Csak a fütty volt őszinte, a közönséget csúnyán megcsalták – Csillag Péter helyszíni riportja

Szépen veszíteni vagy rondán nyerni?

Végletekig leegyszerűsítve és erősen sarkítva mondhatjuk, hogy a modern labdarúgás alapvető dilemmáját a két, egymással versengő felfogás közötti ellentét adja. Amióta a sportágtörténelem legnagyobb csodálattal követett, de nagy eredmény nélkül maradt együttesét, az 1982-es brazil álomcsapatot kilúgozta a spanyolországi világbajnokságon a catenaccio hagyományaira építő olasz válogatott (3–2), a játék esztétikai értéke már csak választható elem, inkább csak mint a futball lovagi erénye érvényesül. Bizonyította a változást éppen Brazília példája, amely az 1994-es amerikai világbajnokságon nemzeti stílusjegyeit hátradobva, kemény védekezéssel brusztolta ki a sikert – lazán felöntötte a Copacabana homokját szürke betonnal.

Senki sem hitte volna, hogy a három-négy évtizede tartó elméleti vita forgószele éppen a jeges északi futballkultúra kirakatemberét, a dánok szövetségi kapitányaként dolgozó norvég edzőt, Age Hareidét ragadja magával. A 64 éves férfit azonban szokatlanul hevesen támadta a dán média, élén a csilingelő nevű Morgenavisen Jyllands-Posten napilappal, mondván, hiába rajtolt viszonylag jól, négy ponttal a csapata, az első két körben nem csillogott eléggé a játék. Jobb híján a sorozatban tizenhét, veretlenül megvívott mérkőzést hozta fel mentségéül a kapitány, ami azért a legtöbb országban nyomós érvnek számítana, ám – tette hozzá – tisztában van azzal, hogy „Skandinávia braziljainál" más a mérce.

Dánia nagy rendszervitáját az 1986-os világbajnokság gyönyörben megfulladt válogatottja és az 1992-es Európa-bajnokságon beugróként, csendesen, behátrálva aranyérmet szerző nemzeti csapat közötti szakadék jelképezi, amely mindmáig meghatározza a helyi futballéletben a közbeszédet. Ilyen szempontból a mai nemzedék egyértelműen az 1992-es örökösének számít (nem rossz örökség az), és a gondolkodásmód alapvetően beárazta a Franciaország elleni csoportmérkőzést is.

Tudvalévő volt már a kezdés előtt, hogy a két forduló után hatpontos, már továbbjutó franciáknak a döntetlen elég a csoportelsőséghez. Mivel pedig az egy pont az így csont nélkül továbblépő dánok számára is vállalható kompromisszumnak tetszett, az igények kölcsönös találkozása meghatározta a Luzsnyiki Stadionban rendezett mérkőzés jellegét.

Didier Deschamps francia szövetségi kapitány hat helyen változtatott előző kezdőcsapatán, Hareide csak négy poszton, ám nem is a játékosok gyengébb minősége nyomta rá a bélyegét a játékra, hanem a mindkét felet jellemző, látványos óvatosság. Az olaszok a megmondhatói, a 2004-es Európa-bajnokságon összehozott, Svédország elleni 2–2-es döntetlen óta Dánia sem mentes a sportszerűségét illető gyanakvástól, a moszkvai mérkőzés kapcsán azonban nem mernénk ilyen irányba tapogatózni, végül is volt néhány igazinak látszó helyzet itt is, ott is. Inkább azt hisszük, tiszta szándékkal, de saját jól felfogott érdekét szem előtt tartva alakította a pályán zajló eseményeket a két együttes. Nem ez volt eddig a torna legjobb meccse, sőt őszintén reméljük, csak jobb jön eztán.

Lélektani szempontból talán a franciák számára tűnt veszélyesebbnek a döntetlen, hiszen akárhogy is vesszük, két győzelem után az egy pont megtorpanást jelent, amely vissza is üthet az egyenes kieséses szakaszban. Eszünkbe juthat az 1998-as világbajnokság ellenpéldája, akkor a csoportkör harmadik fordulójában szintén a dánokat sodorta a húsz éve még nem szövetségi, hanem csapatkapitányi minőségében tevékenykedő Didier Deschamps és társai elé a sors, a lyoni találkozón elért 2–1-es győzelem a dobogó felső fokáig repítette a hazai csapatot (mellesleg a kudarc ellenére Dánia is továbblépett).

Miként a kezdő sípszó előtt is volt rá jelentős esély, a Dánia–Franciaország mérkőzés döntetlenre végződött – a semleges kívülállók bosszúságára színtelen, szagtalan, 0–0-s döntetlenre. A Luzsnyikiban történtek kapcsán a leghitelesebb mozzanat a közönségé maradt: kegyetlenül kifütyülte a meccset.

FIFA LABDARÚGÓ-VILÁGBAJNOKSÁG 2018, OROSZORSZÁG
C-CSOPORT, 3. FORDULÓ
DÁNIA–FRANCIAORSZÁG 0–0
Moszkva, Luzsnyiki Stadion, 78 011 néző. Vezette: Ricci (brazil)
Dánia: Schmeichel – Dalsgaard, Kjaer, M. Jörgensen, Stryger Larsen – A. Christensen – Braithwaite, C. Eriksen, Delaney (Lerager, 92.), Sisto (Fischer, 60.) – Cornelius (Dolberg, 75.). Szövetségi kapitány: Age Hareide
Franciaország: Mandanda – D. Sidibé, Varane, Kimpembe, L. Hernández (Mendy, 50.) – Kanté, N'Zonzi – O. Dembélé (Mbappé, 78.), Griezmann (Fekir, 68.), Lemar – Giroud. Szövetségi kapitány: Didier Deschamps
Sárga lap: M. Jörgensen (48.)