A BLASZ I-ben kezdett fényleni Montpellier magyar csillaga

Sohasem játszott a magyar élvonalban, mégis válogatott volt. Sohasem volt idehaza profi labdarúgó, mégis hivatásos játékosként szerepelt másfél évtizedig – Franciaországban. Magyar állampolgár volt egészen nyugdíjas koráig, mégis Franciaországban élte le az életét. Újabb részéhez érkezett piros-fehér-zöld évfordulós retrosorozatunk, amelyben a mieinknek a nyári Európa-bajnokság résztvevői ellen elért győzelmeit ünnepeljük. A dátum ezúttal 1932. március 20-a, a nevezetes siker pedig a Csehszlovákia felett aratott első idegenbeli magyar diadal. S hogy ki az a labdarúgó, akiről az első három mondat szól? Nos, ő Závodi-Zavadszky István, a tragikusan fiatalon elhunyt négyszeres válogatott támadó, Zavadszky Gábor nagypapájának a fivére.

hirdetés
A Montpellier 1932–33-as csapata tele magyarral. Az álló sorban balról a második Kaucsár József, az első sorban balról
az első Závodi-Zavadszky, a harmadik Varga György, az ötödik pedig Kálix László (Fotó: pari-et-gagne.com)

 

Hősünket négy nappal a nagy mérkőzés előtt mutatta be a Nemzeti Sport. Illetve ő mutatta be saját magát.

„Már vagy 10 éve futballozom. Először a polgáriban kezdtem, majd a mesterutcai (sic!) kereskedelmiben folytattam. Itt játszottam az iskolaválogatottban is. (...) Érettségi után rögtön a MÁVAG-hoz kerültem, ahol azonnal az első csapatba tettek. Sem az ifiben, sem a II-ben nem játszottam. (...) A MÁVAG-ban rövid megszakítással már több mint két éve játszom. Tavaly lettem először amatőrválogatott, mikor a BLASZ csapatában szerepeltem a Közép ellen.”

„Mint balösszekötő kezdtem, aztán jobbösszekötő is voltam egy ideig. És mind a két lábbal egyformán tudok bánni a labdával. A legtöbb 11-est bal lábbal lőttem” – fogalmazott a Budapesti Labdarúgó-alosztály (BLASZ) I. osztályában szereplő MÁVAG Sport Kör jeles jobbszélsője, akinek nevét „Zavaczky”-ként tüntette fel a szerző.

CSAK EGY LEGÉNY A MÁVAG-BÓL

Csupa-csupa profi labdarúgó, öten a Hungáriából, hárman a Ferencvárosból, ketten az Újpestből – és egy amatőr, a MÁVAG-ból. A kőbányai egyesületben annak 1959-es fennállásáig, amikor a klub beolvadt a Vasas Ganzvagonba, egyetlen labdarúgó viselhette a magyar A-válogatott mezét: a csehszlovákok ellen debütáló Závodi-Zavadszky István. A MÁVAG ettől függetlenül olyan későbbi labdarúgó-szakembereket adott a sportágnak, mint Csapkay Károly, Opata Zoltán vagy Puskás Öcsi édesapja, (játékosként) Purczeld Ferenc.

BARÁTSÁGOS MÉRKŐZÉS
Csehszlovákia–Magyarország 1:3 (0:0)
1932. március 20., Prága, Sparta-pálya, 27 000 néző
MAGYARORSZÁG:
Szabó Antal – Dudás Gyula, Kocsis Ferenc – Borsányi Ferenc, Kalmár Jenő, Lázár Gyula – Závodi-Zavadszky István, Cseh II László, Turay József, Toldi Géza, Titkos Pál. Szövetségi kapitány: Máriássy Lajos
Gólszerző: Silny (51.), ill. Turay (64.), Závodi-Zavadszky (65.), Toldi (71.)

„SÉTÁLTAM A KÖRÚTON...”

Az 1906-os születésű Závodi-Zavadszky lett a magyar labdarúgás történetének első amatőr játékosa az 1926-os profi–amatőr szétválasztás, vagyis a profizmus magyarországi bevezetése óta, aki pályára léphetett a nagyválogatottban.

„A kis Déri (Károly a Törekvés színeiben – a szerk.) ugyan az ősszel válogatott volt, de csak a Csikók (ma junioroknak mondanánk – a szerk.) együttesében” – teszi hozzá a Nemzeti Sport, amelynek 1932. március 16-ai számában Závodi-Zavadszky így beszél arról, hogyan értesült a beválogatásáról: „Sétáltam a Körúton, amikor az egyik kirakatban láttam kifüggesztve a válogatottat: Zavaczky, Avar... Alig akartam elhinni...”

Hozzáfűzi a lap: „Nagyon szerény, szűkszavú fiú ez a Zavaczky. Amolyan második Sárosi Gyuri.”

GÓL A PRÁGAI MACSKÁNAK

A jobbszélső nem lámpalázas első nagyválogatott fellépésén, nagyjelenete a 65. percben – 1:1-es állásnál – érkezik el a prágai mérkőzésen, amikor Kalmár Jenő labdát szerez, Turay József centerhez játszik, aki kipöccinti az újoncnak a labdát. „...Aki teljes gőzzel spurtol rá a tiszta labdára”, majd 12-13 méterről jobbal, élesen kilövi a kor egyik legnagyszerűbb hálóőre, František Plánička, a Prágai Macska kapujának bal sarkát: „2:1. Vezetünk!”

Závodi István (Fotó: tempofradi.hu)

Hat perc múlva Toldi Géza is betalál, 3:1 ide. Az eredmény már nem változik: Magyarország története során először fekteti két vállra Prágában a cseh(szlovák) válogatottat! 1906 óta a nyolcadik meccsen, négy döntetlent és három vereséget követően érkezik el az első idegenbeli diadal a mienk számára.

A Nemzeti Sport másnap ennek megfelelő hangnemben, címlapján öles betűkkel tálalja a bravúrt: „A fiatalok csapata fiatalos tűzzel, lángoló lelkesedéssel harcolt”; „Magyarország–Csehszlovákia 3:1 (0:0)”.

Ennél is nagyobb betűméretben hirdeti a hajtás fölött: „Prága várát is bevette végre a magyar futball”. (A csehszlovák labdarúgás akkori színvonalára jellemző, hogy a válogatott 1934-ben világbajnoki ezüstérmet nyert.)

Zavadszky így írja le a találatát: „Kivártam, hogy ne szaladjak lesbe, azután teljes erőből ráfutottam, a hátvéd csak a gól után tudott felvágni. Annyi baj legyen!”

A Nemzeti Sport 1932. július 25-ei számából (Forrás: Nemzeti Sport)
PLATTKÓ, HOGAN, OPATA

Franciaországban 1932-ben vezették be a profizmust. Az élvonal első idénye 1932. szeptember 11-én kezdődött, és 1933. május 14-én ért véget. A francia csapatok több mint 110 idegenlégióst szerepeltettek a szezonban, ebből – a második legnagyobb kontingensként – több mint két tucat(!) volt a magyar. Honfitársainkból edző is akadt néhány, Plattkó Ferenc például Mulhouse-ban vert tanyát. A legnevesebb tréner mindazonáltal angol volt: Jimmy Hogan a Racing Clubot dirigálta, amelyben Berkessy Elemér játszott középfedezetet.

A bajnoki címet megnyerő Olympique Lille-ben két magyar is szerepelt, Varga Zoltán (ex-MTK) és Opata Zoltán; utóbbit menet közben szerződtették, és 1933 áprilisában lépett pályára utoljára. Závodi-Zavadszky rögvest két góllal mutatkozott be a Montpellier-ben, és végül csak három találattal maradt el a gólkirálytól, tizenkét góllal zárt a bajnokságban.

NÉMI HEZITÁLÁS UTÁN IRÁNY MONTPELLIER!

Zavi – ahogy társai becézték – még egyszer (1932. április 24.) szerepelt az A-válogatottban, majd az erdélyi származású francia válogatott centerhalf, Kulcsár-Kaucsár József invitálására még az év júniusában Franciaország felé vette az irányt. Igaz, augusztusban meggondolta magát („... őszintén megvallva, nekem elment már a kedvem attól, hogy elmenjek...”; 1932. aug. 12., NS), noha új klubja, az SO Montpellier addigra már kifizette érte az 1200 pengős lelépési díjat.

Sőt ekkor a Hungária is „közbelépett”: bejelentkezett az akkor már teljesen tanácstalan Závodiért... Aki szeptember elején mégis vette a kalapját; „Závodi (...) még egy pár napig Budapesten tartózkodik, aztán csomagol, és utazik új állomáshelyére, Montpellier-be” – számolt be róla a Nemzeti Sport.

Az ottaniak által csak Pistou vagy Pichta néven illetett labdarúgó 1947-ig játszott a francia első és másodosztályban, a Montpellier-n kívül a Sete és az Antibes profija is volt. Az ötvenes években edzősködött, majd következett a civil élet. Bár Závodi-Zavadszky István 1980-ig csak a magyar állampolgárság birtokában volt, a franciák annyira megszerették, hogy halála után hét évvel, 1994-ben pályát neveztek el róla Montpellier-ben.

SOROZATUNK EDDIG MEGJELENT RÉSZEI
1. Válogatott meccs január elsején? Igen! Ráadásul győzelem!
2. Hatalmas ünneplésben részesültek labdarúgóink Olaszországban
3. Négyökrös szekér sem tudta megállítani – csak Sebes Gusztáv
4. „Hej, Garaba, mekkora gól!” Megfélemlítettük a spanyolokat?!
5. Egy tragédia miatt utaztak legjobb futballistáink Hamburgba
6. Copacabana helyett a Balaton – 90 éve született Grosics Gyula
7. A magyar őserő el nem vész: futballválogatottunk kaput nyit
8. 6:1-gyel búcsúzott válogatottunktól, majd a Barcelona legendája lett
9. Lapunk nem kímélte Budapest egykori rendőrfőkapitányát
10. A magyarok istene vicces góllal büntette az időhúzó kapuscserét

 

hirdetés
hirdetés
  1 0
Advertisement
hirdetés
hirdetés
hirdetés