Jekyll, Hyde és a Garros – Moncz Attila publicisztikája

Ha figyelembe vesszük, mi történt nem egészen két héttel később, amolyan Vinnie Jones-ütemérzékű becsúszással tört be a könyvpiacra 2026. május 26-án Daniel Müksch alkotása, az Alexander Zverev – A beteljesítetlen. A címszereplő teniszező a megjelenésig 24 ATP-tornát nyert meg, ebből hetet Masters 1000-esen, kettőt ATP Finalson (a tulajdonképpeni világbajnokságon), továbbá 2021-ben a tokiói olimpián is diadalmaskodott. Grand Slam-tornán (Australian Open, Roland Garros, Wimbledon, US Open) viszont csak három elbukott fináléig jutott, úgy, hogy kétszer (2020-ban a US Openen Dominik Thiem ellen, 2024-ben a Garroson Carlos Alcarazzal szemben) öt szettben maradt alul.

Aztán 2026. június 7-én Zverev öt játszmában legyőzte Flavio Cobollit, és Boris Becker 1996-ban Melbourne-ben aratott sikere után újra Grand Slam-sikerhez juttatta a német férfiteniszt.

Akkor most mégis beteljesítette a küldetését? Müksch persze azonnal jelezte, ha ezt tudta volna előre, akkor sem változtatta volna meg műve címét, és beállt abba a kórusba, amely szerint Zverevnek még van mit bizonyítania. Például illene úgy is megnyernie egy Grand Slam-tornát, hogy útközben megveri Jannik Sinnert vagy Alcarazt, esetleg nagy duzzogva Novak Djokovicsot. Merthogy a GS-győztesek közül Alcaraz sérülés miatt nem indult Párizsban (és Wimbledonban sem fog!), az olasz és a szerb pedig még az első héten, 24 óra leforgása alatt kihullott a rostán. Így aztán Zverevnek a „Muskétások Kupája” megnyeréséért a Benjamin Bonzi, Tomás Machác, Quentin Halys, Jesper de Jong, Rafael Jódar, Jakub Mensík, Cobolli hetesen kellett átverekednie magát. Közülük a tizedik kiemelt Cobolli volt a legmagasabban jegyzett játékos, rajta kívül egyetlen riválisa sem volt a legjobb húsz között a világranglistán. Ugyanakkor azt legkésőbb Roger Federer 2009-es Garros-diadala óta érdemes tudni, hogy egy teniszező csak azt tudja megverni, aki az útjába kerül. És ha Robin Söderling kiejti Rafael Nadalt, akkor őt a svájci zseni nem verheti meg a fináléban. Csak 17 évvel ezelőtt Rogert mindenki ünnepelte a karrier Slam beteljesítésekor (okkal, joggal!), pedig ő is csak egyetlen top 10-es ellenfelet – az ötödikként kiemelt Juan Martín del Potrót – győzött le útközben. Zverev esetében meg sokan húzzák a szájukat…

Ebben természetesen simán közrejátszhat a német játékos múltjának sötétebb része is. Zverevet ugyanis két korábbi partnere, Olja Saripova és Brenda Patea is beperelte családon belüli erőszak miatt. Előbbi verbális abúzussal és legalább kétszeri tettlegességgel vádolta meg, utóbbi finomabb volt, aligha véletlenül az az ügy zárult le gyorsabban. Ott a német bíróság pénzbüntetéssel sújtotta a teniszezőt, de végül a felek peren kívül dűlőre jutottak egymással. A korábbi esetben még a férfi teniszezők szövetsége, az ATP is vizsgálatot indított, de 15 hónap után bejelentette, nincs elegendő bizonyíték Zverevvel szemben, így ejtette a vádat. Pedig nem lehet azt mondani, ne lett volna alapos a vizsgálat, hiszen a „nyomozók” hasonló területen összesen 60 évnyi tapasztalatot szereztek, 26 személlyel interjúztak, mindent átnéztek, de végül a folyamatosan tagadó „Szása” (vagy németesen Sascha) megnyugodhatott. A közönség összességében még így is inkább a hölgyek pártjára állt, és például az Australian Open tavalyi döntőjében az „Ausztrália Oljának és Brendának hisz” bekiabálással is szembesülnie kellett.

Ugyanakkor Zverev sokaknak meg elképesztően nagy példakép. Mert amíg egyesek szerint a nőkkel szembeni viselkedése miatt ő Mr. Hyde, a cukorbetegek Dr. Jekyllként tekintenek rá. Hároméves korában diabéteszt diagnosztizáltak nála, és később több orvos is azt mondta neki, illetve szüleinek, értelmetlen bármilyen versenysportban gondolkodniuk. Sokáig magánügyként kezelte a betegségét, a pályán egyszer sem kért kezelést miatta, nem szúrta magát, minden egészségügyi problémát a mosdóban kezelt. Csak 2022-ben vállalta a nyilvánosság előtt is, hogy cukorbeteg, mert mindenkinek meg akarta mutatni, így is lehet teljes életet élni, valamint sztársportolóként létezni. Folyamatosan glükózmonitor van a karján, kapja az inzulint, ha szüksége van rá, így nyugodtan mondhatjuk, olyan egészségügyi kihívással kell együtt élnie, amivel riválisai többségének sohasem kell szembesülnie. Ifjú, fejlődő országokban élő sors­társai megsegítésére alapítványt hozott létre, amely rendszeresen tenisz- és sítáborokat szervez a rászorulóknak. „Nem hinném, hogy gátakat kell emelnünk a gyerekek elé. Nem lenne sportszerű” – üzent talán az ő fiatalkori orvosainak is Zverev.

A sportág és az ő népszerűségére jellemző, hogy a német Eurosportnak új rekordot hozott a döntő közvetítése. Átlagosan 2.09 millióan követték nyomon a finálét, a célcsoportban (a 14 és 49 évesek között) 17.7 százalékos közönségarányt ért el a televíziós társaság – 2026. június 7. az Eurosport valaha volt legnézettebb napja lett Németországban! Ehhez érdemes hozzátenni még az RTL 1.65 millió nézőjét, így főképp elképesztő belegondolni, mekkora robbanás jöhet a német teniszpiacon. A sportszergyártók és a szponzorok alighanem már most dörzsölik a markukat, 15 év múlva pedig talán a szurkolók is. Ebben a diadalban ráadásul sok mindent meg lehet „lovagolni”, nem csupán Zverev első sikerét. Ahogyan fentebb már említettem, Becker után újabb korszak nyílhat, de még ennél is messzebbre mutat, hogy a profizmus bevezetése, az open éra 1968-as kezdete óta Zverevé az első német siker a Garroson. Honfitársai közül legutóbb Henner Henkel nyert itt, 1937-ben, de akkor még francia bajnokságnak hívták a tornát.

A Focus című lap kolumnistája egyébként Zverev és Ivan Lendl között vont párhuzamot abban a tekintetben, hogy mindketten Párizsban számoltak le a démonaikkal. Itt nyertek először Grand Slam-viadalt. Lendl előtte négy, Zverev három finálét bukott el, előbbi 40, utóbbi 24 tornagyőzelemmel vágott neki a végül sikert hozó versenynek, egyikük 24, másikuk 29 évesen. Azt viszont nehéz megmondani, Zverev abban is a csehszlovákból amerikaivá lett zseni nyomába lép-e, hogy a Garros-elsőségét még hét GS-diadallal megtoldja.

Elsőre azt mondanám, ez lehetetlen, hiszen Sinner és Alcaraz is fiatalabb nála, és azért tenisztudásban mindketten előrébb járnak, nem is beszélve a „fejjátékról”. Zverev eddig a döntő pillanatokban mindig beleütközött önnön korlátaiba, ha világsztárral találkozott. Most nem került az útjába ilyen, de így is alaposan meg kellett küzdenie a belső ördögeivel, hiszen alapesetben (különösen 6:1-es első szett után) értelmetlen volt ötjátszmásra és több mint négyórásra nyújtania a finálét. Viszont kiszámíthatatlan, ilyen katarzis mit indít el nála. Láthattuk, hogy például a labdarúgó Bajnokok Ligája-diadalt évekig eurószázmilliókkal üldöző PSG mire vitte normális stratégiával (nagyságrenddel kevesebb befektetéssel!). Az első sikert egyből követte a második. Zverev esetében adott esetben nem is kell egy évet várni, hiszen egy hónap múlva Wimbledonban nyerhet újra.

És akkor Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij A Karamazov testvérek című műve után szabadon: a könnyek megtisztítják a szívet és az agyat.