BACSKAI JÁNOS (szöveg), MIKOLA BENCE (grafika), KUN ATTILA (osztályzatok, álomcsapat) 2020.11.10 19:53 Frissítve: 2020.11.11 10:00

El Hadji Diouf csődöt mondott, kínai légióst igazolt a Fradi

Nemrégiben elindult sorozatunkban megvizsgáljuk, hogy a közelmúltbeli első osztályú labdarúgó-bajnokságokban milyen szerepet töltöttek be a sokszor emlegetett légiósok. Felelevenítünk remek játékosokat és olyan külföldieket is, akik csak átszállójegyet váltottak a magyar futballba, és méltán szőttek fátylat illó évek az emlékükre. Ezúttal a 2009–2010-es NB I-es idényt idézzük fel.

Coulibaly (fent) legenda lett Debrecenben (Fotó: AFP)

 

„Ha 2009 nyarán egy (önjelölt) jós elmondja a Loki híveinek, milyen futballév vár a csapatukra, orvosért vagy a szélhámosokat üldöző rendőrért kiáltanak... Herczeg András irányításával a DVSC olyan bravúrt ért el, amilyet még egyetlen csapat sem a magyar labdarúgás XX. század eleje óta íródó történetében: eljutott a Bajnokok Ligája főtáblájára, és emellett egyszerre négy hazai sorozat címvédője lett az idény végére!” – írja A magyar labdarúgás története című alapvetésében Dénes Tamás. Bizony, 2005, 2006, 2007 és 2009 után ismét bajnok lett a Loki, és különösen a mából visszanézve érdekes, hogy Szima Gábor nyári erősítései (Laczkó Zsolt, Mirszad Mijadinoszki, Szélesi Zoltán, Bodnár László, Adamo Coulibaly, Luis Ramos, Feczesin Róbert, majd télen 200 ezer euróért és Dudu játékjogáért megvette Kecskemétről Yannickot, amikor kétszer ennyiért adta el a Leandro, Oláh Lóránt kettőst) hogyan hozták vissza a befektetést. Különösen, hogy fizetni csak Yannickért, Mijadinoszkiért és Laczkóért kellett, összesen félmillió eurót. De magyar bajnoki cím, Magyar Kupa-, Ligakupa- és Szuperkupa-arany lett a fizetség, no és a BL-csoportkörben a Liverpoolt és a Fiorentinát is megszorongatták a hajdúsági legények!

Ha pedig akkor valaki azt mondja, hogy tíz évre rá NB II-es lesz a DVSC, Szima pedig „közkívánatra” lemond, minden bizonnyal orvosért vagy a szélhámosokat üldöző rendőrért kiált a nemes hallgatóság...

Az NSO fórumain természetesen Adamo Coulibaly volt a sztár, akinek megvolt a maga sajátos mozgáskultúrája, és eposzi jelzője lett a targoncás, mintha a kétkezi munka szégyen lenne (anno a párizsi Peugeot-gyárban az anyagmozgatás nagymestere volt a francia-elefántcsontparti játékos, de ha megengednek ennyi személyeskedést, diákmunkásként a szerző is hosszas és mély barátságot kötött egy konzervgyárban a humán meghajtású, béka nevű emelőberendezéssel), de a derék Adamo első idényében bemutatkozásként 45 mérkőzésen 19 gólt és 9 gólpasszt dobott le az asztalra, egyesek már a magyar címeres mezben látták... És a legszebb évei még hátravoltak, 2012-ben és 2013-ban az élvonal gólkirálya lett, a 2013-as MK-ban nyolc góllal szintén aranycipőt érdemelt ki! A Ligakupát nem számolva 163 találkozón 86 gólt és 28 asszisztot termelt a Lokiben, nála rosszabb légióst nem is lenne szabad alkalmazni!

Salvatore Adamo, Coulibaly róla kapta a keresztnevét

A legjobb tíz légiós közé csak ő fért be ellenben a Lokiból, Vukasin Polekszics sem okozott azért csalódást, ellenben Djordje Pantics, Mijadinoszki, Aco Sztojkov, a Kisvárdán most sokadvirágzását élő Lucas Marcolini, Hugo Leonardo, Vinicius Galvao, Luis Ramos, Etogo Essama és Dudu hírneve finoman szólva sem állta ki a próbát a cívis városban. Távozásáig Leandro alapember volt, rajta kívül ezt csak a középső védő Mijadinoszki mondhatta el ezt magáról. Yannick is sok lehetőséget kapott, és nem is játszott rosszul, legjobban az MK-döntőben futballozott – ahol mind az öt gólt légiós szerezte, hiszen mellette Coulibaly talált be a Lokitól, Darko Pavicsevics és Artjoms Rudnevs pedig a Zalaegerszegtől.

„Némelyik klubnál az elöljárók sorozatban hoznak rossz döntéseket. Azzal semmi probléma, ha egy jóval a várakozás alatt teljesítő együttes tulajdonosa úgy dönt, megszabadul attól, aki a biztos háttér ellenére csődöt mondott a bajnokságban. Amikor azonban tizenkilenc játékos kerül egyszerre lapátra, adódik a kérdés: mire figyeltek a döntéshelyzetben lévők, amikor a most alkalmatlannak nyilvánított labdarúgóknak szerződést ajánlottak? A Honvédnál egy híján húsz futballista távozott a nyáron, és bár még csak a bajnokság elején járunk (vagyis korai ítélkezni), az eredmények egyelőre azt mutatják, a jelentős vérátömlesztés ellenére a csapat nem leli a helyes utat. Diósgyőrben évek óta képtelenek együtt tartani egy stabil magot, Nyíregyházán szinte új együttest kell építenie a szakmai stábnak, a Vasasból távozott a kezdő tizenegy mintegy fele (és jó néhány kiegészítő labdarúgó is), sőt a Zalaegerszeg és érdekes módon a legutóbb ezüstérmesként végző Újpest irányítói is aktívnak bizonyultak az átigazolási piacon. Némileg meglepő, hogy a címvédő DVSC-TEVA tizenkét futballistáját adta el, illetve kölcsön, csakhogy tudni kell: a távozók mindannyian epizódszereplők voltak a Lokinál” – írta a szezon előtt az NS. Sztojkov és Igor Bogdanovics mehetett például Nyíregyházára érdemeik elismerése mellett, enélkül távozott ellenben Bozsidar Csoszics.

„Falcao kedves és szerény volt, beszélgettünk is egy kicsit, igaz, az angol nem az erőssége…” (Fotó: delmagyar.hu)

 

A második helyre a Videoton futott be: igen, a Vidi, nem pedig a Fehérvár, ugyanis a Mezey György felügyelete alatt álló klub visszakapta „jussát” a Videoton Holding Zrt.-től, miután annak tulajdonosait meggyőzte Garancsi István klubtulajdonosi tevékenysége arról, hogy jó kezekbe került a klub, amely már nem hoz szégyent a Videoton névre. Tény, azóta elkerülték az anyagi problémák és a gyanús ügyek a fehérvári klubot, a neve azóta már más, de akkoriban sokan örültek, hogy 2004 után ismét hivatalosan is lehet „vidizni”.

A nyár közepén a drukkerek örömünnepet ültek: nem azért, mert erősödött a csapat, a vezetőség legalább hárommillió eurót költött ugyanis abban a szezonban például Lencse László, Nikolics Nemanja, a 275 ezer euróért megvett védő, Varga Róbert, Lipták Zoltán, az Újpestről 50 millió forintért leigazolt Sándor György, Milan Purovics, Tomás Tujvel, Farkas Balázs, Milko Novakovic és Darko Karadzsics megszerzésére. Ennek ellenére a nemzetközi mércével mérve is nagy dobás Lothar Matthäus lett volna, akinek leigazolását be is jelentették – de a volt szövetségi kapitányunk, az egykori zseniális labdarúgó mégsem ült le a kispadra, amelyet végül Mezey György kapott meg. Ősszel menetelt a Vidi, de a téli nagybevásárlás (ekkor érkezett a Sándor, Lencse, Nikolics trió) nem hozta meg a gyümölcsét, a tavasz a címvédőé, a Lokié volt. A hajrá izgalmasra sikeredett, Mezey Györgyöt eltiltották „bírózás” miatt, Szima Gábor pedig azért volt mérges, mert a sorsdöntő, utolsó forduló előtt robbant ki a nevezetes bundavád. A nagy magyar bundakrónikáról bővebben ITT olvashat!

Érdekes, hogy a bajnoki aranyról két légiós döntött: a Kecskemét a volt fehérvári Csordás Csaba góljával elverte a DVSC-t, ám Győrben Lazar Sztanisics egy szerencsés lövéssel a hajrában bevette az akkor debütáló Tujvel kapuját, ezzel megkezdődött a debreceniek bulija a KTE stadionjában.


 

A Videotonban több mint egycsapatnyi légiós szerepelt, a montenegrói válogatott ék, Milan Purovics a Sporting CP-től érkezett 100 ezer euróért kölcsönbe, kilenc mérkőzésen egy gólpasszt termelt ezért cserébe; honfitársa, a szintén volt szerb U-válogatott Darko Karadzsics csak pár hetet tölthetett Fehérváron, az egyszeres válogatott ék, Goran Vujovics ellenben évekig játszott még az élvonalunkban, egri kalandja kivételével meglehetősen gólerősen. Tujvelért 75 ezer eurót kapott a Nyitra, egy évvel azelőtt 50 ezerért vették a Topolya mostani kapusát, Nenad Filipovicsot.

A szerb vonal legjobbja Marko Andjics volt, a három brazil közül legfényesebben André Alves villogott, 15 bajnoki góllal, majd a télen érkezett mellé Kaposvárról a magyar édesanyától származó Nikolics Nemanja, aki szintén öt gólpasszig, de hárommal több gólig jut abban az NB I-es idényben. Ám éppen az utolsó két mérkőzésen nem remekelt ő sem, ez pedig az aranyérembe került – ennek ellenére ő lett a bajnokság gólkirály, André Alves pedig a bronzcipős.

 


 

Aki nem olvasta volna a sorozat első részét: az erdélyi, vajdasági vagy kárpátaljai magyarokat a különböző adatbankok román, jugoszláv vagy ukrán játékosként tüntetik fel, de éppen 2020-ban legalább ezeken a hasábokon tegyük tisztába e dolgokat: ők bizony magyarok, magyar labdarúgók. De: azok a magyar gyökerekkel rendelkező játékosok, akik nem a magyar válogatottat erősítették, légiósként szerepelnek sorozatunkban, hiszen ők önként döntöttek egy másik nemzeti csapat mellett. Ugyanilyen egyszerű a nem magyar születésű, semmilyen magyar rokoni szállal nem rendelkező labdarúgók esete, ők addig számítanak légiósnak, amíg meg nem kapták a magyar állampolgárságot, ilyen volt például a Vasile Miriutából lett Miriuta László vagy Leandro, aki 2003-ban tette le a magyar állampolgársági esküt, és lett előbb U21-es, majd felnőttválogatott. De úgy is mondhatnánk: nem tekintünk minden akkor jogilag, papíron külföldi játékosnak számító labdarúgót légiósnak.

 

Mára már kikopott a köztudatból, de Alves testvére, Adriano Alves is profi labdarúgó, ez idény végén a Ferencváros szerződteti majd! A nagy tehetségként emlegetett szélső, Alison Silva is ott köt majd ki, a Vidiben ekkor 193 perc alatt négy kanadai pontot szerez, de később már nem megy neki ilyen jól.

Bajnokcsináló volt a Győr, amelyben Szasa Sztevanovics remekelt a kapuban, előtte a védelemben az idény során összesen tíz légiós játszott: Vladimir Djordjevics, Bojan Neziri, Sztanisics, Zoran Supic, Eugéne Fomumbod, Lasa Totadze, Marko Dinjar, Valentin Babic, Semszedin el-Araicsi és a szlovák válogatott Szabó Ottó. A zöld-fehérek összesen 18 gólt kaptak, míg az előttük végző Videoton 31-et. Aki soknak tartja a védelemben bevetett védő számát, azoknak eláruljuk: abban az idényben összesen 29, azaz huszonkilenc légiós lépett pályára a csapatban. Sok vagy kevés? Döntse el ezt a kedves olvasó, az tény, közülük Sztevanovics, Rati Alekszidze, Dinjar, Linas Pilibaitis, Bojan Brnovics, Tarmo Kink és Jarmo Ahjupera maradt meg egy akkori NSO-tudósító emlékezetében, illetve még a gaboni válogatott Arsene Copa, akit felkapott a bulvársajtó – a légiós pár meztelen képe miatt.

Pedig el-Araicsi párszoros marokkói válogatott, Djordjevics az ETO előtt megfordult a Fluminensében, ugyanakkor az észt Kinkért az idény végén egymillió eurót ad a Middlesbrough, az egykori jugoszláv válogatott ék, Bojan Brnovics pedig 32 kanadai ponttal a háta mögött távozik a klubtól, Ahjupera pedig egyetlen idény alatt jutott el 15-ig! A középpályás Pilibaitis közönségkedvenc lett, a grúz erőcsatár, a győriek Darko Lazovicsa, Rati Alekszidze pedig 109 mérkőzésen 46 kanadai ponttal, illetve 20 sárga és 1 piros lappal zárta itteni karrierjét.

 


 

Sokatmondó Djordji Mojszov (ki emlékszik már rá vajon az olvasók közül?) első nyilatkozata: „Ismerősöm a győri csapatban nincs, de nyilván lesz időm megismerkedni mindenkivel. Nyelvi gondjaim nem lesznek, hiszen többen is beszélik az anyanyelvemet a csapatnál”.

Ha észrevették: a dobogón csak vidéki csapatok feszítettek, először a magyar élvonal történetében! És Jimmy Hogan után újra megerősödött a brit vonal: az Újpesttel Willie McStay, a Kevin McCabe birtokolta Ferencváros Bobby Davisonnal kezdte el az idényt, majd – miután eredménytelenül tárgyaltak a vezetők Matthäusszal – Craig Shorttal folytatta. Utóbbi a télen érdekes nyilatkozatot tett: „Kapcsolatban állok egy több mint hétszáz angol bajnokin futballozó, kilenc évet a Premier League-ben töltő játékossal és egy másik, ötszáz feletti angliai meccset pályán töltő futballistával. Neveket egyelőre nem mondok...”.

A megfejtéseket várjuk a fórumunkon.

A Győrben parkolópályára tett Bajzát Péter is célpont volt, de nem adtak érte végül 60 millió forintot, helyette érkezett Ron Reid – a kispadra, Short mellé, mert neki volt csak megfelelő licence.

„Az első osztályban szereplő klubok közül a Ferencvárosé a legnagyobb költségvetés, mégsem a zöld-fehérekről beszélünk, amikor arra keressük a választ, hol sikerült legjobban az erősítés. A neveket, az együttes eddigi teljesítményét nézve olyan érzése támad az embernek, hogy a Fradinál érthetetlen módon elsősorban sokadrangú légiósokban bíznak. Csakhogy ami elég volt az NB II-ben, az a jelek szerint édeskevés az élvonalban” – írta az NS az idény előtt. Ritka eset, hogy egy újonc tele zsebbel induljon, de kevéske erősítéssel, így kell értékelni a hetedik helyet, amelynek megszerzésében részt vett a „kötelező” angol és szerb kontingens mellett máltai (Justin Haber, André Schembri), spanyol (Joaquín Pastor, Carlos Alcántara), jamaicai (Rafe Wolfe, Jason Morrison), pakisztáni (Adnan Ahmed), norvég (Liban Abdi), kanadai (Igor Pisanjuk) és kínai (Men Jang) légiós is.

Az Újpest Túlio után majdnem ismét nagyot húzott, de a világbajnoki ezüstérmes és Bajnokok Ligája-győztes Carsten Jancker nem lett végül a lila-fehérek játékosa, pedig ő lett volna a klub ötödik vb-döntős játékosa Szalay I Antal, Szűcs György, Vincze Jenő és Zsengellér Gyula után. Az akkor 36 éves német ék nem tudott megegyezni az újpesti vezetőkkel, így nem lett például Tony Stokes, Gary Martin, Mark Millar és Josip Cutuk csapattársa.

No és McStay játékosa, akinek McGo korszaka után Mészöly Gézáé lett a kispad.

 


 

A Honvédnál a vezetőség bejelentette, hogy Sisa Tibor helye atombiztos, de hamarosan az előző bajnokin már a lelátón szorgalmasan jegyzetelő olasz Massimo Morales váltotta, aki a 9. helyre vezette a csapatot, és már ő igazolta le a Jean Akassou, Fernando Cuerda, Pavlo Jancsuk, Gary Tavars, Angelo Vaccaro, Pablo Coira hatost. Utóbbi nagy reményekkel érkezett, a Celta Vigo nevelése 1999-ben Gabri, Xavi és Iker Casillas oldalán U20-as világbajnok volt, ehhez képest a Honvéd lett az utolsó klubja, 2010 végén vonult vissza, alig 31 évesen.

Nyíregyházáról érdekes módon távozott a házi gólkirály, Bogdan Apostu, aki extra szabadságot kért esküvőjére hivatkozva, ám két izraeli csapattal tárgyalt az ezek szerint a vártnál eseménydúsabb mézeshetek alatt, majd szinte magától értetődő módon írt alá a – Diósgyőrhöz.

„A klub költségvetése háromszázötvenmillió forint, ebből az összegből az NB III-as együttes költségeit is fedeznünk kell – vallott Banka Zsolt, a Szpari klubigazgatója. – Az utánpótlásból egyelőre nem tudunk meríteni, marad a kényszerpálya: ha meg akarunk kapaszkodni az élvonalban, igazolnunk kell. Külföldről, külföldi játékost, a Spartacus esetében erősítést jelentő magyarok megszerzése nem férne bele a büdzsébe.”

Szavai ma is érvényesek, és a nagy keresgetés közben a Ligakupában légiósözönt zúdítottak az MLSZ illetékeseire és a mit sem sejtő drukkerekre. „A kijevi vonal is él, de a Dinamo második csapatában játszók is olyan igényekkel állnak elő, amelyeket nem a mi pénztárcánkhoz szabtak” – tudtuk meg az okát, hogy miért nem lett a Nyírségben kijevi fiókcsapat.

Diósgyőrből távozott a Szeviép, az új tulajdonos elkezdte törleszteni az adósságokat, majd Nagy Béla ügyvezető a télen menesztette Aczél Zoltánt, mondván, „idevalósi edző” kell a csapathoz, mert Aczél a válogatott mellett is dolgozott – és visszahozta Tornyi Barnabást, akinek korábban szobrot akartak állítani a drukkerek, csak abban nem voltak biztosak, milyen anyagból...

A bennmaradás végül sikerült, a debreceni vereség alkalmával ellenben egy DVTK-drukker megütötte Haman Sadjót, akit páran azért nem kedveltek, mert újpestiként megünnepelte a gólját – volt csapata, a Diósgyőr ellen. Tornyi nem bírta ki az idény végéig, a ma Mezőkövesden dolgozó sportigazgató, Tóth László váltotta áprilisban.

Abban az idényben az újabb és újabb bundabotrányok a porig tépázták a futball hírnevét nálunk és más országokban is, ennek fényében érdekes a zalaegerszegi mester, Csank János egyik nyilatkozata a Debrecenben 5–3-ra elveszített bajnoki után: „Az első félidőben soha nem látott, megállós, ránk nem jellemző lestaktikát alkalmazott a csapat: sok oka lehet, hogy miért...”.

Szerencsére hamar kiderült, a mester még csak gondolni sem akart a bundára. Nagy igazolás lehetett volna a brazil Paulo César Ramos Vogt, aki azonban hiába írt alá két évre, végül szívproblémái miatt nem lépett érvénybe a kontraktus, Artjoms Rudnevs ellenben 19 góllal és 6 góllal zárta az idényt, és 600 ezer eurót ad majd érte a Lech Poznan, később 3.5 milliót a Hamburg.

A Vasasnál csodálatos eseményeknek lehettünk tanúi, mások elszenvedői: Jámbor János távozása után a vezetők új tulajdonosokat kerestek, a jelöltek közül Markó Gábor ígért fűt-fát, pontosabban brazil éket és szurkolóknak járó ingyen borokat, de most kapaszkodjunk meg! Amikor fizetni kellett volna, rendre csak egy telefont szalasztott a székházba, hogy mindjárt ott lesz a sok-sok pénzzel. Azóta is várják őt.

A sorozatot követők pedig csodálkozhatnak és számolhatnak, hogy csak 2000 és 2010 között hányan és hányszor játszották már el ugyanezt a bohózatot...

Az angyalföldiek természetesen tanultak a saját hibájukból, december elején új, olasz-svájci tulajdonosok kerültek a látóhatár tetejére, akik azonnal kirúgták Mészöly Gézát, majd 1.3 millió eurót, azaz 350 millió forintot helyeztek a számlára. No, nem a klubéra, hanem letétbe!

„...A vevőjelölt döntését a szakmai stábra vonatkozóan tudomásul vesszük, hiszen az új többségi tulajdonos hatáskörébe tartozik a mindenkori vezetőedző kinevezési joga” – hangzott a hivatalos Vasas-verdikt Markovits László klubelnöktől. Az új edző megtartotta az első edzést, de a nevét nem volt szabad elárulni, mert vérprofizmus az vérprofizmus, a korábban a Fiorentinában (nem is akárhogyan) futballozó Mauro Bressan lett a sportigazgató, és kiderült, Giovanni Dellacasa a titokzatos Mr. X.

Bressan a svájci harmadosztályú Chiassóban futballozott Dellacasa edzősége alatt, innen az ismertség, a mester korábban Roy Hodgson és Marco Tardelli tanítványa volt. A játékosok a sajtó mellett leginkább a profi módon összeállított egyéni edzésterv miatt csodálkoztak azokban a napokban. A rutinos olvasók már kitalálták: hamarosan kiderült, hogy az első szóra teljhatalmat kapó külföldi befektető nem teljesítette az ígéreteit, és erre alig három hónap alatt rá is jött a Vasas vezetősége.

 


 

A megvilágosodás azzal a nem várt megoldással zárult, hogy ugyan a reménybeli tulajdonos visszalépett, maradt a klubnál a Bressan, Dellacasa kettős. Ehhez képest kész csoda, hogy nem esett ki a csapat, amelynek keretébe hat szerb mellett paraguayi, uruguayi, olasz, brazil, francia és algériai vendégjátékost is szült a nagy magyar-olasz-svájci együttműködés. A leghíresebb közülük a Lille-nevelés, válogatott Karim Benunesz, aki, mint annyi más légiós, Egerben bukkan majd fel később. A vezetők annyira elégedettek voltak a néha a kispad előtt is lazán rápöfékelő Dellacasával, hogy a maestro elkezdhette a következő szezont is!

„Lehet, hogy csak adminisztratív okok miatt nem köttetett meg a szerződés, lehet, hogy más van a háttérben, megeshet, hogy tíz nap múlva aláírják, lehet, hogy soha. Ami fontos: mi az edzői stábbal maradtunk, jelezve, együtt dolgozunk tovább. Ráadásul a Vasas immár szabad, más befektető után is nézhet” – értékelt zseniálisan Bressan, majd azzal a lendülettel, rajtaütésszerűen a helyén maradt. Sőt állítása szerint saját zsebből fizette a teljes talján stábot. „Mészöly Gézát tisztelem, a munkáját elismerem, de most is azt mondom, hogy jól döntöttünk. Ha ő marad az edző, most itt ülnénk, s azon sopánkodnánk, hogy kényszerből el kellett adnunk Lázok Jánost, Szasa Dobricsot, hogy nincs pénz erősítésre, a hétköznapokra...” – zárta le a témát Markovits.

De kik voltak a légiósok közül azok, akik emelték a magyar labdarúgás színvonalát?

Mivel hajlamos arra az ember, hogy az idő múlásával egyre kevesebb konkrétumra emlékezzen, és inkább érzelmi alapon ítélkezzen, ezért segítségül hívjuk a Nemzeti Sport osztályozókönyvét, ennek alapján állítottuk össze az évad legjobb légióstizenegyét is.

A TÍZ LEGJOBB IDEGENLÉGIÓS
André Alves (brazil, Videoton) 6.2, Artjoms Rudnjevs (lett, Zalaegerszeg) 6, Marián Sluka (szlovák, Zalaegerszeg) 5.9, Darko Pavicsevics (montenegrói, Zalaegerszeg) 5.9, Adamo Coulibaly (francia, Debrecen) 5.9, Matej Miljatovic (szlovén, Zalaegerszeg) 5.8, Szasa Sztevanovics (szerb, Győr) 5.8, Marko Andics (szerb, Videoton) 5.7, Diego Rigonato (brazil, Honvéd) 5.7, Djordje Kamber (bosnyák, Zalaegerszeg) 5.7

Az MLSZ szerint Vukasin Polekszics lett az év legjobb légiósa, a HLSZ szerint Tarmo Kink.

 


 

AZ ÉV ÁLOMCSAPATA AZ OSZTÁLYZATOK ALAPJÁN

Az átlagosztályzatok alapján az év legjobb tizenegye: Szűcs Lajos (Lombard Pápa) 6.5 – Marko Andjics (szerb, Videoton) 5.7, Horváth Gábor (Videoton) 6, Laczkó Zsolt (Debrecen) 5.8 – Marián Sluka (szlovák, ZTE) 5.9, Farkas I Balázs (Videoton) 5.8, Czvitkovics Péter (Debrecen) 6.1, Halmosi Péter (Haladás) 6 – Nagy Dániel (Videoton) 6.1, André Alves (brazil, Videoton) 6.13, Artjoms Rudnevs (lett, ZTE) 6

AZ IDEGENLÉGIÓSOK ÁLOMCSAPATA

Szasa Sztevanovics (szerb, Győr) 5.8 – Marko Andics (szerb, Videoton) 5.7, Matej Miljatovic (szlovén, Zalaegerszeg) 5.8, Marián Sluka (szlovák, Zalaegerszeg) 5.9 – Tarmo Kink (észt, Győr) 5.7, Diego Rigonato (brazil, Honvéd) 5.7, Djordje Kamber (bosnyák, Zalaegerszeg) 5.7, André Alves (brazil, Videoton) 6.2, Adamo Coulibaly (francia, Debrecen) 5.8 – Darko Pavicsevics (montenegrói, Zalaegerszeg) 5.9, Artjoms Rudnjevs (lett, Zalaegerszeg) 6

CSAPATOK ÉS LÉGIÓSOK
A csapatok ilyen sorrendben követték egymást a tabellán, az utolsó kettő kiesett

Debrecen: Djordje Pantics (szerb), Vukasin Polekszics (montenegrói), Mirszad Mijadinoszki, Aco Sztojkov (macedónok), Lucas Marcolini, Hugo Leonardo, Vinicius Galvao (brazilok), Luis Ramos (hondurasi), Yannick, Etogo Essama (kameruniak), Adamo Coulibaly (francia), Dudu (nigériai, csak az őszi idényben)
Videoton: Nenad Filipovics, Marko Andics (szerbek, előbbi csak ősszel), Goran Vujovics, Ilija Radovics, Milan Purovics, Milko Novakovics, Darko Karadzsics (montenegróiak), Damir Milanovic, Milan Pavlicic (horvátok), Alison Silva, André Alves, Dario Soares Barbosa (brazilok), Tomás Tujvel (szlovák), Olekszandr Tkacsuk (ukrán)
Győr: Szasa Sztevanovics, Lazar Sztanisics, Vladimir Djordjevics, Bojan Neziri, Zoran Supics (szerbek, utóbbi csak az őszi idényben), Eugéne Fomumbod (kameruni), Lasa Totadze, Giorgi Ganugrava, Rati Alekszidze, Teimuraz Sarasenidze, Vahtang Pancsava, David Odikadze (grúzok), Marko Dinjar, Valentin Babic (horvátok), Semszedin el-Araicsi (marokkói), Linas Pilibaitis (litván), Mihai Nicorec (román), Arsene Copa (gaboni), Bojan Brnovics (montenegói, csak az őszi idényben), Jarmo Ahjupera, Tarmo Kink (észtek), Szabó Ottó, Mario Bicak (szlovákok), Nicolás Ceolin, Rychely (brazil), Eldin Adilovic (bosnyák), Gjorgji Mojszov (macedón), Jonathan Walasiak (belga), Ellis Samuel Ato (ghánai)
Újpest: Ivan Dudics, Dusan Vasziljevics (szerbek), Mladen Lambulics (montenegrói, csak az őszi idényben), Jucemar (brazil), Tony Stokes, Gary Martin (angolok), Mark Millar (skót), Foxi Kethevoama (közép-afrikai köztársaságbeli), Josip Cutuk (bosnyák)
Zalaegerszeg: Matej Miljatovic, Leon Panikvar (szlovénok), Milan Bogunovics, Nenad Todorovics (szerbek), Djordje Kamber (bosnyák), Marián Sluka (szlovák), Darko Pavicsevics (montenegrói), Artjoms Rudnevs (lett), Prince Rajcomar (curacaói), Adrián Hadar (román), Paulo Cesar Vogt (brazil)
MTK: Nenad Filipovics (szerb), Marko Radulovics (montenegrói)
Ferencváros: Justin Haber, André Schembri (máltaiak), Djordje Tutorics, Bojan Mamics (szerbek), Joaquín Pastor, Carlos Alcántara (spanyolok), Cory Sinnott, Sam Stockley, Matthew Lowton, Tommy Doherty, James Ashmore, Sam Wedgbury, James Ashmore, Sam Wedgbury, Anthony Elding, Paul Shaw (angolok), Rafe Wolfe, Jason Morrison (jamaicaiak), Adnan Ahmed (pakisztáni), Liban Abdi (norvég), Igor Pisanjuk (kanadai), Men Jang (kínai)
Haladás: Jean-Baptiste Paternotte (francia), El Hadji Diouf (szenegáli), Igor Bogdanovics (szerb), Victor Carr (amerikai), Maikel (brazil)
Budapest Honvéd: Benjamin Angoua, Abraham Gneki Guié, Jean Akassou (elefántcsontpartiak), Dragan Vukmir, Nemanja Arszenijevics (szerbek), Sorin Botis (román), Fernando Cuerda, Pablo Coira (spanyolok), Gary Tavars (francia), Pavlo Jancsuk (ukrán), Viliam Macko, Milan Pastva (szlovákok), Frizoni da Cruz, Dyjan, Diego Rigonato, Guilherme Moreira, Thiago Vasconcelos Ribeiro da Silva (brazilok), Abass Dieng (szenegáli), Angelo Vaccaro (olasz), Paulo Albarracín (perui)
Kecskemét: Romeo Mitrovic, Dalio Memic (bosnyákok), Filip Lazareanu, Andrei-Alexandru Florean, Iulian-Petrut Petrache (román), Mladen Lambulics, Szlobodan Lakicsevics (montenegróiak), Ales Kokot, Milan Rakic, Uros Veselic (szlovénok), Robson (brazil), Goran Perak (horvát), Vladan Szavics, Vladan Csukics, Alekszandar Alempijevics, Goran Grkinics (szerbek), Yannick (kameruni, csak ősszel), Francis Litsingi (Kongói DK-beli), Dudu (nigériai), Vladan Pelicsics, Pavle Velimirovics (montenegróiak)
Lombard Pápa: Vadims Zulevs (lett), César Quintero (kolumbiai), David Abwo (nigériai), Denisz Rebrik (ukrán), Alex José de Paula (brazil), Alfi Conteh-Lacalle (Sierra Leone-i, csak az őszi idényben), Konstantin Peric (bosnyák), Euloge Ahodikpe (togói), Dennis Mimm (osztrák)
Kaposvár: Igor Lambulics (montenegrói), Júnior Pereira, Dario Soares Barbosa, Mairlon Marcio Lima, Ismael Da Silva (brazilok), Szlobodan Markovics, Dragan Antanaszijevics, Szrdjan Sztanics, Alekszandar Brdjanin (szerbek), Gabriele Fabris (olasz), Boris Gujic, Danijel Culum (bosnyákok), Egejuru Godslove Ukwuoma (nigériai), Eugéne Fomumbod (kameruni)
Vasas: Djordje Mrdjanin, Dusan Mileusznics, Csedomir Pavicsevics, Szasa Dobrics, Petar Divics, Ljubisa Vukelja (szerbek), Óscar Velázquez, Antonio Arriola (paraguayiak), Pablo Caballero (uruguayi), Karim Benunesz (algériai), Mamadou Danfa (francia), Rafael Moreira, Reinaldo Melao, Bruno Bosi (brazilok), Gaspare Adanti (olasz), Touré Achraf Mamam (togói)
Paks:
Nyíregyháza: Volodimir Ovszijenko, Volodimir Kozlenko (ukránok), Zeljko Kovacsevics, Predrag Bosnjak, Milan Davidov, Drasko Vojinovics (szerbek), Sabin Goia, Claudiu Cornaci, Cristian Danci (románok), Yves Mboussi (kameruni), Peter Struhar (szlovák), Petar Sztanisics (montenegrói), Martin Hurt (észt), Diego Balbinot, Maia de Menezes, Leo Drugovich, Leandrinho (brazilok), Luis Ramos (hondurasi), Nacim Abdelali (francia), Aco Sztojkov (macedón), Homma Kazuo (japán), Igor Bogdanovics (szerb), Alfi Conteh-Lacalle (Sierra Leone-i), Fuad Buguerra (algériai), Sindou Dosso (elefántcsontparti), Jevgenijs Kazura (lett), Kiran Bechan (holland)
Diósgyőr: Ivan Rados, Igor Gal (horvátok), Mindaugas Malinauskas (litván), Bojan Brnovics, Vlado Jeknics, Nemanja Bulatovics (montenegróiak), Stefan Sztojanovics, Borisz Milicsics, Deszpot Viszkovics, Zoran Supics, Dejan Vukadinovics, Marko Jovanovics (szerbek), Haman Sadjo, George Menougong (kameruniak), Rohan Ricketts (angol), Beszarion Kodalaev (grúz), Bogdan Apostu (román), Hvang Mu Rju (dél-koreai)

IDEGENLÉGIÓS EDZŐK
Massimo Morales (olasz, Budapest Honvéd, 12-30. forduló)
Giovanni Dellacasa (olasz, Vasas, 16-30. forduló)
Bobby Davison (angol, Ferencváros, 1-12. forduló)
Craig Short (angol, Ferencváros, 12-30. forduló)
Tomiszlav Szivics (szerb, Kecskemét, 1-13. forduló)
William McStay (skót, Újpest, 1-21. forduló)

Ligakupafrász. A Ligakupában hivatalosan le nem igazolt játékosok is pályára léphettek, ennek a metódusnak a legszebb példája Fomumbod, aki e sorozatban pályára lépett a Győr–Pápa és a Pápa–Győr mérkőzésen is az első csoportkörben, de mindkétszer másik csapatban! A szerző őszinte csodálkozására is talált egy volt ajaxos játékost is a sorozatban, a Nyíregyháza színeiben a Loko ellen játszott a holland Kiran Bechan, aki anno U18-as válogatott volt, párszor az amszterdamiak első csapatában is játszott. Ekkor már a DVTK-nak sem kellett, nem sokra rá visszavonult.

Belejöttek. A góllövőlista első 10 pozíciójában, a holtversenyeket is figyelembe véve 8 légiós volt!

Kolumbia! A Pápa-mester Véber György két hetet Dél-Amerikában töltött tanulmányúton és játékoslesen a télen. Az eredmény? César Quintero leigazolása az Independiente Medellíntől.

A SOROZAT KORÁBBI RÉSZEI
Diósgyőr: kis pénz, nagy Foxi – és szóba se jött Skandinávia
FC Bábel Tatabányán, olasz világklasszis az NB I-ben!
Amikor majdnem vett egy vb-ezüstérmes brazil zsenit az Újpest!
Egy-egy remek szlovák légiós jutott az FTC-nek és a Dunaferrnek is 2001-ben
Az ukrán gólzsák vagy a Szpari 1-ese? Ki volt a legjobb légiós 2000-ben?
Sokszoros brazil gólkirályt vett az Újpest, de ráfizetett
Román trióval lett bajnok az MTK, köszönhetően a Fradinak is
Sasu spórolása ellenére is bajnok az FTC, légiós nélkül ezüstös az Újpest
Pár jó légióssal aranyérem, két angol Újpesten, víg balkáni légió Kecskeméten

 

2021.01.13 14:20:38

Labdarúgó NB I H. D.

Róbert Mak mellett a 17 éves Damir Redzic és Myrto Uzuni is beköszönt Szerhij Rebrov csapatában.

2021.01.12 15:37:07

Labdarúgó NB I H. D.

A mérkőzés egyetlen gólját a csereként pályára lépő Aissa Laidouni szerezte.

2021.01.10 23:13:56

Labdarúgó NB I VINCZE ANDRÁS

ALAPVONAL. A gyerek inkább itthon próbálgassa a biciklicselt, legyen negyven csálé lövése mellett egy bombagólja, de mi, nézők ne azok miatt bosszankodjunk, akik azért léphetnek be a klubházba, AZ öltözőbe s aztán a pályára, mert olcsóbban mutatják be ugyanezt.

2021.01.10 23:15:44

Labdarúgó NB I THURY GÁBOR

NS-VÉLEMÉNY. Minél több honi tréner tör magának utat a profik között.