„Sem igazán európai, sem igazán brazil nem lett ez a válogatott” – exkluzív helyszíni interjú a brazil sportújságíróval, Vicente Dattolival

„Az emberek már kezdtek hinni benne, hogy messzire juthatunk”

– Vicente, kezdjük a hétfő reggellel! Brazília az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb világbajnoki csalódására ébredt. Mit tükröztek a hétfői újságok címlapjai, miről szóltak a televíziós műsorok és a közösségi média? Milyen hangulat uralkodik most Brazíliában?
– Szinte hagyomány nálunk, hogy a válogatott kevés bizalommal a háta mögött utazik el a világbajnokságra, aztán ahogy halad előre a torna, az emberek egyre inkább mellé állnak, és fokozatosan újraéled a remény. A Japán elleni nehéz győzelem után már sokan úgy érezték, hogy ez a csapat messzire juthat. Ugyanakkor mindenki tisztában volt vele, milyen erős válogatott Norvégia. A hétfői címlapok nem csupán erről a vereségről szóltak, hanem arról is, hogy Brazília 1990 óta nem szerepelt ilyen gyengén világbajnokságon. Akkor Maradona és Caniggia Argentínája állította meg a válogatottat.

„Ancelotti még nem ismerte eléggé a brazil játékosokat”

– Carlo Ancelotti kinevezését 2025-ben történelmi jelentőségű döntésként fogadták Brazíliában. Most, valamivel több mint egy évvel később hogyan látja: mit vártak tőle a szövetség vezetői, és ebből mennyit sikerült megvalósítania?
– A katari világbajnokság és a 2026-os torna közötti időszak rendkívül viharos volt a brazil válogatott számára. Tite távozása után három szövetségi kapitány is megfordult a kispadon, mielőtt Ancelotti megérkezett. Közelről követtem a munkáját, és bizonyos kerethirdetéseknél az volt az érzésem, hogy még nem ismeri kellő mélységben a brazil játékosokat, illetve azt, hogy valójában mire képesek. Már a világbajnokság előtt meghosszabbították a szerződését 2030-ig, és én úgy gondolom, hogy igazán csak most kezdheti majd el megvalósítani a saját elképzeléseit.

„A történelmet mindig az utolsó benyomás írja”

– Sikerült-e Ancelottinak felismerhető játékidentitást adnia a brazil válogatottnak? Mely mérkőzéseken látszott leginkább az elképzelése, és melyeken ütköztek ki a projekt korlátai?
– Ellentétben azzal, amit sokan gondolnak, nem az első benyomás marad meg az emberek emlékezetében, hanem az utolsó. Ez pedig most a Norvégia elleni vereség. Egy olyan mérkőzés, amelyen hiányzott a brazil csapatból az a bizonyos plusz, az a nehezen megfogható többlet, amely egy jó csapatból győztes csapatot formál. Emiatt minden pozitívum, amit Ancelotti addig felépített, háttérbe szorult a kiesés árnyékában.

„Sem igazán európai, sem igazán brazil nem lett ez a csapat”

– Ancelotti kinevezése előtt az egyik legnagyobb vita arról szólt, hogy egy európai edző képes lehet-e megérteni a brazil futball lelkét. Ön szerint túl európaivá vált a selecao játéka, vagy sikerült megőrizni a brazil futball hagyományos kreativitását?
– Valójában egyik sem történt meg teljesen, és talán éppen ez volt a legnagyobb probléma. Amikor a csapat azt a magas letámadást alkalmazta, amelyet Ancelotti szeret, akkor jó eredményeket ért el. Ugyanakkor végig hiányzott az a sajátosan brazil kreativitás és ösztönösség, amelyről ez a válogatott mindig is ismert volt. Igaz, ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy talán nem álltak rendelkezésre olyan játékosok, akik ezt a futballt képesek lettek volna folyamatosan megvalósítani. Emellett a sérülések is súlyosan érintették a keretet: Rodrygo és Militao kiesése például jelentős veszteséget jelentett.

„Viníciusnak még fel kell nőnie ahhoz, hogy a válogatott érzelmi vezére legyen”

– A kiesés után az egyik legmegindítóbb pillanat Vinícius Júnior bocsánatkérése volt. A Real Madridban megszokott magabiztos, olykor provokatív futballista helyett most egy megtört, őszintén megrendült játékost láttunk, aki bocsánatot kért a brazil szurkolóktól. Brazíliában hogyan fogadták ezt a reakciót? Lehet ez egy új Vinícius kezdete a válogatottban?
– A Norvégia elleni mérkőzésig Vinícius volt Brazília legjobb játékosa ezen a világbajnokságon. Éppen ezért természetes, hogy még többet vártak tőle ezen a találkozón is. Sokan vitatták, miért nem ő végezte el a büntetőt, egészen addig, amíg szakmai stáb utóbb fel nem fedte, hogy a kijelölt végrehajtó Bruno Guimaraes volt. Úgy gondolom, Viníciusnak még érnie kell ahhoz, hogy a brazil válogatott érzelmi vezérévé váljon.

„Neymarnak nincs utódja”

– Neymar könnyei talán a brazil kiesés legemlékezetesebb és sokak számára legfájdalmasabb képei maradnak. Ráadásul bejelentette, hogy ez volt az utolsó mérkőzése a válogatottban. Mintha az egész ország az ő fájdalmán keresztül élte volna meg ezt a búcsút. Mit jelent Neymar távozása a brazil futball számára?
– A katari világbajnokságon, a Horvátország elleni kiesés után Neymar könnyei még megrázóbbak voltak, mert akkor még egyértelműen ő volt ennek a csapatnak a karmestere. Most talán inkább a saját búcsúja miatt volt ennyire érzelmes, mint magának a vereségnek a következményei miatt. De a legfontosabb tény az, hogy bejelentette: befejezte a válogatott pályafutását. És jelenleg nincs olyan játékos Brazíliában, akit valódi utódjaként lehetne megnevezni.

– Maradjunk a Norvégia elleni mérkőzésnél! Ön szerint ez egyszerűen egy rosszul sikerült kieséses meccs volt, ahol néhány kihagyott helyzet döntött, vagy inkább olyan taktikai és szerkezeti problémák kerültek felszínre, amelyek Ancelotti teljes eddigi időszakát végigkísérték?
– Ha ki akarnám kerülni a választ, azt mondanám, hogy a kettő együtt vezetett a vereséghez. Valójában azonban a brazil játékosok akkor hibáztak, amikor lehetőségük lett volna megszerezni a vezetést, és ezzel teljesen más irányba terelni a mérkőzést. Ha ez sikerül, Norvégiának fel kellett volna adnia azt a játéktervet, amely végül eredményesnek bizonyult. Miután Brazília hátrányba került, már sokkal jobban látszottak a csapat kollektív hiányosságai, és az is, hogy Ancelotti viszonylag rövid ideje dolgozik a válogatott élén.

– A Brazil Labdarúgó-szövetség a kiesés ellenére is megerősítette Carlo Ancelottit a posztján, ráadásul a szerződését már a világbajnokság előtt 2030-ig meghosszabbította. Ez valódi bizalmat jelent, vagy inkább a nyugalom megőrzését szolgáló üzenet a szurkolók felé?
– A szerződéshosszabbítás jóval a világbajnoki kerethirdetés előtt eldőlt. A torna előtti sajtótájékoztatókon két téma uralta a kérdéseket: Neymar helyzete és Ancelotti jövője. Az olasz szakember még viccelődött is azzal, hogy ha a világbajnokság után kellene új szerződést kötnie, az valószínűleg többe kerülne a szövetségnek – ez jól mutatta, mennyire hitt a saját munkájában. Most viszont négy év áll előtte, hogy még jobban megismerje ezt a játékoskeretet, és Brazíliában sokan remélik, hogy ennyi idő alatt már sokkal magasabb színvonalú munkát tud végezni.

„Jelenleg nincs jobb megoldás Ancelottinál”

– A brazil futballközeg hagyományosan nem a türelméről ismert, különösen a szövetségi kapitányokkal szemben. Reálisan nézve ön szerint Carlo Ancelotti valóban kitöltheti a 2030-ig szóló szerződését, vagy a következő évek eredményei és a közvélemény nyomása ezt még felülírhatja?
– Ha azt mondjuk, hogy jelenleg Brazíliában nincs olyan játékosgeneráció, amelyre minden kétséget kizáróan azt lehetne mondani, hogy kivételes, akkor a szövetségi kapitányok terén még nehezebb a helyzet. Természetesen a kiesés után ismét felerősödtek azok a kritikák, amelyek a világbajnokság alatt háttérbe szorultak, de pillanatnyilag nem látok olyan szakembert, aki reális alternatívát jelentene Ancelotti helyére.

„Remélem, ez csak az első fejezete egy új brazil válogatottnak”

– Végezetül: ha évekkel később visszatekintünk erre az időszakra, ön szerint hogyan emlékeznek majd Ancelotti első brazil korszakára? Egy sikertelen európai kísérletként, vagy inkább egy olyan újjáépítés fájdalmas kezdeteként, amelynek a gyümölcsei később érhetnek be?
– Én szeretném azt hinni, hogy ez csupán egy újjáépítési folyamat első fejezete. 1989 óta tudósítok a brazil válogatottról, és ez volt a tizedik világbajnokságom a helyszínen. Láttam már hasonló helyzetet. Az 1990-es világbajnokság előtt a szövetségi kapitány – részben önhibáján kívül – egy olyan csapat mellett kötelezte el magát, amely ugyan megnyerte a hazai rendezésű Copa Américát, de Olaszországban már nem tudott megfelelni az elvárásoknak. Éppen ezért gondolom úgy, hogy most valóban új korszak kezdődhet. Remélem, Ancelotti ezt a csalódást arra használja fel, hogy teljesen tiszta lappal kezdjen dolgozni, lezárja a múlt örökségét, és felépítsen egy olyan brazil válogatottat, amely már minden tekintetben az ő elképzeléseit tükrözi, külső befolyástól és háttéralkuktól mentesen.