Frici, meg a futballválogatott első győzelme; édes búcsú a „magas őrtoronytól”

REPREZENTATÍV VS. KOMBINÁLT

A magyar labdarúgó-válogatott 1902. október 12-én vívta története első hivatalos mérkőzését, Bécsben 5:0-s vereséget szenvedett Ausztriától. A második válogatott találkozóra a következő év április 5-én került sor – ez volt a csehek felett aratott 2:1-es győzelem, nemzeti együttesünk első sikere!

A Sport-Világ, mivel egy héten csupán egyszer (vasárnap) jelent meg abban az időben, csak egy héttel az esemény után, 1903. április 12-én számolt be a kilencven percről.

„A magyar reprezentativ csapatnak immár második szereplése nem hozott valami nagy dicsőséget a magyar football-sportnak mult vasárnapi mérkőzésével. El voltunk készülve arra, hogy a prágai csapat felett a magyar játékosok javából összekombinált legénység tetszés szerint fog győzni” – kezdte tudósítását az eredetileg MLSZ reprezentatív–Prágai kombinált párosításként beharangozott és lejátszott meccsről a Sport-Világ, majd kifejtette, miért is akadozott a hazai gépezet.

ALIG VOLT IDŐ, CSAK HÁROM HÉT...

A „reprezentativ csapatba választott játékosok együtt sohasem trainiroztak”, igaz, nem is volt erre idő (!), „hiszen csak három héttel ezelőtt állapodott meg a Szövetség a csapat-összeállításban, s ezt is időközben kétszer megváltoztatta” – így a lap, amely szerint a védelem „még valahogy megállta helyét”, a csatársor azonban...

A balösszekötőként játszó Minder Frigyes „jobb lett volna a bal szélen”, míg a balszélső, Borbás Gáspár „gyenge és bizonytalan”. Pedig mindketten betaláltak, „Mindernek (sikerült) a vezető goal elérésével a győzelmet a magyar csapat számára biztosítani”. A Fricinek becézett újonc Minder már sohasem szerepelt többé a válogatottban, viszont később rekordot jelentő négy időszakban volt a válogatott szövetségi kapitánya! Sőt 1914-től 1918-ig, majd 1925-től 1944-ig az MLSZ háznagya volt, 1927 és 1933 között a jégkorong-válogatott szakvezetőjeként tevékenykedett, miközben tizenöt évig a Magyar Golf Club titkáraként is dolgozott.

Egyébként mindkét gólszerzőnek hosszú életet ajándékozott a Teremtő: Borbás Gáspár 92 esztendősen hunyt el 1976-ban, Minder Frigyes pedig 87 évesen távozott az élők sorából 1968-ban.

SÁROSI ÉS TOLDI NÉLKÜL BÉCSBEN

Az 1936-os év első válogatott mérkőzésén, a németek március 15-ei 3:2-es legyőzésekor még nyolc Hungária-játékos került be a kezdőcsapatba, az osztrákok elleni április 5-ei találkozón már csak öt. Schaffer Spéci, a kék-fehérek edzője ugyanis „lebeszélte” Dietz Károly szövetségi kapitányt, hogy ismét hungáriás labdarúgókkal tömje tele együttesét. „A Hungária agyon van játszva, senkit sem ajánlok a válogatottba!” – fakadt ki a Nemzeti Sport hasábjain a kitűnő tréner.

De nemcsak hungáristák, ferencvárosiak is kimaradtak a csapatból, Sárosi György és Toldi Géza is sérüléssel bajlódott, Dietz így a Sas Ferenc, Vincze Jenő, Kállai Lipót, Cseh II László, Titkos Pál ötös fogatot küldte pályára Bécsben. Míg Vincze a 14., Cseh a 21., Titkos pedig már a 31. bevetését teljesítette, Sas és Kállai először jutott szóhoz az A-válogatottban.

Mit nyilatkozott a két újonc a lefújás után?

A Hungária jobbszélsője óriási dolognak nevezte az 5:3-as győztes meccsen való bemutatkozást, míg a három gólt szerző újpesti center ekképpen lelkendezett: „Most érzem csak igazán, hogy milyen boldogság külföldön ilyen diadalt arató csapat tagjának lenni!”

SZÉPEN ÁTEMELTE – KÁLLAI LIPÓT ELSŐ TALÁLATA AUSZTRIA ELLEN

A FUTBALL CSÚCSPONTJAI

A mérkőzés hőse mindazonáltal a bravúrt bravúrra halmozó vendégkapus, Szabó Tóni volt: „Szabó a kapusművészet csúcspontján.”

Ha már csúcspont: a meccset az osztrák labdarúgás ikonikus helyszínén, a nemkülönben jelképes klub, a First Vienna stadionjában, a Hohe Wartén rendezték még. A Bécs 19. kerületében, a magyar történelemben Széchenyi István halálozási helyeként ismert Döblingben magasodó Hohe Warte egy körülbelül 220 méteres domb, amelynek oldalába épült a stadion.

A magyarul kb. „magas őrtornyot”, „magas vártát” jelentő Hohe Warte fénykorában 85 000 nézőt is képes volt befogadni, és összesen tizenkilenc osztrák–magyar válogatott találkozónak adott otthont az idők folyamán. Évtizedekig az első számú stadionnak számított Ausztriában. Ám a Práter (a mai Ernst Happel Stadion) 1931-es átadása után fokozatosan vesztett kiemelt szerepéből, és 1936. április 5-ét követően már sohasem lépett benne pályára a magyar válogatott.