Tetőtől talpig profi – Judi Ádám jegyzete

Nagy élmény volt három napot eltölteni Madridban. Szakmailag értékes tapasztalatot szereztem, részt vettem José Mourinho sajtótájékoztatóján, megnézhettem a Real Madrid sajtónyilvános edzését, átélhettem, mit jelent a Vallecas negyedben élőknek a Rayo, testközelből láthattam, miképpen szakad félbe egy spanyol élvonalbeli bajnoki, amikor a szurkolók az elnök távozását követelik habzó szájjal, és a legendás Santiago Bernabéu Stadionból tudósíthattam a Real Madrid–Villarreal meccset. Mindegyik egyedülálló pillanat volt, de a legnagyobb élményt a Gulácsi Péterrel való néhány perces beszélgetés jelentette. A mérkőzés lefújása után rohantam az interjúzónába, ahol sok sajtómunkatárs várta a vendégfutballistákat – a madridiak már jó ideje nem nyilatkoznak (lám-lám, ilyen nem csak Magyarországon van…). 

Bíztam benne, hogy a Villarreal sajtófőnöke ígéretét betartva „kihozza nekem” Gulácsi Pétert. Nos, nem csalódtam, a 36 éves játékos megfürödve, átöltözve megjelent, s elmondta, három kérdést engedélyezett a sajtófőnök (aki néhány méterről árgus szemekkel figyelt, az ember nem meri kihúzni a gyufát – főleg azért, mert segített összehozni a beszélgetést, így az volt a minimum, hogy eleget teszek a kérésének). Gulácsi Péter mindhárom kérdésemre hosszú, intelligens választ adott, egyáltalán nem látszódott rajta, hogy nincs kedve a beszélgetéshez. Sőt, az interjú után már „privátban” néhány percig még beszélgettünk, szóba került a család, a futball, a költözés, a spanyol nyelv, a valenciai élet és az is, hogy eredetileg második számú kapusnak érkezett Xavi Valero kapusedző invitálására a Villarrealhoz, ám gyorsan bekerült a kezdőbe. Hozzátette, pontosan tudja, 36 évesen nem az övé a jövő, s azt is megtudhattam, nem csupán profi futballistának érkezett, hanem megismerni jött az új kultúrát, embereket, s szeretné elsajátítani a nyelvet is.

Először találkoztam Gulácsi Péterrel, de úgy éreztem magam, mintha leg­alább tíz éve ismernénk egymást. Látszott rajta, most kerek minden, boldog, hiszen sikeres a futballban (láttam, hogy a szurkolók mennyire szeretik, s hogy ő miként tiszteli a drukkereket, akiknek a meccs lefújása után sem fordított hátat), kezdőkapusként szerepel a spanyol BL-csapatban, s hallhattam, milyen jó érzés, hogy ott áll mögötte szerető családja, felesége és két kisfia – s hogy együtt, izgatottan várják a közeljövőben születendő harmadik gyermeket. 

Az elmúlt időszakban a magyar sportsajtó „ügyektől” volt hangos, de azt kívánom minden kollégának, hogy minél több olyan beszélgetésen legyen túl, mint amilyenen én Gulácsi Péterrel. Páratlan pályafutás, profi hozzáállás, botrányoktól mentes mindennapok és megfelelő intelligenciaszint. 

Sokan példát vehetnének róla…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!