Király, a Hertha bohóca nem tréfált, a futballisten ráfizetett

Tizennyolc éve ezen a napon mutatkozott be Király Gábor a magyar labdarúgó-válogatottban: a Hertha BSC akkoriban a 22. születésnapjához közeledő kapusa a 6. percben tizenegyest védett, a csapat 3–2-re győzött Bécsben. A nyári Európa-bajnokságra készülő válogatottunk győzelmeit felelevenítő retrosorozatunk mai epizódja az osztrákok elleni 1998. március 25-i meccsről szól. Sőt: egy másikról is.

hirdetés
Egy kép Király Gábor válogatott karrierjének első időszakából (Fotó: NS-archív)

 

Király Gábor tehát kivédte a világbajnokságra készülő osztrákok legendája, „Toni Polster futballisten” büntetőjét (az első felvételen jól látszik a hősüket éltető bécsi szurkolók drapériája), nézzük meg máris, hogyan:

ÖSSZEFOGLALÓ 1. (KIRÁLY VÉDÉSE 0:19-TŐL)

ÖSSZEFOGLALÓ KNÉZY JENŐ KOMMENTÁRJÁVAL, DE A 11-ES NÉLKÜL


UGYE, MONDANOM SEM KELL

„Király, a Hertha »bohóca« nem tréfált – olvasható a Nemzeti Sport meccsről szóló értékelésében. – Polster tizenegyesét, még ha kissé flegmán végezte is el a csatár, védte, és kell-e ennél jobb bemutatkozás címeres mezben? A parádés premiert aztán elhomályosította a két osztrák gól, bár ezeket nem lehetett csak Király nyakába varrni. A második félidőben inkább a koncentrációs és az irányítókészségére volt nagy szükség, hiszen az osztrákok ekkor kevesebbszer veszélyeztették a kapuját.”

„Az első labdaérintésem volt a tizenegyes hárítása – ezt már maga a tréfára amúgy szinte mindig kapható berlini »bohóc« nyilatkozta lapunknak a mérkőzés után. – Addig talán egyszer-kétszer sétáltam ki a labdáért az alapvonalon túlra. Képzeljétek el, milyen érzés volt úgy bemutatkozni a válogatottban, hogy rögtön egy tizenegyest kivédeni… Ugye mondanom sem kell, hogy milyen boldog voltam, amikor ez sikerült. Igaz, hogy ezután gyorsan kaptunk két gólt, de felálltunk a padlóról, és azt hiszem, valóban dicsőséges győzelmet arattunk. A jó osztrák csapat ellen a döntetlen sem lett volna szégyen, de a győzelemnél biztatóbb rajtot el sem lehet képzelni a válogatott számára.”

A MECCS UTÁNI, RENDKÍVÜL MEGHATÓ ELSŐ NYILATKOZAT

Riporter: Varga Sándor

AZ EGYETLEN ILLÉS-DUPLA

„Illés Béla ezúttal nemcsak kapitánya, hanem valódi vezére is volt a magyar válogatottnak” – állapította meg a Nemzeti Sport a két gólja mellett egy gólpasszt is kiosztó MTK-játékosról (a remek kiugratást értékesítő Horváth Ferencnek, a mai Vidi-edzőnek ez volt az első gólja a 11-ből a válogatottban). Illés 15 válogatott góllal vonult vissza, és ez volt az egyetlen meccs, amelyen kétszer talált be a kapuba.

FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
AUSZTRIA–MAGYARORSZÁG 2–3 (2–2)
1998. március 25., Bécs,
Ernst Happel Stadion, 21 000 néző
MAGYARORSZÁG: Király Gábor – Fehér Csaba, Sebők Vilmos, Hrutka János, Mátyus János – Lisztes Krisztián, Halmai Gábor, Illés Béla – Herczeg Miklós (Kovács Zoltán, 82.), Horváth Ferenc (Tóth Norbert, 91.), Korsós Attila (Hamar István, 85.). Szövetségi kapitány: Bicskei Bertalan
Gólszerző
:
Vastic (10.), Amerhauser (21.), ill. Horváth F. (4.), Illés (32., 54.)

NEM KIS SZÓ EZ

„Ez tényleg új válogatott! – lelkesedett címlapján a Nemzeti Sport a meccs másnapján, beljebb pedig ez volt olvasható: – Innen el lehet indulni, s ez a mostani gárda lehet akár egy váz… Nem kis szó: ez a csapat tán maga mellé állította az oly sokszor csalódott közönséget, s a két gyászos emlékű vb-pótselejtező után sokaknak visszaadta az önbecsülését.”

A fiatalabbak kedvéért: a bécsit megelőző két mérkőzésen a mieink – még 1997 őszén, Csank János irányításával – idehaza 7–1-re, majd idegenben 5–0-ra kikaptak Jugoszláviától az 1998-as vb-részvételért vívott pótselejtezőn.

Bicskei Bertalant a bécsi mérkőzés előtt két héttel nevezték ki szövetségi kapitánnyá, és ő valóban bátor építkezésbe fogott: Király mellett további négy újoncot jelölt a kezdő tizenegybe – Fehér Csabának, Hrutka Jánosnak, Mátyus Jánosnak és Korsós Attilának is ez volt az első fellépése a nagyválogatottban.

Király 101 válogatott mérkőzéssel már magyar rekorder (egyelőre holtversenyben Bozsik Józseffel), Fehér 41, Mátyus 34, Hrutka 24, Korsós 11 meccsen játszott.

PORTUGÁLIA EGYEDÜL ALIGHA

Érdekesség, hogy a bécsi mérkőzés egyben amolyan „kezdőrúgása” volt a magyar–osztrák Eb-rendezési pályázatnak: a két fél együttműködési megállapodást írt alá a 2004-es rendezésről, és a hangulat mind a helyszínen, mind a sajtóban bizakodó volt.

A Nemzeti Sport említést tett a két riválisról, és beszámolójában rögzítette, ami akkor még egyértelműnek tűnt: „Portugália egyedül aligha vállalkozik a rendezésre”.

Aztán 1999 októberében mégis Portugália pályázatát választotta az UEFA a magyar–osztrák és a spanyol versenytárssal szemben…

ERNST HAPPEL A KISPADON

Az 1992-es budapesti mérkőzésen nemcsak a magyar, hanem az osztrák kispadon is új kapitány ült: a Hollandiával 1978-ban vb-ezüstig jutó Ernst Happel. Szomorú fordulata a sorsnak, hogy a játékosként 51-szeres válogatott, edzőként klubszinten Európa-szerte sikeres sportember még az év novemberében elhunyt. Amikor a fent tárgyalt 1998-as osztrák–magyart játszották, a bécsi Prater-stadion már az ő nevét viselte. Ami a meccset illeti, akárcsak 1998-ban, ekkor is Michael Konsel állt az osztrák kapuban, és játszott Toni Polster is – szemben Királyéval, Petry Zsolt kapujába be is talált.

FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
MAGYARORSZÁG–AUSZTRIA 2–1 (0–1)
1992. március 25., Budapest
, Népstadion, 7500 néző
MAGYARORSZÁG: Petry Zsolt – Simon Tibor, Telek András, Lőrincz Emil, Keller József – Kovács Ervin, Détári Lajos, Lipcsei Péter (Balog Tibor, 61.) – Kiprich József (Illés Béla, 91.), Eszenyi Dénes (Vincze István, 46.), Kovács Kálmán (Fischer Pál, 93.). Szövetségi kapitány: Jenei Imre
Gólszerző
:
Détári (65.), Kovács K. (70.), ill. Polster (40.)

AKIT MÁR LEÍRT A SZAKMA, A KÖZÖNSÉG IS

Ne hagyjuk említés nélkül, hogy hat évvel korábban, 1992-ben is győzött ezen a napon a magyar válogatott Ausztria ellen (2–1). Egybeesés, hogy akkor is új szövetségi kapitányt avattunk: Jenei Imre, a bukaresti Steaua korábbi BEK-győztes sikerkovácsa, a román válogatott volt kapitánya ült le a kispadra.

„A fiúk is bizonyítani akartak, akárcsak én, és ezért volt a kelleténél görcsösebb a játékunk – idézte lapunk Jenei értékelését. – Külön öröm számomra, hogy sikerült bebizonyítanom, hogy egy olyan játékos, akit már leírt a szakma, a közönség is, a mezőny legjobbjának bizonyult. Détári Lajosról van szó, aki csapatkapitányhoz méltón küzdött, irányított, és szellemesen játszott.”

A mérkőzésen látottaktól amúgy nem elájuló Nemzeti Sport egyetértett Jeneivel:

„Détári volt talán a magyar válogatott egyetlen olyan tagja, aki nemcsak ígérte, hanem a gyakorlatban be is mutatta, hogy új fejezetet kezd pályafutásában. Annyi súlyos kritika után most el kell mondani róla, hogy a magyar válogatott egyetlen »európai formátumú« játékosa volt. Játszott és játszatott, kezdeményezett és másokat is mozgásra, játékra ösztönzött. Hogy volt néhány rossz átadása, az elsősorban annak tudható be, hogy labdaszerzése pillanatában a társai a szélrózsa minden irányában kezdtek rohanni. Fejes gólja olyan volt, mint 1986-ban a brazilok ellen…”

NÉZZÜK AZT A DÉTÁRI-FEJEST – ÉS A MECCS TÖBBI GÓLJÁT


SOROZATUNK EDDIG MEGJELENT RÉSZEI
1. Válogatott meccs január elsején? Igen! Ráadásul győzelem!
2. Hatalmas ünneplésben részesültek labdarúgóink Olaszországban
3. Négyökrös szekér sem tudta megállítani – csak Sebes Gusztáv
4. „Hej, Garaba, mekkora gól!” Megfélemlítettük a spanyolokat?!
5. Egy tragédia miatt utaztak legjobb futballistáink Hamburgba
6. Copacabana helyett a Balaton – 90 éve született Grosics Gyula
7. A magyar őserő el nem vész: futballválogatottunk kaput nyit
8. 6:1-gyel búcsúzott válogatottunktól, majd a Barcelona legendája lett
9. Lapunk nem kímélte Budapest egykori rendőrfőkapitányát
10. A magyarok istene vicces góllal büntette az időhúzó kapuscserét
11. A BLASZ I-ben kezdett fényleni Montpellier magyar csillaga
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés