100 meccs után: rekordok, botrányok, meglepetések világbajnoksága – a vége mégis sosem látott papírforma

A 104 meccses, 48 nemzettel megrendezett vb-be már csak a meccsszám és a létszám miatt is előre kódolva voltak a rekordok, de az 1970 óta nem látott, 2.90 feletti gólátlag és a világsztárok elképesztő teljesítményei (lásd: góllövőlista) olyan dolgok, amelyek miatt sokáig emlékezetes marad a 2026-os világbajnokság. A kezdeti szakasz a meglepetésekről és a névtelen hősökről szólt, mint a Zöld-foki-szigetek és Vozinha, majd megdőlt az örökös nézőcsúcs és a gólszám is, később pedig jöttek a botrányok, mint a Donald Trump féle Folarin Balogun-mentőakció vagy az egyiptomiak csaláskiáltása. A végére mégis maradt a papírforma: a négy legerősebbnek tartott nemzet jutott elődöntőbe.

A papírforma ugyebár az előzetes erőviszonyok beigazolódása, de a futballban jártasak hozzászoktak már, kiváltképp a nagy válogatott tornákon, hogy egy-egy meglepetéscsapat sokkal gyakoribb, mint az, amikor a végén tényleg csak a legerősebbnek tartott nemzetek néznek egymással farkasszemet. Másképpen azt is mondhatnánk, hogy a papírforma az, amikor legalább egy meglepetéscsapat odafér a nagyok közé, ez pedig ezúttal nem történt meg. Az már egyéni ízlés kérdése, hogy ennek örülünk-e, vagy sem. 

Az biztos, hogy ha papírformának is számít a Franciaország, Spanyolország, Anglia, Argentína négyes (bejutási sorrendben), akkor is a sosem látott kategóriába esik, hiszen olyan most először fordul elő, hogy a FIFA-világranglista első négy helyezettje meccsel egymással egy vb-elődöntőben, de a fogadóirodák és az esélyeket elemző cégek (pl. Opta) is ezt a négy nemzetet láttak előzetesen a legesélyesebbnek a torna megnyerésére – na meg a Nemzeti Sport saját erősorrendjében is ők végeztek az első négy helyen a torna előtt. 

Ez persze mind nem a véletlen műve, ahogyan az sem, hogy egyáltalán összejöhetett ez az elődöntő, hiszen épp a világranglista miatt ez a négy válogatott volt előzetesen kiemelt, így már a torna előtt négy külön ágra kerültek, hogy ha a sokat emlegetett papírforma érvényesül, akkor itt, az elődöntőben találkozhassanak egymással. Gyűjtésünk jól leírja, mennyire ez a négy nemzet uralta a világ válogatott futballját az elmúlt nyolc évben, tehát a 2018-as oroszországi világbajnokság óta. Persze, egy-egy nyolcaddöntős búcsú becsúszott, az angolok még aranyat sem nyertek, de azóta ez a négy nemzet összesen 16 (!) alkalommal jutott be elődöntőbe egy nagy tornán. Argentína háromszor, Franciaország kétszer, Anglia kétszer, Spanyolország egyszer volt döntős, ebből pedig öt aranyérem is összejött vb-n vagy éppen kontinenstornán.

FRANCIAORSZÁG 2018 ÓTA NAGY TORNÁKON
Világbajnokság 2018: aranyérem
Európa-bajnokság 2021: nyolcaddöntő
Világbajnokság 2022: döntő 
Európa-bajnokság 2024: elődöntő 
Világbajnokság 2026: elődöntő 

SPANYOLORSZÁG 2018 ÓTA NAGY TORNÁKON
Világbajnokság 2018: nyolcaddöntő 
Európa-bajnokság 2021: elődöntő 
Világbajnokság 2022: nyolcaddöntő 
Európa-bajnokság 2024: aranyérem 
Világbajnokság 2026: elődöntő 

ANGLIA 2018 ÓTA NAGY TORNÁKON
Világbajnokság 2018: elődöntő 
Európa-bajnokság 2021: döntő 
Világbajnokság 2022: negyeddöntő 
Európa-bajnokság 2024: döntő 
Világbajnokság 2026: elődöntő

ARGENTÍNA 2018 ÓTA NAGY TORNÁKON
Világbajnokság 2018: nyolcaddöntő 
Copa América 2019: bronzérem 
Copa América 2021: aranyérem 
Világbajnokság 2022: aranyérem 
Copa América 2024: aranyérem 
Világbajnokság 2026: elődöntő

Azt, hogy mire mennek majd egymással a felek az elődöntőben, későbbi cikkeinkben boncolgatjuk, arra azonban érdemes visszapillantani, hogyan jutott el ez a négy nemzet a negyeddöntőn át a legjobb négy közé, merthogy egy kivételtől eltekintve mindenki megszenvedett. 

FRANCIAORSZÁG–MAROKKÓ
Az észak-afrikaiaktól vártunk túl sokat vagy a franciák ennyire jók? Erre még mindig nehéz válaszolni, mert Marokkó ezen a tornán már többször bebizonyította, hogy sokkal jobb csapat, mint a négy évvel ezelőtt elődöntőbe jutott, egyszerűen sokkal jobb a támadójátéka, nagyobb nevekből áll, technikailag képzettebb, de Franciaországgal ennek ellenére sem tudott mit kezdeni. Az első félidő túl sok izgalmat nem hozott, a franciák kaptak egy tizenegyest, amelyet közel három és fél perces szórakozás után végezhetett el Kylian Mbappé, aki megtorpant, rontott is, majd jött a folytatás, amelyben a marokkóiak ugyanolyan veszélytelenek maradtak, Franciaország meg jó hat perc alatt eldöntötte a meccset. Előbb Mbappé villant és szerezte meg szép tekerésből a 20. vb-gólját, majd a regnáló aranylabdás Ousmane Dembélé járt túl Jaszin Bunu eszén. A franciák pont annyit játszottak, amennyit kell, van még bennük több, de az a spanyolok ellen kelleni is fog.

SPANYOLORSZÁG–BELGIUM
Csak a végén jöttem rá, hogy megismételték a spanyol–portugált. Viccet félretéve, a nyolcaddöntő és a negyeddöntő szinte két teljesen ugyanolyan forgatókönyvet tartogatott Spanyolország számára, még ha ebben a meccsben volt is egy gólváltás az első félidőben. A spanyolok birtokolták a labdát, el-el jutottak helyzetig, de azért az ellenfél is veszélyeztetett, a hajrában már mindenki a hosszabbításra készült, aztán a csereként beálló Mikel Merino eldöntötte a meccset. Akkor is. Most is. A spanyolok 649 perc után gólt kaptak a vb-n, de ez is jelzi, ettől a védelemtől még a francia álomtrió is retteghet, támadóoldalon viszont több kell, akár az éppen ma 19 éves Lamine Yamaltól is, aki az MVP-címeket ugyan gyűjti, de a gólokat eddig nem, s még ha ez nem is róható fel neki igazán ilyen fiatalon, a döntéshozatalaiba bele lehet kötni, főleg, hogy minden támadás rajta megy át – volt is 23 vesztett labdája Belgiummal szemben. Ha a franciák ellen villan, mint az Eb-n két éve, akkor persze senkinek nem lehet egy szava sem.

ANGLIA–NORVÉGIA
A világ Anglia ellen. Arra most nincs idő, hogy azt boncolgassuk, miért szurkol konstans az egész világ az angol válogatott sikertelenségéért, de az biztos, hogy amikor olyan szimpatikus csapat az ellenfél, mint a brazilokat is kiejtő norvégok, akkor ez az arány még inkább felborul. Jóllehet, Erling Haalandék menetelését mindenhol tündérmeseként aposztrofálták, nálam ez nem az a kategória, a torna előtt is a 8-9. legesélyesebb csapatnak számítottak, így jutottak negyeddöntőig, ettől függetlenül viszont minden tiszteletet megérdemel a norvég válogatott, merthogy ezúttal is meccsben volt, sőt. Norvégia az első félidő derekán bombagóllal vezetést szerzett, majd iksszel ment a szünetre – bár a keret úgy véli, erről a pókkamera és az éppen megérinthetetlent játszó labdaszenzor is tehet. Aztán a második játékrészben folytatódott az angolok szenvedése, Norvégia közelebb állt a továbbjutáshoz, de érvényes gól nem született, a hosszabbításban pedig már az erősebb keret diktált: Jude Bellingham eldöntötte a meccset a 93. percben. Thomas Tuchel is elmondta, ennél technikailag csak jobbak lehetnek, és én hiszek neki, de Argentína ellen szükség is lesz rá.

ARGENTÍNA–SVÁJC
Abba már bele sem kezdek, mennyire képtelenek a csalást és FIFA-korrupciót sejtető vádak az argentin válogatottal szemben ezen a tornán, de az tény, hogy ennél könnyebb ága még egy válogatottnak sem volt soha a vb-elődöntőig – persze, erről az ellenfelek is tehettek. A torna előtti erősorrendek alapján felrajzolt Uruguay, Egyesült Államok/Törökország, Portugália útból lett ugyanis Zöld-foki-szigetek, Egyiptom és Svájc, de a nap végén azt kell megvernie mindenkinek, aki elé kerül, ezt pedig Argentína megtette, mégha sokszor szenvedve is. Svájc ellen már a 10. percben megvolt a vezetés, így az argentin drukkerek azt gondolhatták, ez most könnyebb lesz, aztán a csapat megint úgy belealudt a meccsbe, hogy az európaiak előbb csak az irányítást vették át, majd ki is egyenlítettek. Breel Embolo aztán műesés miatt megkapta második sárga lapját, ezzel lassú halálra ítélve csapatát: Svájc a fordulatszámot nehezen visszapörgető argentinok ellen a rendes játékidőt még kihúzta, de a hosszabbítás második felében kapott kettőt, így 3–1-re kikapott. Argentína elődöntős, Lionel Messi zsenijében pedig továbbra is bízhat, de ennél jobban kell játszania, ha vb-címet akar védeni.