Újratervezés? – N. Pál József publicisztikája

MIKÖZBEN A HÍREK a választások értelmezéséről, a sporthírek meg az ETO–Fradi bajnoki mérkőzés „kihagyhatatlanságáról” szóltak meglehetős hangerővel, az úszók némileg megújult országos bajnoksága csendesen pörgött le Sopronban. Ötnapos lett a viadal, a döntősöknek a 200-as és rövidebb távokat – a világversenyek szabályainak megfelelve – háromszor kellett leúszniuk, hisz a Covid okozta kavarodás, a zsúfolttá lett műsor (2024-re világ-, Európa-bajnokság és olimpia is esett!) kiegyenesedésével az augusztusi kontinensviadal lesz az év fő versenye, ehhez kell igazodnia a fölkészülésnek is tehát. Ezért is nagyon erősnek, már-már brutálisnak – a világranglista európai nyolcadikja, nemzetenként két-két úszóval – tetszenek az Eb-re kvalifikáló szintidők, amelyeket öt versenyző (Jackl Vivien, Ugrai Panna, Milák Kristóf, Németh Nándor, Sárkány Zalán) teljesített csupán, s ami rég fordult elő: egyetlen országos csúcs sem született a versenyen.

Mivel magam a reményt adó pillanatokra vagyok érzékenyebb minden effajta alkalommal (esztendeje A remény bajnoksága címmel írtam), ezért most is a hasonló mozzanatokat figyeltem persze. Mi tagadás: a tavaly tündöklő Kós Hubert (meg Ábrahám Minna, Pádár Nikolett) hiánya az általános színvonalnak árthatott, ám emiatt kétségbeesni nem érdemes. Kósnak az őszi világkupán elért 100 és 200 hátas rövid pályás világcsúcsai, meg a hónapja úszott yardos (nem hivatalos) rekordjai arról tanúskodnak, hogy jó úton jár, tudja mit, mikor kell tennie, igazoltan volt távol tehát. Ábrahám és Pádár, a két amerikás gyorsúszó neve még mindig a bizakodást jelenti nekem, ám 200-as idejük az Eb-n kezdődjön végre 1:55-tel legalább. Ezeket az időket azért is óhajtanám, mert Ugrai Panna mostani 1:57.42-es egyéni csúcsa így azt ígérheti, hogy – ha a „visszafogottabb” Molnár Dóra is megélénkül – a 4x200-as gyorsváltó igen szép eredményre juthat. 

Jó volt látni az 1500-on szintet úszó, 400-on is győztes Sárkány Zalán versenyzését, derűs összeszedettségét, s kívánom: csúcsformáját – yardos távos klasszis időit az ötvenes medencére adaptálva – az Eb-n érje el. Betlehem Dávidot, Rasovszky Kristófot továbbra sem féltem. Halványabbak voltak (időeredményben) a vártnál talán, ám igazán jóknak augusztusban – s nyílt vízen – kell majd lenniük.
S ami volt még. Remélem, Fángli Henrietta csak „menetből úszva” volt lassúbb, mint egy esztendeje. Kokas Fanni 100 háton, Tankó Beatrix 100 pillangón „reményes” időt ment, de odébb van még a nemzetközi élvonal határozottabb ígérete. A báty­jára megszólalásában is döbbenetesen hasonlító Kós Olivér stílusát és két perc alatti (középdöntős) 200 hátját látva fölkaptam a fejem, ám a döntőben bebizonyosodott: érnie kell, hogy legjobbját a harmadik úszásnál érje el. 2005 novemberében született, s igaz, testvére világbajnok volt az ő korában, van ideje még.

S ami végképp örvendetes, csak aztán folytatódjék a történet tovább! Föltűnt valaki végre. Petrócz­ki Zsombor nagy egyéni csúcsot (1:01.01) úszott a 100 mell középfutamában, s bár gyengébb (1:01.64) idővel nyert végül, javíthatatlanul ábrándozni kezdtem. Vajha lesz-e – Gyurta után – egy nemzetközi vízen is újra komolyan vehető mell­úszónk? Kóssal háton, a tán kedvre kapó Milákkal pillangón, az önmagát mindig hozó – a szintet érő 47.83 a legjobb tavaszi ideje – Németh Nándorral kiegészülve milyen esélyeket jelentene a 4x100-as vegyes váltónak ez? Reménykedjünk. Még csak tizennyolc a békéscsabai gyerek!

A nyírbátori csendben készülő, már évekkel ezelőtt föltűnő Antal Dávid meg augusztus 21-én lesz tizennyolc. Eredményei egyenletesen fejlődnek eddig, a 200 pillangót 1:56.45-tel nyerte meg, 50-en és 100-on (szintén egyéni rekordokkal) meg a bronzig ért. Apró szinte a többiek között, de ritka jó a hajráképessége, s végül is a négyszeres olimpiai bajnok japán Kitadzsima sem volt óriás. Félreértés ne essék, tehetségét Milákéhoz mérni aligha érdemes (ő 17 évesen 1:53.8-at, évre rá 1:52.7-et tudott), ám hogy – a még el nem ért 1:55.91-es szint ide vagy oda – helye kell, hogy legyen az Eb-csapatban, abban biztos vagyok.

S végül akik miatt az írásba belevágtam. Amikor Jackl Vivien két éve 4:34.96-ot úszott 400 vegyesen 15 és fél évesen, többen olimpiai érmet vizionáltak neki (négy századot [!] javulva valóban odaért volna, s megvallom, a bajnokságon valónál én is jobb időt reméltem), aztán nagyon másképp alakult a dolog. Ki ötlete volt a Shane Tusup-féle váltás, nem tudom (a gyenge olimpiai úszásnak is szerepe lehetett ebben), én megijedtem akkor, mert egyvalamiben biztos voltam, vagyok. Tusup a Hosszú Katinka-történetet soha (semmilyen műfajban) nem tudja megismételni. Most sem sikerülhetett. Nos, Jackl Vivien – Kocsis Mártához visszatérve – újra önmaga, idői nem szenzációsak, de újra jók (400 vegyesen azért 4:40-en belüli véget reméltem valamivel), s szintet úszott három számban is. Kívánom, legyen béke, bizalom benne, s ne az olimpiai arany káprázata, hanem az önmagához mért javulás esélye vezérelje őt. (Helyében az ifi Eb-t kihagynám, igaz, már az olimpia előtt is kihagytam volna.)

És akkor Milák, aki a magyar (csak a magyar?) úszás történetének legjobb képességekkel megáldott tehetsége (a háton úszó Egerszegi Krisztina volt hozzá fogható talán), legnagyobb rejtélye és legnagyobb kérdőjele alighanem. Számtalanszor „elemezgettem” írásaimban őt, mindig bizakodó módban, de 2023 nyara – az „átmeneti” pihenés bejelentése – óta, a 100 pillangó olimpiai aranya ellenére rendre a csalódás szomorúsága lett erősebb bennem. Esztendeje is, midőn a 100-on elért 50.67 után – hiába kapott ki Kóstól 12 századdal – megint reménykedni kezdtem. Ha a vébéig való időt végignyomja, akkor…! Ám megint leállt! Nem tudom, mi történt, nincsenek „belső” információim, tán nem is akarom, hogy legyenek, az ember sorsának alakítása magára tartozik (s az arról való számvetés is majd!), legföljebb annak tanulsága a külvilágra.

Arról, hogy ha Milák anatómiai, fiziológiai s tudom is én, milyen adottsága – mondjuk – Darnyi Tamás megszállottságával, tudatosságával találkozik, akár nyolc-tíz olimpiai aranyra is képes lehetett volna, kár fantáziálni ma már, ám állítom, ennek fele még meglehet. Ha! Például, ha e valószínűleg hepehupás fölkészüléssel is remek (idő)eredményeket hozó bajnokság után nem érzi úgy, inkább fúj egyet, s két-három hétnyi pihenő megint „jár” neki.

Mire gondolok? A 2025. decemberi hír szerint megfenyegették: megvonják juttatásait, ha nem kezd edzeni. A 2026. január végi hír szerint edzeni kezdett (a vízben is). Aztán Gergely István, klubbéli főnöke említette március végén talán: Kristóf edz, de el kéne érni, hogy szeressen, akarjon is edzeni. Ez egyet jelenthetett: nem dolgozik intenzíven. Most, a bajnokság végén meg edzője, Szabó Álmos mondta: az út elején járunk, s Kristófnak megvan az a hiányossága, hogy nem jelenik meg mindig (mármint az edzésen, gondolom). Mire következtessünk ebből? 100 gyorson (48.36) négy tizeddel jobb, mint esztendeje, 50-en (21.76 a középfutamban) és 50 pillangón (23.03) jelentős egyéni rekordokkal nyert, a 100 pillangót (annak is a végső 15 méterét) látva meg elakadt a lélegzetem. Az 50.22 (soha ilyen időt nem úszott az ob-n) a világranglista eleje most, ebből – keményen hajtva – világcsúcs (49.45) lehet augusztusra bőven. Fölfogja-e ez a lélek valamikor, milyen ajándékot (képességeket) kapott teremtőjétől?

Ennek eldöntésére nincs jogom, de az úszó – önismeretre valló – tudatosságát sem vitathatom. Lehet, nagyon is számot vetett önmagával, s egy új jövő tervezésének csíráját láttuk most? Lehet, Los Angelesre az 50 és 100 pillangót (meg az 50-100 gyorsot?) gondolja fő számának, míg a 200-as távot végképp elengedi? Mert ahhoz még neki is sok-sok kilométert kellene edzenie (a párizsi 200 aranyához is az állóképesség hiányzott lényegében), s ezt ő – ezért vagy azért, ennek lélektani okait nem firtatom – nem akarja már? Vagy „benne” ott a mélyben nem akarja valami-valaki? 
Ha így lesz, legyen így, a Los Angeles-i diadaloknak – mindegy, milyen távokon – örülni fogok. Bár az az 1:50-en belüli 200 pillangó mindörökre hiányozni fog nekem!