Ízelítő az interjúból:
Milyen volt a második világháború utáni Münchenben felnőni?
Steve Miller, Edinburgh
München majdnem teljesen elpusztult. 1945-ben, nem sokkal a háború vége után születtem. Az utcákon játszottunk, vagyis ami maradt belőlük. Nem léteztek focipályák, és egy rendes labdát sem engedhettünk meg magunknak, így azzal játszottunk, amink volt: kövekkel, papírlabdákkal. Nem voltak a gyerekek számára hivatalos csapatok sem, de az ötvenes években elkezdett javulni a helyzet, ekkor már pinceablakokat használtunk kapu gyanánt, és teniszlabdákat rugdostunk. Sokan kérdezik, miért lettem labdarúgó, pedig a válasz egyszerű: gyerekként nem akadt más elfoglaltság. Később az atlétika is népszerűvé vált Németországban, de számomra a futball maradt az egyetlen, amivel foglalkozni akartam.
Honnan kapta a Császár becenevet? Szereti?
Adam Powers, Facebook
Szóval még mindig vannak, akik ezt nem tudják! Nos, a hatvanas évek végén Bécsbe utaztunk a Bayernnel egy barátságos találkozóra. Egy biztosító szponzorálta a mérkőzést, és ezek a cégek már ekkoriban is lenyűgöző épületekben működtek. A központi irodájuk bejáratában állt egy szobor, ami I. Ferenc Józsefet, a korábbi osztrák uralkodót ábrázolta. Az egyik újságíró nagyon unatkozott, és megkért, hogy álljak a szobor mellé egy fénykép erejéig. Lefényképezett a császárral, és több lapnak is eladta a képet. Így lettem a Császár.
Úgy csatlakozott a Bayernhez, hogy nagy riválisa, az 1860 München szurkolója volt, ráadásul ők akkoriban magasabb osztályban szerepeltek. Miért választotta a Bayernt? Olvastam valamit egy balhés U14-es meccsről is…
Jeff Stevens, Birmingham
Igen, egy 1860 Münchenben játszó ellenfelem megpofozott egy meccsen, ezt Bajorországban „watschn”-nak hívják. Nincs ennél nagyobb sértés nálunk – talán csak ha szembe köpnek –, úgyhogy ez a watschn elég is volt ahhoz, hogy azt mondjam a csapattársaimnak: „Nem fogok ezekhez a gyökerekhez igazolni”. Abban az idényben készültünk ugyanis öten az 1860-ba. Kijelentettem, hogy én nem megyek, társaim szintén maradtak, pedig én ezt nem is vártam el tőlük. Inkább a Bayernt választottuk.
1974, 1990, 2006. Melyik volt az ön számára a legfontosabb világbajnokság?
John Hicks, Kent
Mindhárom felejthetetlen. 1974-ben játékosként, 1990-ben szövetségi kapitányként, 2006-ban a szervezőbizottság elnökeként élhettem át a vébét. Talán 2006 lehetett a legfontosabb, mert megváltozott az, ahogy a világ addig gondolt ránk. Még amikor az elődöntőben kikaptunk Olaszországtól, akkor is a legjobb oldalunkat mutattuk. De az 1990-es olaszországi torna is fantasztikus volt, hiszen egy futballfanatikus országban lettünk aranyérmesek. 1974-ben gyengén kezdtünk, de végül győzni tudtunk otthon. Nem szívesen hagytam volna ki egyik eseményt sem!
A Franz Beckenbauerrel készült teljes nagyinterjú elolvasható a FourFourTwo.hu-n,IDE KATTINTVA!
