniak által csak Pistou vagy Pichta néven illetett labdarúgó 1947-ig játszott a francia első és másodosztályban, a Montpellier-n kívül a Sete és az Antibes profija is volt. Az ötvenes években edzősködött, majd következett a civil élet. Bár Závodi-Zavadszky István 1980-ig csak a magyar állampolgárság birtokában volt, a franciák annyira megszerették, hogy halála után hét évvel, 1994-ben pályát neveztek el róla Montpellier-ben.