„Huszonnégy éve várunk egy újabb vb-címre” – Vicente Datolli neves brazil sportújságíró az NS-nek

– Brazília továbbjutott, de korántsem volt könnyű mérkőzés Japán ellen. Mit árult el ez az összecsapás a seleção jelenlegi erejéről? Inkább a csapat karakterét láttuk, vagy a sebezhetőségét?
– A felkészülésünk finoman szólva is kaotikus volt – válaszolt a Nemzeti Sport kérdésére Vicente Datolli. – Carlo Ancelotti érkezése előtt több szövetségi kapitány is megfordult a válogatott élén, így ő most tulajdonképpen menet közben próbálja összerakni a csapatot – olyan ez, mintha mozgó autó alatt kellene kereket cserélnie. Ahogy ő maga is mondta, a középpálya és a támadósor már kezd összeállni, a védelem viszont még mindig kérdéseket vet fel. A japánok gólját is egy kényszerből jobbhátvédet játszó futballista hibája előzte meg. Tudtuk, hogy rendkívül nehéz mérkőzés lesz, hiszen győzelmi kényszerben volt Brazília. Szerencsére végül sikerült megoldani a feladatot.

– Carlo Ancelotti ismét bizonyította, hogy kiváló érzékkel nyúl bele a mérkőzésbe. Endrick, majd Gabriel Martinelli becserélése végül döntőnek bizonyult. Brazíliában ezt valódi edzői mestermunkának tekintik?
– Ancelotti kivételes edző. Igazi Mister, ahogyan nálunk a játékosok nevezik a nagy tekintélyű szakembereket. Számomra már az érkezése is óriási előrelépést jelentett az előző két világbajnoksághoz képest. Még Neymar helyzetét is tökéletesen megmagyarázta: ha Brazília nem egyenlít még az első félidőben, pályára küldte volna, és ha hosszabbítás következik, biztosan szerepet kap.

–  Úgy tűnt, Ancelotti csak akkor akarta becserélni Neymart, ha Brazília nem egyenlít. Szakmailag mit tud még Neymar hozzátenni ehhez a válogatotthoz? Miben lehet még mindig meccsdöntő játékos?
– A kapitány pontosan tudja, hogy Neymar még nincs százszázalékos állapotban. Ugyanakkor azt is tudja, hogy egyetlen villanása is képes eldönteni egy mérkőzést. A kreativitása továbbra is páratlan, ráadásul óriási benne a bizonyítási vágy. Biztos vagyok benne, hogy a torna későbbi szakaszában még fontos szerepet fog játszani.

– Beszéljünk Neymar szerepéről! Továbbra is ő Brazília legnagyobb sztárja, ugyanakkor ezen a világbajnokságon úgy tűnik, Vinícius Júnior lett a csapat igazi vezére. Eljött a generációváltás pillanata?
– Az biztos, hogy jelenleg Vinícius Júnior a brazil válogatott legmeghatározóbb játékosa. Azt azonban túlzásnak érzem, hogy már megtörtént volna a stafétabot átadása. Még nagyon sok fontos mérkőzés vár ránk, és a futball gyorsan tud változni. Ugyanakkor a Japán elleni győzelem azt mutatta, hogy egy nagyon erős csapat van kialakulóban. Talán még nem világbajnok-esélyes, de a következő években biztosan az lehet.

– Japán taktikailag rendkívül fegyelmezett futballt játszott, és az első félidőben szinte teljesen semlegesítette Brazília támadójátékát. Minek volt köszönhető a változás a szünet után?
– Sokkal inkább a csapat hozzáállásának, semmint a cseréknek. Persze Endrick pályára küldését sok brazil szurkoló várta, de szerintem a legfontosabb Ancelotti félidei beszéde volt. A mentális tényező döntő szerepet játszott. Ahogy Brazília egyre inkább fölénybe került, a japán játékosokon látszott, hogy elkezdtek visszahúzódni, és fokozatosan elveszítették az önbizalmukat.

– Gabriel Martinelli a hosszabbításban szerezte meg a győztes gólt, de ehhez kellett egy japán hiba és Bruno Guimaraes remek helyzetfelismerése is. Inkább a brazil klasszis döntött, vagy a japánok koncentrációja fogyott el?
–  A japán gól is egy brazil labdavesztésből született, de a mérkőzés végére szerintem a japánok ismét elhitték azt a régi beidegződést, hogy Brazíliát nem lehet legyőzni. Ez hiba volt. A mérkőzés teljesen kiegyenlített volt, és ha hosszabbítás következik, senki sem tudja megmondani, melyik csapat bírta volna jobban a rendkívüli fizikai terhelést.

–  Ancelotti érkezése óta sokan azt mondják, Brazília kevésbé látványosan, viszont sokkal pragmatikusabban, európaibb, helyenként már-már olaszos futballt játszik. A brazil szurkolók elfogadják ezt, ha a végén hatodik világbajnoki cím lesz belőle?
–  Ez engem nagyon emlékeztet az 1994-es világbajnokságra, amelyet szintén az Egyesült Államok rendezett. Akkor Carlos Alberto Parreira csapatát rengetegen bírálták, mert nem játszott látványosan. Ő viszont mindig azt mondta: a győzelem számít. Igaza lett, hiszen Brazília huszonnégy év után ismét világbajnok lett. Most ismét huszonnégy éve várunk újabb vb-címre. Ha a történet ugyanúgy végződik, senkit sem fog érdekelni, milyen futballt játszottunk.

– A továbbjutás megvan, de ez a találkozó figyelmeztetés is lehet. Miben kell a legtöbbet fejlődnie Brazíliának a következő kieséses mérkőzés előtt?
– Őszintén szólva én még nem sorolnám Brazíliát a torna legnagyobb esélyesei közé. Még nem. Jelenleg Franciaországot, Argentínát és Spanyolországot előrébb helyezném. A legfontosabb feladat most az, hogy valódi csapattá váljunk, ahol az egyéni klasszisok és a közösség ereje együtt működik. Mielőtt a világbajnoki címről álmodoznánk, előbb Elefántcsontpartot vagy Norvégiát kell legyőznünk – és egyik feladat sem lesz könnyebb, mint Japán ellen volt.

–  Mit gondol az amerikai újításokról, például a hidratációs szünetekről, amelyek gyakorlatilag négy negyedre bontják a meccseket?
– A hidratációs szünetet már a klubvilágbajnokságon is tesztelték. Érdekes, hogy sokan korábban azt szerették volna, ha a futballban is több megállás lenne, mint a kosárlabdában vagy a röplabdában, most mégis kritizálják. Talán azért, mert az Egyesült Államokban vezették be, és rögtön kereskedelmi szempontokat látnak mögötte. Szerintem viszont ez teljesen indokolt változtatás. Óriási a hőség, a játékosok terhelése pedig egyre nagyobb. Én más sorozatokban is bevezetném.

–  Mit vár Brazíliától a torna hátralévő részében? Kik lehetnek a legnagyobb riválisok?
– Brazília mérkőzésről mérkőzésre egyre jobban összeáll. De kiváló riválisok várnak rá. Franciaországban ott van Kylian Mbappé, Argentínában Lionel Messi továbbra is zseniális, Norvégiát Erling Haaland vezeti, és akár velünk is találkozhatnak. Spanyolországnak ott van Lamine Yamal, Angliának Harry Kane. Nekünk azonban most csak a következő mérkőzésre szabad koncentrálnunk. Aztán meglátjuk, ott leszünk-e július 19-én, a világbajnoki döntőben. 

VILÁGBAJNOKSÁG, EGYESÜLT ÁLLAMOK, KANADA, MEXIKÓ
A LEGJOBB 16 KÖZÉ JUTÁSÉRT
BRAZÍLIA–JAPÁN 2–1 (0–1)
Houston, Houston Stadion, 68 777 néző. Vezette: Mariani (olasz)
BRAZÍLIA: Alisson – Danilo, Marquinhos, Gabriel, Douglas Santos – Bruno Guimaraes (Danilo Santos, 90+7.), Casemiro (Fabinho, 90+2.), Paquetá (Endrick, a szünetben) – Rayan, M. Cunha (G. Martinelli, 66.), Vinícius Júnior. Szövetségi kapitány: Carlo Ancelotti
JAPÁN: Szuzuki Z. – Tanigucsi, Tomijaszu, Ito H. – Doan (Szugavara, 66.), Kamada (Tanaka, 78.), Szano, Ito Dzs. (Macsino, 78.), Nakamura (Szuzuki Dzs., 66.) – Ueda, Maeda (Ogava, 90+7.). Szövetségi kapitány: Morijaszu Hadzsime
Gólszerző: Casemiro (56.), G. Martinelli (90+6.), ill. Szano (29.)