Brazil és holland dicséret: páratlan taktikai intelligenciával játszik Szoboszlai Dominik

Benne volt a pakliban, hogy az Aston Villa szombati vendégszereplése előtti napokban – Halloween éjszakáján egészen pontosan – a Liverpoolban fellobbanó örömtüzek csak múló fellángolások, a szurkolói szív önámító, a csapat általános helyzetét tekintve búfelejtő szikrái lesznek. A birminghamiek elleni győzelmet (2–0) követően azonban egyre inkább úgy fest, mégsem elhamarkodottan lőtték fel a tűzijátékokat a város egére, mert bár még rögös út áll a Premier League címvédője előtt, a Mersey partján egyöntetű a vélekedés, hogy az elmúlt másfél hónap szürke és esős reggelei után végre fény szűrődött át a ködön, és Liverpool vörös fele újra hisz abban, hogy a csapat visszatalál régi önmagához.

Jóllehet azért a szombat esti találkozó (amely magyar szempontból mérföldkő volt, hiszen tétmérkőzésen először került három magyar a meccskeretbe: a kezdőbe jelölt Szoboszlai Dominik mellett Pécsi Ármin és Kerkez Milos a kispadon ült) első perceiben még ott vibrált a feszültség: a Villa bátran támadott, eltalálta a kapufát, és sokakban felsejlett az utóbbi négy bajnoki mérkőzés, amelyeken úgy kapott ki a Liverpool, hogy az első negyedórában hátrányba került. Beszédes, hogy a kritikusnak tekinthető tizenöt perc után a „vörösök” önkéntelenül is magabiztosabbá váltak, kezdeményezőbb és sokkal veszélyesebb futballt játszottak a vendégeknél, és anélkül, hogy ok-okozati összefüggést keresnénk, a sors vagy szerencse, kinek hogy tetszik, szintén a csapat mellé állt. A világbajnok Emiliano Martínez ugyanis a legritkább esetben ad gólpasszt az ellenfélnek, az Aston Villa kapusa most mégis kihagyhatatlan helyzetbe hozta Mohamed Szalahot – arról nem is beszélve, hogy mindezt nem sokkal azután, hogy az Anfield már megünnepelte a Szoboszlai Dominik beadásából a kapuba fejelő Hugo Ekitiké gólját, amelyet VAR-ozás után érvénytelenített a játékvezető –, a második félidőben pedig egy megpattanó lövés döntötte el végleg a találkozót. A stadionban egyszerre szállt fel a megkönnyebbülés sóhaja, mintha a város egész terhe gördült volna le a vállakról, hiszen újra győzelmet ünnepelhetett a bajnokságban a Liverpool.

A siker mögött azonban nem csupán a szerencse vagy a pillanatnyi fellángolás állt, hanem Szoboszlai Dominik – és a lelátón ülve erre tűpontos visszajelzést kaphatott lapunk. Balomon az ESPN Brasil rádióriportere, Joao Castelo-Branco foglalt helyet, aki élő bejelentkezésben dicsérte a magyar középpályást, majd egyszer csak megkért, áruljam el a brazíliai hallgatóknak, mit jelent Szoboszlai Dominik Magyarországnak. A tényeket némi vágyvezérelt gondolkodással kiegészítve azt mondtam: óriási a népszerűsége, és ha kellő alázattal dolgozik tovább, Puskás Ferenc magasságába is felérhet.

Jobbomon Mario Melchiot, a korábbi holland válogatott védő ült, aki a Prime Video szakértőjeként érkezett a meccsre, és miután az elején gyorsan tisztáztuk, hogy magyar vagyok, minden Szoboszlai-megmozdulásnál megjegyezte: „Látod? Ezért különleges.”     

A lefújás után pedig a következőket mondta a Nemzeti Sportnak: „Olyan energiát és lendületet vitt a játékba, ami új színt adott a Liverpool középpályájának. Fáradhatatlanul dolgozott a támadásokban és a védekezésben. Érdemes lesz visszanézni, hogy az utolsó percek kontráinál is rendre felfutott, ötven-hatvan méteres sprinteket kivágva, miközben a letámadásaival rendre megakasztotta a Villa próbálkozásait. Nem véletlenül istenítik a szurkolók, mert az a fajta vezéregyéniség, akire a csapatnak égető szüksége van: dinamikus, bátor és páratlan taktikai intelligenciával játszik. Nem megbántandó másokat, jóval a magyar átlag fölé emelkedik egyénileg.”     

Két külön világ, két külön futballkultúra – Brazília és Hollandia – egyazon következtetésre jutott: Szoboszlai Dominik nemcsak Liverpoolban, hanem a nemzetközi futballszíntéren is megkerülhetetlen tényezővé vált. 

A magyar válogatott csapatkapitányának játéka elsősorban a pálya lüktetésében mutatta meg igazi értékét. Ő adott ritmust a Liverpoolnak, ő volt az, aki előre gondolkodott, és végső soron rajta múlt, hogy a Liverpool képes volt újra futballozni, nemcsak túlélni. Az Anfield közönsége már a kezdő sípszó után érezte, a magyar légiós más sebességen mozog. Fáradhatatlanul futott, irányt szabott, vezette a letámadásokat, kérte és osztotta a labdát, és minden mozdulatában ott rejlett a szándék, hogy a csapat ne sodródjon, hanem diktáljon. A mérkőzés elején, amikor a Villa még veszélyesen támadott, Szoboszlai Dominik dolgoztatta meg először Martínez kapust – később pedig egy pillanatra össze is akaszkodott vele –, és jelezte, hogy a Liverpool nem fogja ölbe tett kézzel nézni az eseményeket.

Persze a statisztikái is kiemelték – a legtöbb sikeres passz, valamint a gólhelyzetet teremtő passzok közül több is az ő nevéhez fűződött –, teljesítményének igazi ereje mégsem a számokban rejlett. Sokkal inkább abban, ahogyan a társakra hatott, mert amikor lendületet vett, a többiek is követték, amikor ő előrelépett, a csapat is bátrabban mozdult, ő volt az, aki összekötötte a sorokat, és aki biztosította, hogy a Villa ne tudjon visszakapaszkodni – mindezt kilencven percen át, lassítás nélkül, akkor is, amikor már a Liverpool zsebében volt a győzelem. 

Híven tükrözi a megítélését, hogy bár a gólokat mások szerezték, a lefújást követően ő kapta a legnagyobb tapsot a lelátókról, és a brit sajtó szerint is az ő teljesítménye volt a győzelemhez vezető út egyik legfontosabb építőköve, az ESPN (nem a brazíliai) szerint pedig konkrétan a csapat legfontosabb játékosává nőtte ki magát. Az érintett a Spíler Tv-nek úgy nyilatkozott a meccs után (a teljes interjú hétfőn lesz látható a televízióban), hogy valóban nagyon élvezte a játékot, Emiliano Martínez pedig – amikor úgy tűnt, hogy tengelyt akasztanak – csak megkérdezte tőle, hogy van.

A jelek szerint tehát Szoboszlai Dominik kiváló formájának hála a Liverpool ismét magára talált, de ez az a pont, ahol célszerű kellő alázattal a jövőbe tekinteni, mert alig marad idő szusszanni és máris a világ egyik, ha nem „a” legnagyobb csapata, a Real Madrid érkezik az Anfieldbe a Bajnokok Ligája folytatásában, a következő hétvégén pedig a Premier League óriása, a Manchester City várja a címvédőt.

Ugyanakkor a városban korábban fellobbanó örömtüzeket nem tekinthetjük elillanó lángoknak. Ha egyelőre nem is az újabb bajnoki cím előhírnökei voltak, valódi fények, amelyek nemcsak a Halloween éjszakáját, hanem a következő hetek reményeit is beragyogják.

MINIINTERJÚ: „Tálcán kínáltuk az első gólt”

– Az Aston Villa az előző két fordulóban szenzációs győzelmet aratott a Tottenham és a Manchester City ellen – az előbbin ön is betalált –, ezúttal viszont a csapat nem bírt a Liverpoollal. Mi hiányzott?      – Szinte semmi. Apró különbségek döntöttek, kiegyenlített mérkőzést játszottunk, mindkét csapat előtt adódtak gólhelyzetek, a kevesebbet hibázó nyert. Ha a legjobbak ellen játszunk, a legkisebb hibák is végzetesek lehetnek, mert a kiemelkedő futballisták azonnal megbüntetnek. Most is ez történt, de összességében elégedett vagyok a teljesítményünkkel, és ha azt mondják, ezen a három rangadón hat pontot szerzünk, aláírtam volna.   – Apró különbségeket említett – konkrétumokat is mondana?      – Nem tudunk kellően hideg fejjel megérkezni az ellenfél kapuja elé, összpontosítás nélkül nincs gól. Szintén el kell ismerni, hogy tálcán kínáltuk az első gólt  a Liverpoolnak, míg a hazaiak második találatához az ő szemszögükből szerencse is kellett, hiszen megpattanó labda jutott a kapuba. Összességében tehát elkerülhető, a mi szemszögünkből balszerencsés gólokkal kaptunk ki, ugyanakkor a Liverpool jobb volt, megérdemelten nyert.    – Kétarcú mostanában az Aston Villa, van, hogy a PL legjobbjait veri meg, aztán váratlan európai vereségbe szalad bele. A következő meccsük a nemzetközi porondon lesz – melyik arcát mutatja majd a csapat?      – Remélem, hogy azt, amelyik a PL legjobbjait megveri. Kétségtelen, hogy össze kell kapnunk magunkat a legutóbbi Európa-liga-vereséget követően, és bár ez a mostani botlás nem a legjobb dobbantó, az elmúlt időszakban szépen fejlődött a csapat.   Morgan ROGERS, az Aston Villa támadója a Spíler Tv-nek

Mohamed Szalah: Ha összeszokunk, minden rendben lesz

Mohamed Szalah ezúttal sem sziporkázott, mégis mérföldkőhöz érkezett: az Aston Villa elleni győzelem alkalmával megszerezte 250. gólját, Ian Rush (346) és Roger Hunt (285) után a harmadik Liverpool-játékosként. A Premier League-ben a szombati volt a 188. találata, s van 88 gólpassza is, így 276 gólhoz járult hozzá, utolérve Wayne Rooney egyetlen klubnál (Manchester United) felállított rekordját. Arne Slot menedzser a meccs utáni sajtótájékoztatón kiemelte: „Szinte hihetetlen, ha valaki kétszázötven gólt szerez egy klubban. Mohamed Szalah nemcsak a góljával emelkedett ki a mezőnyből, hanem mert megtartotta a hosszú labdákat, és a támadások mellett a védekezésben is segítette a csapatot.”    Maga a főszereplő szerényen nyilatkozott a TNT Sportsnak: „Fantasztikus érzés gólokat szerezni és trófeákat nyerni ilyen nagy klubbal. Büszke vagyok, de tudom, hogy a csapat most kevésbé jó időszakon ment keresztül, idő kell, amíg az új játékosok beilleszkednek és a távozók hiányát pótoljuk. Ha összeszokunk, minden rendben lesz.”