Horváth Tamás: Hasznos, ha a képzés minél több területét ismerjük
Hatévesen, Sopronban tanult meg úszni a Ferencváros úszóedzője, Horváth Tamás. A szakember elmondása szerint a testnevelőtanára – aki egyben edzője is volt – jelezte neki, hogy érdemes lenne versenyzőként is kipróbálnia magát.
Így aztán az uszodában ragadtam, és ez a mai napig tart
– mondta Horváth.
Amikor az általános iskolában negyedikes volt, új tréner, László Frigyes érkezett Sopronba, aki mind pedagógiailag, mind szakmailag nagy hatással volt rá. Horváth a pályája kezdetén több praktikát is átvett korábbi mesterétől.
„Frici bá’ volt az edzői minta számomra, a visszavonulásomig nála úsztam. Később az edzéseim felépítése nagyon hasonlított az ő foglalkozásaira. Természetesen sokat változtak a módszerek azóta, de az alapelvek ugyanazok.”
Úszókarrierjében elmaradt az átütő siker, és már a tinédzserévei végétől kezdve a vízilabda vonzotta, az érettségi után feltétlenül olyan városban szeretett volna továbbtanulni, amelynek van pólócsapata.
„Szegedre mentem, ahol volt vízilabdaélet, játszottam is, aztán egy év után a Testnevelési Főiskolára váltottam, és a fővárosban sem hagytam abba a pólót. Nagy eredményeim nem voltak, de szerettem játszani.”
Az sosem volt kérdés, hogy edzőként viszont az úszást választja, a TF-en is ennek megfelelően döntött, amikor harmadévben szakosodni kellett.
Egyértelmű volt számomra, hogy úszóedző leszek,
aztán 2005-ben adódott is egy lehetőség Budafokon. A megüresedett pozícióra felvettek, egészen új volt akkor még az egyesület, mindössze két csoport működött, én a kisebbekét kaptam meg, amelyben a később Európa-bajnok Márton Richárd és szintén válogatottságig jutott Kurdi Zsófia úszkált. Ricsiről az első félév után már kiderült, hogy átlagon felüli versenyző válhat belőle: jók voltak az adottságai, jól tanult, jól mozgott, szorgalmas volt.”
Horváth a második évtől már a nagyok csoportját vezette, de úszásoktatással is foglalkozott a Budafókában.
A vízhez szoktatástól, a válogatott versenyzők felkészítéséig mindent megtapasztaltam a klubban,
amitől szerintem komplexebb edzővé váltam. Nem állítom, hogy az úszásoktatás nélkül ne lehetne valaki kiváló ifi – vagy felnőttedző, de mindenképpen hasznos dolog megismerni a képzés minél több területét.”
A nevelőedzőknek mindig nehéz elengedni a versenyzőket. Horváth sincs ezzel másképpen, időszakosan megviselte például Márton Richárd a Honvédba, vagy Zombori Gábor az UTE-be szerződése. A szakember szerint a klubváltás természetesen előfordul, azonban nagyon nem mindegy, milyen körülmények között történik.
„A legfontosabb, hogy egyenes, őszinte kommunikáció legyen a klubok között. A versenyző érdeke az első, neki pedig az a jó, ha nyugalom van körülötte, nem balhézik a korábbi és a leendő edzője. Semmiképpen nem oké, ha a nevelőedző tudta nélkül megkörnyékezik az úszót, ez nem jó irány. Mind Márton, mind Zombori esetében felhívtak a klubok, és kulturáltan megbeszéltünk mindent. Kiemelném, hogy nagyon üdvözlöm a szövetség azon intézkedését, amely szerint az új egyesületnek nevelési költséget kell fizetni az eredeti szakosztály felé. Ez valamelyest védi és kompenzálja a nevelőklubokat anyagilag, ha az érzelmi részén nem is lehet segíteni.”
Horváth legeredményesebb tanítványa jelenleg az Európa-bajnok Molnár Dóra.
Dóri 2019-ben került hozzám, nagyon jó vele dolgozni, szorgalmas, minden tanácsot megfogad, és ennek köszönhetően gyorsan is fejlődött.
Most Los Angelesben tanul, de amikor itthon van, együtt készülünk.”
Horváth és Molnár 2025 februárjában átigazolt a Ferencvárosba.
„Amikor felvetődött, hogy a Ferencvárosban folytassuk, mindenképpen szerettem volna, hogy megmaradjon a stábunk, legyenek biztosak az anyagi feltételek, ne morzsolódjon le egyetlen gyerek sem. Ehhez nagyon fontos volt, hogy maradhattunk ugyanabban a nagytétényi uszodában, ugyanis a megközelíthetőség a legtöbb szülőnek fontos szempont. Az FTC mindenben partner volt, jó körülmények között, a korábbiaknál sokkal nyugodtabban készülhetünk. Meglehetősen sok ígéretes versenyzőnk van, ki merem jelenteni, hogy még a korábbi évekhez képest is több a reménység gyerekek között, úgyhogy bizakodva várom a következő időszakot.”
(Kiemelt képünk forrása: Budafóka)
