BACSKAI JÁNOS 2021.12.26 13:19

Rebrov az NB I első milliárdosa lett, és tényleg a csúcson hagyta abba!

A tavaly tavasszal elindult, a vége felé járó sorozatunkban megvizsgáljuk, hogy a közelmúltbeli első osztályú labdarúgó-bajnokságokban milyen szerepet töltöttek be a sokszor emlegetett légiósok. Felelevenítünk remek játékosokat és olyan külföldieket is, akik csak átszállójegyet váltottak a magyar futballba, és méltán szőttek fátylat az illó évek az emlékükre. Ezúttal a 2020–2021-es NB I-es idényt idézzük fel.

Figyelem, fegyelem. Sokat ért... (Fotó: Török Attila)

 

Azt az idényt, amelyben ismét megvédte a bajnoki címet a Ferencvárossal Szerhij Rebrov, aki nem mellesleg minden idők legtöbb pénzt kereső edzője lett az NB I-ben, mert nem is a havi sok-sok millió forintos bére volt a lényeg a szerződésében, hanem az a pont, amely szerint az övé a Bajnokok Ligája-bevételek húsz százaléka.

(Amikor ez az hír annak idején napvilágot látott, az információkkal kapcsolatban kerestük az FTC-t, ám a klub nem kívánt nyilatkozni az ügyben.)

Rebrovhoz képest a régi nagy mesterek ezen a téren bizony csak kisinasok, és azok közül is a gyatrábban fizetett réteghez tartoznak. Egy ukrán lap szerint Rebrov a végén már évi 600 millió forintot keresett évente Magyarországon (a Ferencváros szerint azonban messze nem volt ilyen magas a bére), és ehhez jött még az egymilliárd forintnyi BL-bónusz. Hiába, no, szerződést kötni tudni kell, jegyezzük már meg sokadszor ebben a sorozatban.

Jöttek a sikerek, igaz, nem is igazoltak olyan sokért korábban, mint Rebrov és sportigazgatója, Hajnal Tamás: Myrto Uzuni 1.8 millió euróba került, Olekszandr Zubkov 1.5 millióba, Roko Baturina 700, Aissa Laidouni 600 ezer euróba, Adnan Kovacevic és Róbert Mak ingyen érkezett... plusz súlyos tízmillió forintokban mérhető aláírási és ügynöki költségek! Szerény bevételt csak Davide Lanzafame eladása jelentett, az olaszért 700 ezer eurót adott a Honvéd, éppen annyit, amennyiért a Ferencváros vette meg tőle 2018-ban. Azon a nyáron csak egy magyarral kötött szerződést a Fradi, Bogdán Ádámmal.

El is jutott a Fradi a hőn vágyott BL-csoportkörbe, a Celtic és a Molde mellett a Dinamo Zagrebet is kiütve (a korábbi és a későbbi eredmények fényében tessék ezt értékelni!), ott azonban kiütközött a rutintalanság: a csapat egyetlen pontot szerzett, idehaza a Dinamo Kijev ellen, a Barcelonától nyolc, a Juventustól hat gólt kapott két mérkőzésen. Ugyanakkor sokszor igencsak megnehezítették a topcsapatok és a topjátékosok dolgát a IX. kerületiek, ez jó jel volt a jövőre nézve – és ki hitte volna akkor még, hogy Rebrov és csapata nem fogja a friss tapasztalatokat hasznosítani a következő BL-csoportkörben? Sem együtt, sem külön...

Elégedett volt a sajtó és a szurkolótábor is a szerepléssel, a címvédés már akkor nem volt kétséges, csakhogy a télen eltörött a bizalom Hajnal és Rebrov között. Nem is eget rengető okból: elcserélték az MTK-val Varga Rolandot a Katona Máté, Gera Dániel kettősre, és még 200 ezer eurót fizettek is a zöld-fehérek a Transfermarkt szerint. De nem az összeggel volt a baj.

„Miután az év elején néhány dologban nem értettünk egyet az átigazolási politikában, leültünk Kubatov Gáborral, úgy éreztem, két bajnoki címmel, Európa-liga-szerepléssel, Bajnokok Ligája-csoportkörrel annyi tiszteletet megérdemlek, hogy kikérjék a véleményem, mielőtt új futballistát igazolnának. Az elnök úr biztosított róla, többé senkit nem igazolnak anélkül, hogy arra én is rábólintanék. Ehhez képest nem sokkal később újabb olyan futballista toppant be az öltözőbe, akit akkor láttam először...” – mondta meg nyíltan Rebrov.

BORBOLA BENCE JEGYZETE

Ha valaki értett a légiósok nyelvén, az Szerhij Rebrov volt… Az ukrán vezetőedző 2018 augusztusában érkezett a Ferencvároshoz, emlékezetes mérkőzésen mutatkozott be az NB I-ben, Mezőkövesden a közönségkedvenc Böde Dániel góljával nyertek 1–0-ra, a lefújást követően még a szigorú tréner is vállon veregette az azóta Pakson futballozó erőcsatárt. A legtöbbet a legendás Valerij Lobanovszkijtól tanuló tréner hamar tudatosította labdarúgóiban, amit később nyilatkozataiban is megerősített: a motiválatlan, kedvét vesztett futballisták mindenhol maradhatnak, csak éppen a ferencvárosi öltözőben nem. Első idényét követően azonnal tisztogatásba kezdett, melynek magyar és külföldi futballista egyaránt áldozatul esett, az imént említett Böde Dánielnek ugyanúgy mennie kellett, mint a korábbi gólkirálynak, Davide Lanzafamének, vagy éppen a korábban alapembernek számító, és a csapat biztos pontjának számító Sztefan Szpirovszkinak. Szerhij Rebrov az ismerkedési időszakot követően nyomban felmérte, mire – pontosabban kire – van szüksége ahhoz, hogy a hazai sikerek után immár a nemzetközi porondon is szép eredményeket érjen el a Ferencváros. A tréner megérkezését követően alapos fazonigazításba kezdett, amely nem csak az öltözőt érintette, a klubot érintő kérdésekbe is belenyúlt, elég csak annyit említeni, hogy székfoglalóját és a rögtönzött terepszemlét követően azonnal kicseréltette a népligeti edzőbázis füves pályájának talaját. A brazil Leandro ekkor már a visszavonuláson gondolkodott, az uruguay-i Fernando Gorriaran hiába volt hasznos futballista, szíve visszahúzta őt Dél-Amerikába, helyette igazi gyöngyszemet találtak a zöld-fehérek, a később az ukrán válogatottban is bemutatkozó Ihor Haratin érkezett az Üllői útra. Az idő megmutatta, Rebrov egyik legfontosabb láncszemét igazolta le ekkor a Ferencváros, a jó felépítésű, rendkívüli passzpontossággal futballozó védekező középpályás csak a legritkább esetben hagyott ki mérkőzést, és az évek alatt a csapat egyik legjobbjává nőtte ki magát. A csapatban voltak olyanok is, akik hiába jöttek Magyarországra nagy reményekkel, a BATE Boriszov együttesétől érkező Mikalaj Szihnyevicsnek például nagyobb volt a füstje, mint a lángja… De nem csupán Haratin volt az egyedüli ukrán a csapatban, az azóta is a Ferencvárosban futballozó Olekszandr Zubkov mellett Ivan Petrjak is érkezett, akinek története külön fejezetet megér…


Az apró termetű szélső Rebrov kezei között a Ferencváros egyik legjobbja, legveszélyesebb futballistája volt – ekkor kölcsönben futballozott az Üllői úton –, ám miután nagy visszhang közepette a legfőbb rivális fehérváriakhoz igazolt, az ukrán vezetőedző megjósolta, Székesfehérváron árnyéka lesz önmagának, messze nem nyújtja majd azt a futballt, amit a Ferencvárosban – igaza lett. Petrjakot azóta is rendre kifütyülik a ferencvárosi ultrák, aligha ő lesz minden idők legnépszerűbb idegenlégiósa.

 

A Ferencvárosnál hiába próbáltak meg magyar válogatott (szintű) futballistákat is hazacsábítani külföldről, a megváltást a légiósok jelentették, akikből azért – különösen magyar szinten – szép számmal akadt kiemelkedő tudású is. Elég a brazil Isaelt említeni, aki ekkor hol támadó középpályásként, hol előretolt csatárként kergette őrültbe az NB I védőit, nemcsak állandóan változó frizurájáról maradt emlékezetes, mesteri góljairól, átadásairól is. Rebrov kezei között óriási fejlődésen ment át a Norvégiából igazolt Tokmac Nguen is, akinek fél évre volt szüksége a beilleszkedésre, hogy aztán mérkőzésről mérkőzésre nője ki magát. Az ukrán vezetőedző bátran támaszkodhatott rá, ő volt az a futballista, aki a nemzetközi mérkőzéseken is sokszor a különbséget jelentette, kétszer is olyan formába lendült, mely hónapokig lökte előre a Ferencváros szekerét. A támadósorban a szintén Norvégiából érkező Franck Boli szintén sokáig kereste régi önmagát, ám a magyar bajnokságban végül is igazolta, amiért Magyarországra hozták, a tizenhatoson belülről sok gólt szerzett, utóbbi idei balhéi azonban alaposan belerondítottak a megítélésébe.

Az elmúlt négy évben a Ferencváros öltözőjében megforduló összes légióst képtelenség lenne végig venni, sokan kiegészítő emberek maradtak (Michal Skvarka, Róbert Mak, Abraham Frimpong, Roko Baturina, Lasa Dvali), a védelem bal oldalán azonban két olyan futballista is volt, akik hosszú távon megoldották a Magyarországon hiányposztnak számító bal oldali védő pozícióját, Marcel Heister és az éppen sérüléssel küszködő Eldar Civic hazai szinten kiemelkedő futballra képes, beadásaik élményszámba mennek – előbbi már Székesfehérváron futballozik.

Megérkezett az Üllői útra Myrto Uzuni, aki szemléletével, hozzáállásával újfajta stílust hozott az öltözőbe, az albán válogatott futballista hamar elkapta a fonalat, ami nagyban volt Rebrovnak köszönhető. Erről a szélső is sokszor beszélt, többször is kiemelve, az ukrán tréner a legjobb, legalaposabb vezetőedző, akivel eddigi karrierje során együtt dolgozott… Nem véletlenül rugdosta a gólokat, egy hullámhosszra került a trénerrel, az Uzunira jellemző mentalitás közel áll Rebrovhoz is, a támadó nem véletlenül bánta, hogy az ukránnak mennie kellett.


Hírek szerint aztán éppen az átigazolások okozták a vezetőedző és a klub elöljárói közötti feszültséget, hallani lehetett, volt olyan futballista, akit Rebrov akkor látott először, amikor betoppant az öltözőbe. A történet innentől ismerős, az ukrán vezetőedző és a legnépszerűbb magyar klub útjai elváltak – az őt követő Peter Stöger pedig néhány hónap után megbukott…

Rebrov újfajta szemléletet hozott a Ferencváros öltözőjébe, nem csak fenyegetett, a fájdalmas döntéseket meg is hozta – aki nem teljesített úgy, nézhetett magának új csapatot.

Sokan nem tudják Rebrovról, de szigorú arca mellett volt (némi) humorérzéke is, a könnyedebb időszakokban kifejezetten jó hangulat volt a népligeti edzőpályákon, a játékosokkal pedig igenis beszélgetett, arra kérte őket, telefonjuk nyomogatása helyett olvassanak, tájékozódjanak – használják a fejüket.

Mert a futball végső soron fejjáték, ahol az nyer, aki a gyorsabb, és jobb döntéseket hozza…

AJÁNLÓ
Felzárkóztak Európához
Téli munkálatok Ferencvárosban


Az ukrán nem örült télen a grúz középpályás, Giorgi Haraisvili érkezésének sem, azonban a Moldéból megismert Henry Wingót ő maga kérte. Jött még félmillió euróért a védelembe Samy Mmaee, azaz gőzerővel készültek a következő BL-körre. Nem megbántva a riválisokat: a Fradinak egy ideje nem nagyon kell már a bajnoki aranyéremért erősítenie, és ez nem az FTC hibája, egyszerűen csak nincs kihívója.

Húszpontos előnnyel lett ismét bajnok a Fradi, de most nem a Mol Fehérvár, hanem a Puskás Akadémia előtt, ez már csak azért is érdekes, mert a fehérvári keret értékesebb volt, mint a címvédőé, és a költségvetése is nagyobb (a BL-bevételek megérkezéséig). Márton Gábor lett az új edző Fehérváron, ő korábban a nyugati profivilágba is belekóstolt. Megkapta az Evandro, Budu Zivzivadze, Alef, Emil Rockov, Rúben Pinto ötöst (mást nem is igazoltak, csak légióst), a télen 200 ezer euróért megvették a volt belga U-válogatott középpályást, Samy Bourard-t. Akit pár hónap és 39 játékperc után ingyen elengednek majd, de a többiek sem váltották meg a világot Fehérváron. A télen kölcsönkapták Tordai Árpádot, aki román és magyar útlevéllel is bír, de mi a légiósok között tartjuk számon, ugyanis a kapus több román korosztályos válogatottban is szerepelt, utoljára az U21-esek között lépett pályára.

Apropó, aki nem olvasta volna a sorozat első részét: az erdélyi, vajdasági vagy kárpátaljai magyarokat a különböző adatbankok román, jugoszláv vagy ukrán játékosként tüntetik fel, de tegyük tisztába e dolgokat: ők bizony magyarok, magyar labdarúgók. De: azok a magyar gyökerekkel rendelkező játékosok, akik nem a magyar válogatottat erősítették, légiósként szerepelnek sorozatunkban, hiszen ők önként döntöttek egy másik nemzeti csapat mellett. Lásd Adrian Rus esetét. Ugyanilyen egyszerű a nem magyar születésű, semmilyen magyar rokoni szállal nem rendelkező labdarúgók esete, ők addig számítanak légiósnak, amíg meg nem kapták a magyar állampolgárságot és be nem mutatkoztak valamelyik válogatottunkban. Ilyen volt például Leandro, aki 2003-ban tette le a magyar állampolgársági esküt, és lett előbb U21-es, majd felnőtt válogatott. De úgy is mondhatnánk: nem tekintünk minden akkor jogilag, papíron külföldi játékosnak számító labdarúgót légiósnak, és magyarnak minden magyar állampolgárságot is kapó futballistát.

Ezért nyertek (Fotó: Mirkó István)

 

Visszatérve a Vidire: ott a legalább két gólig eljutó, összesen tíz játékos közül nyolc volt légiós (a két magyar ifjabb Dárdai Pál és a házi gólkirály Nikolics Nemanja volt, érdekes, hogy egyikük sem magyar klubok neveltje), a legtöbb gólpasszt Bamgboye Funsho adta, utána Ivan Petrjak, Lyes Houri és Zivzivadze végzett ezen a listán. A Fradiban tucatnyian szereztek legalább két gólt, két magyar volt közöttük, a házi góllövőlista első kilenc helyezettje légiós volt, a legtöbb gólpasszt adók rangsorában is ugyanez volt a helyzet!

Nem mentette meg a mundér becsületét a kupákban sem a Vidi, az Európa-liga csoportkörébe nem jutott el, kiütötte a csapatot a Standard Liege (e meccsre tucatnyi légióst nevezett Márton mester), a Magyar Kupa-döntőben pedig az egyik nagy ellenlábas, a sokkal szegényebb és gyengébb csapattal bíró Újpest viccelte meg a fehérváriakat. Ekkor már Szabics Imre volt a fehérváriak vezetőedzője, a Sturm Graz és az osztrák válogatott korábbi segédedzője – aki a fináléra szintén 12 idegenlégióst nevezett!

A játékosként háromszoros szlovák válogatott Hornyák Zsolt remek munkát végzett Felcsúton, ahol Jakub Plsek, Josip Knezevic, Antonio Mance, Luciano Slagveer és Alexandru Baluta végzett a házi góllövőlista elején, Knezevic adta a legtöbb gólpasszt, de a legtöbb játékperc Tóth Balázsnak jutott, mögötte ezen a listán Kiss Tamás, Nagy Zsolt, Spandler Csaba és Szolnoki Roland végzett; ebből látszik, hogyan építette fel a vezetőség a csapatot. A „vidék bajnokának” védelmében Thomas Meissner és Joao Nunes, a középpályáján Jozef Urblík és Yoëll van Nieff kapott még komolyabb szerepeket. Kamen Hadzsiev, Weslen Júnior, David Vanecek és Liridon Latifi hamar kikopott a csapatból, és felbukkant a mongol válogatott Ganbold Ganbajar mellett az ausztrál Gol-Gol Mebrahtu is (utóbbi teljesítménye éppen nem, de a neve tényleg feledhetetlen).

Sok-sok légiós szerepelt a PAFC-ban, ugyanakkor az is tény, hogy a 2021-es Európa-bajnokságra készülődő magyar válogatott keretében minden csapatrészbe jutott akkori vagy volt felcsúti játékos!

Ha már Hornyák szlovákiai karrierje szóba került: 1992-ben a Slovan egykori védője a kispadról szemlélte, ahogyan a Fradit pályán, a szurkolók egy részét pedig a lelátókon verték meg nagyon.

A dobogóért harcolt a Paks, amely az utolsó fordulóban öt egyre kapott ki a tabellán őt követő Kisvárdától. Az „atomvárosban” most sem a pályán, sem a kispadon, sem a lelátón nem alkalmaztak légióst (sem máshol, mert egyes magyar csapatokban még a szertáros is légiós volt, lásd a Pintér Attilát Mezőkövesdre követő román Mihai Nicorecet, aki elsőre játékosként, másodjára már kit managerként segítette a mesterét a borsodi csapatban...

A Paks elleni meccsen a rétközi csapatban azon a mérkőzésen nyolc légiós kezdett, csereként még négy lépett pályára, de volt nevezve még kettő.

Supka Attila a vártnál sokkal jobb szereplés ellenére sem maradhatott a csapatnál, amelynek ismét Lucas Marcolini volt a legjobbja, mellette az NS listáján csak a szélsővédőből középső védekező középpályássá váló Bohdan Melnik fért be az első hatvan játékos közé – tényleg a csapat sikere volt a tabella ötödik helye! Az már más kérdés, hogy összesen 23 légiós kellett ehhez...

Lucas előtt a brazil kapus, Felipe volt a legkiemelkedőbben futballozó kisvárdai, aki még 2020 elején cirkuszolt ki magának egy szerződésbontást (ha körömmel nem is, de foggal mindenképpen), hogy a Botafogo PB-hez igazolhasson, a brazil harmadosztályba. Ahol jó másfél évet maradt, pár héttel ezelőtt elengedték onnan, november végén aláírt a Taubatéhoz, az egykori Porto-menő Rubens Júnior vezette ötödik vonalbeli csapathoz.

Az Újpest jó hajrával befutott a hatodik helyre, de még az edző is külföldi volt, sőt mindkettő edző külföldi volt: előbb a horvát Predrag Rogan, majd a német Michael Oenning vezette a csapatot, utóbbi ugyebár MK-aranyra. És a következő idényben látszott csak, hogy Oenning kihozta a csapatból a maximumot, Giorgi Beridze, Nikola Mitrovics, Junior Tallo, Antonio Perosevic, Nemanja Antonov, Lirim Kastrati, Branko Pauljevics, Vincent Onovo és Kire Risztevszki segítségével. Perosevic tíz kanadai ponttal búcsúzott hazánktól, ma már Indiában légióskodik, Beridze nagy fogásnak bizonyult, az egykoron a Lille-ben, a Romában, az Interben és a Chievo Veronában is megforduló Tallo pedig főnyereménynek ígérkezett: a Magyar Kupában öt kanadai ponttal zárt, a utolsó tizenegy bajnokiján öt gólt lőtt, két gólpasszal, nagyjából ezt is várja az ember egy nyolcszoros elefántcsontparti válogatott támadótól, egy Afrika-bajnoktól. Tallo anno nagy tehetségnek indult, a Romával az ifjúsági olasz bajnokság gólkirálya, az Interrel előtte megnyerte a neves Viareggio-kupát, 2015-ben ANK-győztes a nemzeti csapatával – a csatársorban akkor a nagy Lacina Traoré volt a párja, aki aztán olyan rútul cserben hagyja majd a lila-fehéreket!

 AJÁNLÓ
Varázslat Rebrov módra

Ha már Roma és Inter: a mezőkövesdi szlovák támadót, Jakub Vojtust 550 ezer euróért vették meg anno a milánóiak ifijébe, egyik tavalyi kövesdi szélsője, Nodar Kavtaradze a Lokomotiv Moszkva neveltje, a másik, Andrij Borjacsuk pedig a Sahtar Donecké. Három hónapig Ulysse Diallo is a borsodiakhoz tartozott, és nem volt jó üzlet volt leigazolni őt, aláírási pénzt adni neki és esetleg ügynökének, állni a bérét, mert Diallo öt percet játszott, azt is három bajnokin! Majd ingyen távozott.

Martin Chrien 732, Szerder Szerderov 704, Luka Lakveheliani 657, Vojtus 425, Mihajlo Meszhi 368, Rui Pedro 305, Borjacsuk 169, Danilo Rjabenko 108, Konsztantinosz Dimitriu 90, Nodar Kavtaradze 76, Karlo Kamenar 54 percet futballozott az élvonalban abban az idényben a kövesdi légiósok közül, Branimir Alekszics és az ukrán-magyar Fedinisinec Eduárd pedig csak a kispadig jutott.

A Ferencvárosnak van egy Juventus-nevelés játékosa, a szír Ammar Ramadan, de a középpályás nem sok sót evett meg a nagycsapatban (két meccs, 44 perc), a Soroksárban már jobban ment neki (18 mérkőzés, öt kanadai ponttal), majd kölcsönadták Nagyszombatra, de ott november végéig egyetlen percet sem szerepelt. Ha észrevették: Ramadan légiósként szerepelt a második vonalban, 2020 nyarától ugyanis volt erre lehetőség, de akkor az a klub ezzel a lépéssel el is bukta a ligára jutó 2.4 milliárd forintos normatív támogatás rá eső részét. Újítás volt még, hogy tavalytól a másodosztályban magyar útlevéllel nem bíró, de közokiratban legalább egy magyar felmenőt igazoló légiósok közül csak az léphetett pályára „ingyen”, aki belefért az U21-es korosztályba (de ez csak az újonnan igazoltakra vonatkozott).

Az egész mezőny harmadik legtöbbet érő, egyben legbővebb keretével a 10. lett a Honvéd (éppen 46 játékost alkalmaztak egy idény alatt, mint az Újpest), bevetve az aprócska barbadosi csatárt, Thierry Gale-t, a mali éket, Boubacar Traorét és a molovai-izraeli védőpárost, az Artur Craciun, Nir Bardea tengelyt. E kvartett egyelőre nem lett kispesti legenda. Zalaegerszegen nem fordult meg sok légiós, közülük Artem Favorov, a szlovákiai Szépe János, Zoran Lesjak és a fáradhatatlan Bojan Szankovics volt alapember, a portugál Sandro Semedót, a szlovén Ziga Zivkót és a nigériai Orji Chukwumát abszolúte fölöslege volt leigazolni, és ezt a vezetőség is viszonylag hamar belátta.

És dicsérjük meg mindezek ellenére a ZTE első embereit, mert a Diósgyőr valóságos légiósözönt zúdított a magyar drukkerek nyakába, de az élvonal negyedik legértékesebb keretével (amely hajszálakkal volt csak gyengébb, mint a Honvédé) kiesett Miskolc büszkesége. Feczkó Tamással nem igazán ment a csapatnak, a szlovákiai Geri Gergelynek balszerencséje volt, érkezett a kispadra a horvát Zoran Zekic, az Eszék korábbi játékosa és edzője megmentőnek.

A vezetőség a horvát vonalra állította rá a keretet is, de nem ment csodaszámba a sok új vendégmunkás: a nyáron az egy Hegedűs János mellett érkezett az Augusto Max, Alekszandre Kalandadze, Giorgi Omarasvili, Sztefan Drazics, Gheorghe Grozav ötös, aztán csatlakozott a csapathoz Artur Pikk, Marko Malenica, Goran Milovic, Diego Zivulic, Asmir Suljic, Luka Marin, Alen Grgic, Vinko Soldo, David Vanecek és Odise Roshi, hogy abban az idényben összesen 26, nem tévedés, huszonhat légióst fizetve pottyanjon ki az NB II-be a DVTK.

A Diósgyőrhöz kötődő Pacsi Bálint különös rekordot állított fel, Feczkó korábbi segítője (aki a remek gyakorlatokat tartalmazó Twitter-oldala szerint Father-Soccer coach-Uefa PRO és Football Periodization expert) a DVTK mellett abban az idényben kiesett a Kazincbarcikával a másodosztályból, majd leült pár mérkőzésre a Budafok kispadjára, hogy két vereség után ezzel a csapattal is kiessen.

 

Esélye sem volt a Budafoknak a bennmaradásra a Danijel Romic, Marko Nikolics, Marko Iharos védőtrió ellenére sem, de legalább nem szórták el a pénzt légiósokra, és sok fiatalnak játéklehetőséget adtak, a keretből tizenhárman is 21 évesek vagy annál fiatalabbak voltak az idény kezdetén.

Michael Boris megtartott az élvonal számára egy nem éppen acélos MTK-t, ugyanakkor a Clinton Osei, Andrija Drljo, Myke Bouard Ramos csatártrió összesen 294 percet kapott, a szerb balhátvéd, Filip Antonijevics pedig csak 59-et. Myke az örök csatárígéret (speciel a most futó idényben egyetlen másodpercet sem játszhatott még), de Milan Mijatovics nagyon jó igazolásnak bizonyult, a kolumbiai Sebastián Herrera majdnem szerepelt az Eb-n az északmacedónok színeiben (korábban öt éven át szerepelt az országban, felvette az állampolgárságot is), és ténylegesen pályára lépett a kontinenstornán a finn védő, Nikolai Alho.

És a jobb oldali mindenes egyáltalán nem vallott szégyent a belgák ellen, mi pedig picit büszkén húzhattuk ki magunkat: íme, egy nagy nemzetközi tornán így tud játszani egy olyan futballista, aki egyáltalán nem emelkedik ki a magyar élvonalból, sőt a most a kiesés ellen harcoló MTK-ben sem tud alaptag lenni...

De kik voltak a légiósok közül azok, akik emelték a magyar labdarúgás színvonalát?

Mivel hajlamos arra az ember, hogy az idő múlásával egyre kevesebb konkrétumra emlékezzen, és inkább érzelmi alapon ítélkezzen, ezért segítségül hívjuk a Nemzeti Sport osztályozókönyvét, ennek alapján állítottuk össze az évad legjobb légióstizenegyét is.

AZ ÉV ÁLOMCSAPATA AZ OSZTÁLYZATOK ALAPJÁN

Az NSO-olvasók szavazatai alapján
Dibusz Dénes (FTC, 60%*) – Lovrencsics Gergő (FTC, 49%), Fiola Attila (Mol Fehérvár, 39%),  Miha Blazic (FTC, szlovén, 61%), Marcel Heister  (FTC, német, 45%) – Aissa Laidouni (FTC, tunéziai, 61%) – Myrto Uzuni (FTC, albán, 58%), Tokmac Nguen (FTC, norvég, 59%), Schön Szabolcs (MTK, 48.5%) – Gazdag Dániel (Honvéd, 50%), Hahn János (Paks, 70%)

*Szavazatszámok aránya, kerekítve.

Az NS-tudósítók csapata az osztályzatátlagok alapján
Tóth Balázs (Puskás Akadémia, 5.8) – Lovrencsics Gergő (FTC, 5.8), Joao Nunes (Puskás Akadémia, portugál, 5.7), Stopira (Mol Fehérvár, zöld-foki-szigeteki, 5.6), Marcel Heister (FTC, német, 5.7) – Aissa Laidouni (FTC, tunéziai, 6), Somália (FTC, brazil, 5.9) – Loic Nego (Mol Fehérvár, 5.8), Bognár István (Paks, 6), Myrto Uzuni (FTC, albán, 6.1) – Hahn János (Paks, 5.9)

Az InStat-indexek alapján (az adatbank.mlsz.hu-n a fordulók után megtalálható pontszámok szerint)
Dibusz Dénes (FTC, 258-as index) – Bolla Bendegúz (Mol Fehérvár, 269), Stopira (Mol Fehérvár, zöld-foki-szigeteki, 271), Viszar Muszliu (Mol Fehérvár, északmacedón, 267), Marcel Heister (FTC, német, 276) – Loic Nego (Mol Fehérvár, 267), Ihor Haratin (FTC, ukrán, 279), Aissa Laidouni (FTC, tunéziai, 289) – Olekszandr Zubkov (FTC, ukrán, 264), Tokmac Nguen (FTC, norvég, 265), Myrto Uzuni (FTC, albán, 269)



AZ IDEGENLÉGIÓSOK ÁLOMCSAPATA

Milan Mijatovics (MTK, montenegrói, 5.7) – Zoran Lesjak (ZTE, horvát, 5.5), Joao Nunes (Puskás Akadémia, portugál, 5.7), Stopira (Mol Fehérvár, zöld-foki-szigeteki, 5.6), Marcel Heister (FTC, német, 5.7) – Aissa Laidouni (FTC, tunéziai, 6), Somália (FTC, brazil, 5.9) – Giorgi Beridze (Újpest, grúz, 6), Lyes Houri (Mol Fehérvár, francia, 5.9), Myrto Uzuni (FTC, albán, 6.1) – Franck Boli (FTC, elefántcsontparti, 5.6)

CSAPATOK ÉS LÉGIÓSOK (a csapatok ilyen sorrendben zárták a bajnokságot)

Ferencváros: Miha Blazic (szlovén), Samy Mmaee (marokkói), Giorgi Haraisvili, Lasa Dvali (grúzok), Adnan Kovacevic, Eldar Civic (bosnyákok), Abraham Frimpong (ghánai), Marcel Heister (német), Henry Wingo (amerikai), Ihor Haratin, Olekszandr Zubkov (ukránok), Somália, Isael (brazilok), Aissa Laidouni (tunéziai), Michal Skvarka, Róbert Mak (szlovákok), Ammar Ramadan (szír), Myrto Uzuni (albán), Tokmac Nguen (norvég), Franck Boli (elefántcsontparti), Roko Baturina (horvát), Mikalaj Szihnyevics (fehérorosz), Dejan Georgijevics (szerb)
Puskás Akadémia: Artem Nahirnij (ukrán), Thomas Meissner (német), Joao Nunes (portugál), Kamen Hadzsiev (bolgár), Yoëll van Nieff, Luciano Slagveer (hollandok), Jakub Plsek, David Vanecek (csehek), Jozef Urblík (szlovák), Liridon Latifi (albán), Alexandru Baluta, Marius Corbu, Tamás Nándor (románok), Josip Knezevic, Antonio Mance (horvátok), Ganbold Ganbajar (mongol),  Weslen Júnior (brazil), Gol-Gol Mebrahtu (ausztrál)
Mol Fehérvár: Emil Rockov (szerb), Tordai Árpád, Adrian Rus (románok), Viszar Muszliu, Boban Nikolov (északmacedón), Loic Nego (francia, a magyar állampolgárságot 2019 elején kapta meg, a válogatottunkban 2020 őszén debütál), Stopira (zöld-foki-szigeteki), Rúben Pinto (portugál), Evandro, Alef (brazilok), Lyes Houri (francia), Samy Bourard (belga), Ivan Petrjak (ukrán), Funsho Bamgboye (nigériai), Armin Hodzic (bosnyák), Budu Zivzivadze (grúz)
Paks:
Kisvárda: Claudiu Bumba, Cornel Ene, Mihai Minca (románok), Roman Karaszjuk, Artem Odincov, Hej Viktor, Bohdan Melnik, Anton Kravcsenko (ukránok), Nemanja Obradovics, Lazar Csirkovics, Szlobodan Szimovics, Lazar Zlicsics (szerbek), Tonci Kukoc, Niko Datkovic (horvátok), Fernando Viana, Herdi Prenga (albánok), Sassá, Matheus Leoni, Lucas Marcolini (brazilok), Janisz Karabeljov (bolgár), Sztavrosz Cukalasz (görög), Driton Camaj (montenegrói), Jaroslav Navrátil (cseh)
Újpest: Filip Pajovics, Nemanja Antonov, Branko Pauljevics, Ognjen Radosevics, Miroszlav Bjelosz, Nikola Mitrovics, Petar Gigics (szerbek), Kire Risztevszki (északmacedón), Jorgosz Kutrumbisz (görög), Lirim Kastrati (koszovói), Jovan Baosics (montenegrói), Simeon Ajanah-Chinedu, Vincent Onovo, Obinna Nwobodo (nigériaiak), Dzenan Burekovic (bosnyák), Mauro Cerqueira (portugál), Yohan Croizet (francia), Giorgi Beridze (grúz), Yassine El Ghanassy (belga), Aron Bjarnason (izlandi), Antonio Perosevic (horvát), Junior Tallo (elefántcsontparti), Victor Kantabadouno (guineai), Rosy Lubaki (kongói köztársaságbeli), Jakub Sedlácek (szlovák)
MTK: Milan Mijatovics (montenegrói), Tiago Ferreira (portugál), Marko Perkovic (horvát), Sebastián Herrera (kolumbiai), Filip Antonijevics, Szrdjan Dimitrov (szerbek), Nikolai Alho (finn), Patrick Ikenne-King (nigériai), Andrija Drljo (bosnyák), Bojan Miovszki (északmacedón), Myke Bouard Ramos (brazil), Clinton Osei (ghánai)
Mezőkövesd: Andrij Borjacsuk, Mihajlo Meszhi, Andrij Neszterov, Danilo Rjabenko, Fedinisinec Eduárd (ukránok), Farkas Dániel, Branimir Alekszics (szerbek), Matija Katanec, Karlo Kamenar (horvátok), Konsztantinosz Dimitriu (görög), Róbert Pillár, Martin Chrien, Jakub Vojtus (szlovákok), Luka Lakveheliani, Nodar Kavtaradze (grúzok), Alekszandr Karnyicki (fehérorosz), Manuel Martic (osztrák), Dino Besirovic, Marin Jurina (bosnyákok), Antonio Vutov (bolgár), Rui Pedro (portugál), Szerder Szerderov (orosz), Ulysse Diallo (mali)
Zalaegerszeg: Zoran Lesjak (horvát), Ziga Zivko (szlovén), Orji Chukwuma (nigériai), Alekszandar Tanaszin (szerb), Bojan Szankovics (montenegrói), Artem Favorov (ukrán), Sandro Semedo (portugál), Szépe János (szlovák)
Budapest Honvéd: Lukas Klemenz (lengyel), Nir Bardea, Lefkovits Robi (izraeliek), Artur Craciun (moldáv), Djordje Kamber (bosnyák), Ivan Lovric (horvát), Naser Aliji (albán), Eke Uzoma (nigériai), Mohamed Mezghrani (belga), Boubacar Traoré (mali), Thierry Gale (barbadosi), MacDonald Niba (kameruni), Tomás Tujvel (szlovák), Amadou Moutari (nigeri)
Diósgyőr: Marko Malenica, Goran Milovic, Vinko Soldo, Luka Marin, Alen Grgic, Diego Zivulic (horvátok), Dusan Brkovics, Braniszlav Danilovics, Dejan Karan, Sztefan Drazics (szerbek), Alekszandre Kalandadze, Giorgi Omarasvili (grúzok), Hysen Memolla, Odise Roshi (albánok), Artur Pikk (észt), Augusto Max (argentin), Szerhij Sesztakov (ukrán), Rui Pedro (portugál), Gheorghe Grozav (román), Asmir Suljic (bosnyák), Florent Hasani (koszovói), Jose Cortes (kolumbiai), David Vanecek (cseh), Mirko Ivanovszki (északmacedón), Haris Tabakovic (svájci)
Budafok: Danijel Romic, Marko Iharos (horvátok), Marko Nikolics (szerb)

IDEGENLÉGIÓS EDZŐK

Szerhij Rebrov (ukrán, Ferencváros)
Hornyák Zsolt (szlovákiai, Puskás Akadémia)
Predrag Rogan (szerb, Újpest, 1-16. forduló)
Michael Oenning (német, Újpest, 17-33. forduló)
Michael Boris (német, MTK)
Geri Gergely (szlovákiai, Diósgyőr, 14-16. forduló)
Zoran Zekic (horvát, Diósgyőr, 17-33. forduló)

A SOROZAT KORÁBBI RÉSZEI
Diósgyőr: kis pénz, nagy Foxi – és szóba se jött Skandinávia
FC Bábel Tatabányán, olasz világklasszis az NB I-ben!
Amikor majdnem vett egy vb-ezüstérmes brazil zsenit az Újpest!
Egy-egy remek szlovák légiós jutott az FTC-nek és a Dunaferrnek is 2001-ben
Az ukrán gólzsák vagy a Szpari 1-ese? Ki volt a legjobb légiós 2000-ben?
Sokszoros brazil gólkirályt vett az Újpest, de ráfizetett
Román trióval lett bajnok az MTK, köszönhetően a Fradinak is
Sasu spórolása ellenére is bajnok az FTC, légiós nélkül ezüstös az Újpest
Pár jó légióssal aranyérem, két angol Újpesten, víg balkáni légió Kecskeméten
El Hadji Diouf csődöt mondott, kínai légióst igazolt a Fradi
Interneten talált légiósokkal ért el sikereket a Ferencváros
Coulibaly ismét megmutatta: veretlenül lett bajnok és kupagyőztes a Loki!
Nyerő lett a 21: ennyi légióssal bajnok a Győr!
Micsoda bőség az NB I-ben, felbukkant Pato és Bebeto is!
Amikor a bajnoki cím sem volt elég Fehérváron
Nem volt fölösleges légiós: Doll csúcsra járatta idehaza a Fradit!
Marco Rossi csapata az élen – maroknyi légióssal!
Szerb királyság a Vidiben; ennyire egyszerű lenne a recept?
Rebrov berobbant a magyar futballba, „aranyos” lett az antré
Nagy pofon a Fradinak, de tanultak belőle; túl sok volt a pénz Fehérváron?

 

2022.01.18 23:32:13

Labdarúgó NB I CSILLAG PÉTER

ALAPVONAL. Józan belátás, végtelen türelem és tudatos közeledés segíthet megbirkózni a történelem súlyos örökségével, és legjobb hitünk ellenére sem lehetünk meggyőződve arról, hogy nemes futballszakmai törekvések átírhatják a sok évszázados társadalmi kódokat.

2022.01.17 21:22:16

Labdarúgó NB I MALONYAI PÉTER

ALAPVONAL. Nálam ilyen Aschner Lipót. Jövő héten lesz 150 éve, hogy megszületett, ma hetven esztendeje hunyt el, ám mint a kiemelkedő személyiségek általában, nem csupán a kerek évfordulókon érdemeln(én)ek említést. A minőségre esküdött, ám a földön járt. »Amíg én állok az Újpest élén, addig sportbeli elhatározásokat sohasem fog nálunk anyagi szempont irányítani.«

2022.01.16 22:00:48

Labdarúgó NB I N. PÁL JÓZSEF

ALAPVONAL. Lehet, míg az Aranycsapat a modern futball origója, addig Deák Bamba a hőskor ideájának utolsó világszínvonalú példázója? Aki a diadal reményének eleven modellje volt Szentlőrincen és az Üllői úton, a közösség daliájaként, s a játék leginkább mámorító pillanatával, a góllal oly sokszor adott örömet, mint rajta kívül senki a világon ily rövid idő alatt.