Árjah, Idarf! – Deák Zsigmond jegyzete

Azt hiszem, történelmi sporteseményhez méltó módon, kívülről-belülről körbejártuk már a labdarúgó Európa-liga Leverkusen–Ferencváros szereposztású nyolcaddöntős párharcát. Felidéztük a régi szép időket, a korábbi hasonló dicső tetteket 1975-től (KEK-menetelés egészen a döntőig) 1995-ön át (BL-főtábla) 2004-ig (magyar csapat legutóbbi tavaszi szereplése), meg még ami kicsit is jelzi a tét klubszinten rég nem látott bizsergető nagyságát.

Összehasonlítottuk a küzdő feleket, rámutatva többek között, hogy a németek keretének értéke (416.35 millió euró) – a mértékadó Transfermarkt szakhonlap adatai szerint – majdnem tízszerese a budapesti zöld-fehérekének (44.55 millió). Citáltunk nyilatkozatokat mindkét oldalról, derű- és borúlátókat, ki honnan nézi, a lényeg, hogy gyakorlatilag mindenki szerint a Bayer az esélyesebb. Elemeztük a játékrendszereket, a taktikát, felsoroltuk a hiányzókat (sajnos nálunk van több) és az őket pótolni hivatottakat. Még azt is közöltük, hogy az Észak-Rajna-Vesztfáliába földön, vízen, levegőben utazó mintegy 2300 ferencvárosi szurkoló esetleges ügyes-bajos dolgait hét németországi magyar konzul segít elintézni a helyszínen.

Csak egyvalamit hagytunk ki eddig: nem kezdtük el énekelni visszafelé a Fradi-indulót: Árjah, Idarf, árjah, Idarf, árjah Idarf, trem őf a melezőgy... Ám most már ezt is megtettük, jelezve, hogy 2023. március 9. (és reményeink szerint majd március 16. szintén) nem egy átlagos tavaszi nap a magyar labdarúgás és a Ferencvárosi Torna Club hosszú históriájában. Ez egy reménysugár afelé, hogy újra megvessük a lábunkat az európai középmezőnyben, ahol már nem bravúr a kontinentális sorozatok egyenes kieséses szakaszában szerepelni, hanem realitás.

Csak a miheztartás végett, ami nekünk elérendő fontos cél, az másnak felejthető epizód, lásd a Leverkusen ifjú titánját, Florian Wirtzet, aki szerepelt ugyan a két csapat másfél évvel ezelőtti El-csoportcsatáin, de a 2–1-es németországi siker során lőtt góljára már nem emlékszik. Annyi minden történt vele azóta, mondja... Hát, van olyan érzésem, mi emlékeznénk arra, ha most fordítva történne, s a Ferencváros nyerne 2–1-re ugyanott, esetleg a párharcból is győztesen kerülne ki, úgyhogy addig is jöjjön a Fradi-induló záró sora, ha már fordítva, akkor: Árjah, árjah, CTF!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!