A futballsztár élete közelről: Geoff Cameron otthonában jártunk

MÁS VILÁGBA CSÖPPENTÜNK. Florida eleve más képet mutat, mint Amerika úgy általában, ám Miami azon belül is külön ékszerdoboz. A maga luxusával, erődítményszerű kertes házaival, böhöm nagy terepjáróival, és a testükre, egészségükre már-már megszállottan odafigyelő milliomosokkal. Miamiban járva egy Amerika-szerte megbecsült sportolóval, Geoff Cameronnal (is) sikerült találkozót tető alá hoznunk, az egykori 55-szörös válogatott labdarúgó ráadásul az otthonában fogadott bennünket, így kicsit beleleshettünk abba, miként élnek Floridában a hírességek, a valóban jómódúak.

Kizárólag meghívóval lehet
a sorompónál áthaladni

Gyorsan kiderült, a messziről jött látogatónak ide nem lehet csak úgy beállítania, azaz nem úgy van, hogy például Geoff Cameron üzenetben átküldi a címét, az ember pedig odamegy a lakásához és becsenget az ajtón. A bejutás ennél sokkal kacifántosabb: a mobiltelefonra külön QR-kóddal ellátott meghívót kell küldeni. A kerítéssel körbevett többhektáros területen rend a lelke mindennek, a luxusingatlanok tulajdonosaira biztonságiak figyelnek, a sorompós beléptetésnél még az útlevelünket is elkérik. A sorompó túloldalán pedig más világ jön szembe… A házak előtt katonás rendben sorakoznak a pálmafák, golfpálya-minőségű a gyep, a mesterségesen kialakított patak pedig ide-oda kanyarog az épületek között.

Délelőtt van, a korábbi futballista egyedül van odahaza, a gyerekek óvodában, iskolában, felesége a városközpontban. Errefelé nem szégyen, ha valaki jól él, nem kell szemlesütve járni, ha a hónap végén is jut pénz alaszkai vadlazacra. Nekünk, magyaroknak furcsa, ha egy sztár megmutatja az otthonát, sőt, büszke is arra, amit elért. Nem lopta a pénzt, nem bűnözött, azzal kereste, amihez a legjobban értett és ért, a labdarúgással. Na és a kitartó munka sem elhanyagolható szempont.

„Az életben semmit sem adnak ingyen – ül le Geoff Cameron pazarul berendezett otthoni irodájában, ahol a falakon mezek, labdák díszelegnek. – Gyerekkorom óta keményen dolgoztam azért, hogy profi labdarúgó lehessek. Voltak olyan pillanatok, amikor edzés után a térdemen jártam, olyan is előfordult, hogy az edző torkaszakadtából ordított az arcomba. Azonban akkor is mentem előre, nem adtam fel. Nem én voltam korosztályom legtehetségesebbje, de hogy én akartam a legjobban a sikert, az biztos.”

Geoff Cameron otthoni birodalma lakberendező munkáját dicséri. A sötétszürke falon egymás mellett sorakoznak a nagy becsben tartott mezek, ahogy ott van a világbajnokságon az amerikai válogatottban viselt dressze, úgy a Stoke City, a Queens Park Rangers, a Houston Dynamo vagy éppen az MLS All Star-gáláján viselt is. A korábbi védő mosolyogva jegyzi meg, egy másik szobában legalább még három nagy doboznyi van, pedig sosem gyűjtötte a mezeket.

Nagyapjával és édesapjával
különleges volt a kapcsolata

A 40 esztendős exsportoló manapság sem unatkozik, az Államok egyik legnagyobb médiavállalatának, az ESPN-nek készít podcasteket, mellette pedig saját futball­iskoláját építi. Szó szerint építi, hiszen Floridában nagy volumenű beruházásba kezdett, lesz ott minden, ami a következő nemzedék sportolásához kell. Gyerekkorát neki is a sport határozta meg, édesapjával és nagyapjával különleges viszonya volt.

„Mi voltunk a nagy hármas. Állandóan futballmérkőzésekre jártunk. Hétvégente beültünk az autóba, és sorra jártuk a stadionokat. Nagyapámmal VHS-kazettára is felvettük a külföldi meccseket, hétvégente aztán cseréltünk, és a videón megnéztük azt is, amit a másik rögzített. Már akkor figyeltem a különböző stílusú játékosokat. Edgar Davids, Pavel Nedved, Zinédine Zidane, Luís Figo, David Trezeguet, Alessandro Del Piero mind-mind lenyűgöztek. Akkoriban a Juventus volt a kedvenc csapatom. Édesapám profi szinten jégkorongozott, a hoki számomra is lehetőség volt, de én inkább nézni szerettem, mintsem játszani. Számomra a labdarúgás lett az igazi szerelem. Apu a hetvenes-nyolcvanas években jégkorongozott, akkoriban nem egészen olyan volt a profizmus, mint manapság. Eljártak bulizni, megittak egy-két sört, engem talán ezért is fogott elég keményen. Tudta, a lehetőség bennem van. Állandóan azt mantrázta, mindig lesznek, akik jobbak nálam, de kemény munkával őket is le lehet győzni. Egy életre megtanultam ezt.”

Olyannyira, hogy profiként eljutott a Premier League-be, és ott volt a 2014-es brazíliai világbajnokságon is, az Egyesült Államok színeiben mindhárom csoportmérkőzésen és a nyolcaddöntőben is pályára lépett. Az Egyesült Államok Ghánát 2–1-re győzte le, Portugália ellen 2–2 lett a vége, Németországtól Thomas Müller góljával 1–0-ra kikapott, az egyenes kieséses szakaszban, a nyolcaddöntőben hosszabbítás után Belgium jelentette a végállomást, mégpedig Romelu Lukaku 105. percben szerzett góljával.

„Sosem felejtem el a világbajnokságot. Elképesztő hangulat volt az utcákon, a stadionokban. Jürgen Klinsmann volt a szövetségi kapitányunk, a német precizitást ültette át a csapatunkba. Húsz évvel korábban, ezerkilencszázkilencvennégyben az Egyesült Államok rendezte a világbajnokságot, édesapám kivitt az egyik mérkőzésre, az ott látottak mélyen belém égtek. Tudtam, egyszer én is szeretnék ilyen hangulatú összecsapásokon játszani. Aztán olyan mázlim volt, hogy egyik nap az amerikai válogatott nem messze az otthonunktól tartott nyilvános edzést, kilógtam a suliból, és a pálya szélén lestem a játékosok minden mozdulatát.”

A Speciális kávéőrleményekért
képes hosszú útra elindulni

Az egykori hátvéd aztán kimegy a nappaliba, nemrégiben vett kávégépével ínycsiklandozó feketét készít. Közben elmeséli, manapság éppen a kávézás titkaiba merül el, szeret utánaolvasni, melyik fajtát hogyan kell pörkölni, és Floridában képes két-három órát is vezetni azért, hogy különleges őrleményhez jusson. Pedig játékoskorában sosem ivott kávét, sem az ízét, sem az illatát nem kedvelte.

Miközben fő a kávé, Geoff Cameron az angliai évek élményeiről beszél, arról, hogy bekerülhetett a labdarúgás magasiskolájába, a Premier League-be, s hogy a Stoke City játékosaként az Arsenal ellen mutatkozott be.

„Amikor megérkeztem Angliába, úgy éreztem, itt aztán tényleg a legjobbakkal kell felvennem a versenyt, nagyon észnél kell lennem. Amerikai srácként ráadásul nem is a legnagyobb futballnemzetek egyikéből érkeztem, a kapus Tim Howard volt akkoriban az egyedüli honfitárs az angol élvonalban. Tudtam, ha el akarom fogadtatni magamat, bizonyítanom kell. Az első felkészülésünk alatt minden edzésen odatettem magam, de a meccseken nem kaptam lehetőséget. Egy héttel az idényrajt előtt aztán csak betettek, végre pályára léptem egy felkészülési mérkőzésen, nem sokkal később pedig már az Arsenal elleni bajnokin voltam pályán. Talán látták, hogy becsülettel teszem a dolgom, és nem ijedek meg a nyomástól. A londoniak elleni meccs után az öltözőben az összes csapattársam odajött hozzám, megveregették a vállamat, talán akkor esett le nekik, ez az amerikai srác tényleg nem csak az edzéseken képes odatenni magát. Onnantól közéjük tartoztam.”

A szigetországban a mai napig vannak barátai, múlt nyáron a családját is elvitte Angliába. Szerette volna, ha az ötéves kisfia és a háromesztendős kislánya is látja, édesapjuk egykor hol tette ki szívét-lelkét a pályára, s hogy Európa mennyire más világ, mint Amerika. Cameron a mai napig imádja az európai kavalkádot, a keveredő kultúrákat, az egymásba szövődő országokat, ha pihenésről van szó, leginkább a mediterrán tájakon érzi jól magát.

Ami pedig a futballiskolát illeti, maga is tart edzéseket, imád a gyerekekkel dolgozni. Úgy tartja, csak úgy lehet fejlődni, ha a kisfiúk, kislányok kikerülnek a komfortzónájukból. A mentalitás nála mindennél előrébb való, ez az alapja mindennek.

Körbesétálunk még a házban, büszkén mutatja a hátsó kertben található focipályát, a medencét, a patakpartot, na és a kis wellnessrészleget: „Minden reggel a szaunában kezdek, utána irány a hideg vizes medence. Nálam ez amolyan szertartás, ebből nem engedek.” 

Az univerzális játékos az edzők kedvence

Geoff Cameron pályafutása során több poszton is megállta a helyét, játszott középhátvédként, jobbhátvédként és védekező középpályásként is. Kíváncsiak voltunk rá, hol érezte legjobban magát, melyik pozíció állt hozzá a legközelebb: „A hatos pozíció volt számomra az igazi. Sokat gondolkodtam rajta, mire vihettem volna, ha karrierem során ezen a poszton futballozom végig. A legtöbbet mégis jobb oldali védőként futballoztam, pedig ott sokkal szürkébb volt a játékom. Egy idő után nem bántam azt sem, ha középhátvéd voltam, tudtam, bárhová tesznek, megállom a helyemet. Rájöttem, annál értékesebb vagyok egy edző számára, minél több poszton vagyok képes játszani.”

A Premier League-ben töltötte a legszebb éveit

A korábbi futballista 55 alkalommal lépett pályára az Egyesült Államok válogatottjában, részt vett többek között a 2014-es világbajnokságon, valamint a 2016-os Copa América Centenáriumon is, azon a tornán a csapat a negyedik helyen végzett. Legszebb éveit Angliában töltötte, majd’ egy évtizeden át légióskodott, 2012-ben igazolt a Premier League-be, a Stoke Cityben hat idény alatt 168 mérkőzésen lépett pályára, majd a Queens Park Rangershöz került, onnan két évad után igazolt haza Amerikába.

NÉVJEGY
Geoffrey Scott CAMERON
Született: 1985. július 11., Attleboro (Massachusetts, Egyesült Államok)
Állampolgársága: amerikai
Posztja: hátvéd
Válogatottság/gól (2010–2017): 55/4
Klubjai profi játékosként: Rhode Island (2005–2007), Houston (2008–2012), Stoke City (2012–2019), Queens Park Rangers (2018–2019, kölcsönben; 2019–2021), FC Cincinnati (2021–2022)
Kiemelkedő eredménye: MLS-2. (2011)