Matt Clough könyve remek olvasmány, valóban nehéz letenni, ahogy a magyar kiadás előszavát jegyző Marco Rossi, válogatottunk szövetségi kapitánya – az Aranycsapatnak gyermekkora óta rajongója – írja.

ALAPVONAL. A zsenin és művén rögvest látszik, hogy egyek-e, harmóniában vannak-e. Innét nézvést hány aranyat nyert Milák, nem érdekes, ám az, miként néz művére, harmóniában van-e vele, nagyon is! Tehát: az úszásával, az időivel elégedett-e Kristóf, magyarán, önmagát és művét harmóniában lévőnek érzékeli-e most, ezt szeretném tudni, hogy nyugodtabb legyek!

ALAPVONAL. A legnagyobb – akár a sport nemesebb szándékait is fenyegető, ma már legyűrő – veszélynek ezt látom én. Mert a fogyasztás mindenekfölöttiségét valló parancs könyörtelensége mindig a közvetlen holnapot, esetleg holnaputánt, az arra való figyelem totalitását célozza meg, a sportimádó lelket is ez tartja egyre inkább remegésben, egykor volt – alapvetően normális, lelket gazdagító –, az örömre váró áhítatát az új idő csapdájába csalva.

ALAPVONAL. Bobby Charltont semmi és senki nem homályosíthatta el, sőt, neve időben távolodva egyre fényesedett. Eleven legendaként élt köztünk fél évszázadig, oly tisztelet, mint őt, igen keveseket vett körül, s most, hogy odaátra költözött, kimondatott: minden idők legnagyobb angol labdarúgója ment el.

ALAPVONAL. Mire jutott Szoboszlai eddig, láthattam; mit ér el, az a jövő titkai közé tartozik, valamit azonban kijelenthetek: reá emlékezhetünk, s emlékezhet a futballvilág is bizonyára. Lehet, nem nyer BL-t, nem lesz Aranylabdája, lehet, nem vezérli válogatottunkat a mából nézve fantáziálásnak tetsző sikerekig, de hogy a csoda hírnökének nőtt fel ő, számomra bizonyos.

ALAPVONAL. Lehet, a jelenlegi Nationalelfben valóban nincsenek jó hátvédek, nincs jó befejező csatár, nincsenek vezérlő klasszisok, s kizárólag ennyi a lényegi ok. De mi van, ha egy ország azt veszítette el időközben, amire ’54 táján rátalált? Mi van, ha nem is csak a 2014-ben még diadalittas német futball, hanem egy – önmagát vezető nemzetnek tudó – ország keresi egyre görcsösebben a helyét, s e tétovaságnak a gyarlóbb eredmények a visszfényei csupán?

ALAPVONAL.Hogy méltán lesz világsiker a világbajnokság, egyértelműnek gondoltam tehát, kérdésem, hogy az a fűtöttség, ami a verseny kilenc napját kísérte, hasznunkra – nem országimázs értelemben, mert úgy igen! –, a magyar atlétika hasznára fordítható-e majd?

ALAPVONAL. Balczó András pályája, élete vigasz s a lelkiismeret sarkantyúja volt és maradhat nekünk. Felesége, tizenkét gyermeke, tizennyolc unokája s a Teremtő figyelő gondoskodásában, szeretetében élve, földi léte nyolcvanötödik esztendejét ma betöltve is.

ALAPVONAL. Mindenki Párizsra figyel tehát, ám hogy a mostani és a 2024 nyári időpont közé erőszakolt februári világbajnoksággal és májusi Eb-vel mi lesz – hogy lehet észszerűen túlélni őket –, nem tudom. Ha rajtam múlna, mindkettőt kihagynám, de hát a kvalifikáció, meg persze muszáj versenynek lennie. Hiába, vén vagyok, s a Széchy-korszak elején rögzültek a sportággal kapcsolatos reflexeim, reményeim.

ALAPVONAL. Biztos-e, hogy egy pályafutás értékéről, minőségéről a legtöbbet mindig, minden körülmények között a számok mondják el? Biztos-e, hogy aki több gólt szerzett (sőt, több gólpasszt jegyzett, osztott ki), több trófeát gyűjtött be csapatával, több BL-meccse van, több válogatottságig ért, az jobb is (volt) a másiknál egyértelműen?

ALAPVONAL. Jól jön a diadal a (hazai) topegyüttesnek is, zárszámadáskor hivatkozhat reá, de a labdarúgó Magyar Kupa a kicsik kitűnésének lehetséges terepe elsősorban, mennél jobban üzletre fordul a futball, annál inkább. A győztes dicsősége ettől még létezik és tiszteletet érdemel!

ALAPVONAL. Bizony, a versenysport története e fölszámolhatatlan ambivalencia története is, s e história során nem az idea áll győzelemre régóta már. Vélem, a fair play ezért a hőskor sajátja, az utókor szépítő emlékezetével persze. Higgyük el: teljesen tiszta sosem volt a sport, legföljebb a teóriához való ragaszkodásunk tetszett erősebbnek egykor, az öncsalást sem nélkülözve.

ALAPVONAL. Fosbury levelek özönét kapta, hogy ossza meg stílusának titkát a megszaporodott magasugró-palánták ezreivel, s megriadt szülők tiltakoztak legalább ugyanennyien. Tiltsák be az egészet, ezt követelték, hisz – az alkalmi, iskolai ugródombok homokjába – hanyatt vetődő ifjak a nyakukat is szeghetik. Ám az új módi viharos gyorsasággal terjedt el.

ALAPVONAL. Az, ami az utóbbi ötven-hatvan, majd – felgyorsulva – harminc év futballjával történt (a szakmai, edzéselméleti, kiválasztási föltételek fejlesztésén túl persze), a posztmodern kor individualista világának a leképeződése. A személyes, végső soron mindig pénzben, hatalomban, befolyásban, érdekérvényesítési képességben mért siker mint mérce és parancs került az élre, s ez mindent megváltoztatott.

ALAPVONAL. A csapat legmagasabbra nőtt játékosa Lóránt Gyula volt. Szálfatermetet mutatott a kor mércéje szerint, s dús szőke hajával, izmos testével férfiidolnak számíthatott. Érdemes megnézni a csapatról készült fölvételeket, hogy állt ő a Himnuszt hallgatva például.

ALAPVONAL. E tendenciát leghívebben, leglátványosabban és – sajnos, mondom – legvonzóbb módon CR7 alakja, pályaíve s maga a jelenség példázza, láttatja velünk. Aki arra kíváncsi, világunk merre tart, elég reá – pályafutására – néznie, s ha képes kilépni annak bűvköréből, mindent meg fog érteni.

ALAPVONAL.Mészáros Ferenc, Bubu – így gondolom – az 1968–89 közötti, a világ közvetlen, majd tágabb élmezőnyéből lassan kiszoruló, de még reménnyel viselős magyar labdarúgás tán legszínesebb, egyértelműen magas színvonalat képviselő egyénisége volt.

ALAPVONAL. Pelé a fölkészültségére kényes, folyvást gyakorló lélek, aki rendkívüli technikai, tanulhatatlanul ösztönös képességeket is kapott a sorstól. A küzdés és a játék mint művészet megszállottja volt egy emberben ő.

ALAPVONAL. Dalnoki Jenő élete minden pillanatában azonos volt önmagával, ez tette karakteressé, emlékezetessé mindörökre őt. Úgy játszott, ahogy élt, s úgy élt, ahogy játszott. Nem csillogva-villogva, meglehet, „darabosan” is néhanap, de elkötelezetten és szenvedéllyel, olyan emberként, aki tudja, ahogy a futballnak, úgy életünknek is megmásíthatatlan tétje van.

ALAPVONAL. A Liu testvérek históriája is e témába vág, csak tükörből nézve éppen. Ami történt, történik velük, az nemcsak a pénzért való hajsza, hanem egy szemforgatós hatalmi játszma része is inkább, s bizony megint mi szenvedünk vereséget a küzdelemben.