Több mint 25 ezer kilométert bringázott, hogy ott lehessen a labdarúgó-vb-n

„Világbajnokok leszünk. Majdnem két évig bicikliztem, hogy itt lehessek, mi mást is jósolhatnék?”

A karlsruhei illetőségű Jakob Alberti szavai voltak ezek nem sokkal azt követően, hogy több mint 25 ezer kilométert lekerekezve megérkezett Houstonba, ahol hazája, Németország válogatottja az első mérkőzését játszotta a világbajnokságon. A 26 éves fiatalember még a Curacao elleni meccs előtt tartotta élménybeszámolóját, és a 7–1-es diadal legalábbis jó alap ahhoz, hogy majd azzal az érzéssel induljon haza: megérte a fáradság.

Alberti még gyerekként látott egy dokumentumfilmet egy bringásról, aki keresztültekert Afrikán; azóta dolgozott benne a vágy, hogy egyszer ő is véghez vigyen valami hasonlót.

„Az utazás remek dolog. Imádom a szabadságélményt, amivel a bringázás, az új helyek felfedezése megajándékozza az embert” – határozta meg az inspirációt, amelyből a mostani világbajnoki kaland kibontakozott.

Már az egyetemi tanulmányai mellett is dolgozott – derül ki a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) honlapján is megosztott történetből. Hosszú évek marketinges és hirdetésszervezői munkájával gyűjtötte össze a pénzt, amelyből az eddig 28 országot és négy kontinenst érintő, 21 hónapja kezdődő túrát finanszírozza.

„Tartani a keleti irányt, ez volt az alapelv, aztán a többi majd alakul menet közben” – ez volt a nem különösebben bonyolult útiterv. S bár akadtak nehéz pillanatok – árvíz Thaiföldön, szárazság Közép-Ázsiában, a forrongó világpolitika miatti ideiglenes határzárak itt-ott –, a terv működött.

„Szinte mindenhol nagyon barátságosan fogadtak. Gyakran segítettek ki élelemmel, innivalóval, sőt ha kellett, éjszakára is vendégül láttak – adott ízelítőt az élményeiből Alberti, aki Karlsruhe-drukker lévén nem hagyhatta ki a thaiföldi Ko Szamuj szigeten található sportkocsmát sem, amelyet egy megszállott KSC-fanatikus, Frederik Lanfermann alapított. – Egészen elképesztő volt! A világ túlsó felén jártam, mégis pillanatok alatt otthon éreztem magam.”

S hogy még akciódúsabb legyen az út, Alberti lefutott egy maratonit minden országban, amelyet érintett…

„Valószínűleg ez a leghosszabb út, amelyet valaki egy világbajnokságért megtett” – mondta nevetve.

És még koránt sincs vége a kalandnak: a hazautat is két keréken tervezi megtenni. Az Egyesült Államok keleti partvidéke, aztán a tengeri átkelés után Észak-Afrika, Dél-Európa útjai következnek, a cél pedig szülővárosa jellegzetes építménye: a Karlsruhe Piramis – ahol az utazás elkezdődött.