Elveszett a szellemiség – Thury Gábor jegyzete

Gyalázatosan szerepel a Kispest-Honvéd labdarúgócsapata: az NB I-es tabella utolsó helyén áll, a Magyar Kupában pedig a tizenhat közé jutásért az NB II-es Gyirmót búcsúztatta. A kupakiesést követően a 20-szoros válogatott Gyurcsó Ádámot az NB III-as keretbe irányították, Teplicky Péter erőnléti edzőnek pedig nem kell részt vennie a napi munkában.

A gyakorlat szöges ellentétben áll Fórizs Sándor szavaival, aki nyáron az NB I-be jutás kapcsán azt mondta, úgy kell megerősíteni a csapatot, ne az legyen a kérdés, hogy kiesik, hanem mennyire végez elöl… Jó, arra nem számíthattak, hogy Somogyi Ádám súlyosan megsérül, de például hagyták elmenni Nyers Ádámot. A sportigazgató személye egyébként finoman fogalmazva is megosztó, nem feltétlenül az interneten megfogalmazott véleményekre gondolok, a korábbi Honvéd-játékosok közül nem véletlenül véli úgy Mátyus János és Nagy Antal, hogy eljött a váltás ideje. Ezt erősítik a tegnapi számunkban Csábi József szavai is, ő rendszerszintű hibáról beszélt. Az olyan már elhunyt klasszisok, mint Puskás Ferenc vagy Bozsik József pedig forognak a sírjukban…

Gyanítható, az első porszem azzal került a gépezetbe, hogy az akkor még másodosztályú együttesnek tartást adó, majd az élvonalba feljuttató szakembert, a 2025 januárja óta a Bozsik Arénában dolgozó Feczkó Tamást menesztették (csupán egyetlen hasonló példa nem is annyira a közelmúltból: Varga István 1990-ben bajnokságot nyert az Újpesttel, de ez új idényt nem vele kezdték a lila-fehérek…). Kispesten bizonyos Maurizio Jacobacci ült le a kispadra, a svájci szakvezető legalább annyira ismeretlen, mint amennyire eredménytelen. Azt még csak-csak el lehet(ne) fogadni, hogy a tulajdonos, sportigazgató, edző triumvirátusában a bizalom a legerősebb összetartó erő, de azért én megkérdezem: nem azzal kelt valaki bizalmat maga iránt, ha kiválóan végzi a munkáját, mint Feczkó Tamás?

Ha úgy működne az üzleti modell, hogy a szebb napokat megélő Honvédnak nem lennének kiesési gondjai, nem vetném fel, de így kibukik belőlem: nem véletlenül említettem az elhunyt Honvéd-legendákat; egy klub szellemisége nem csupán azzal öröklődik át, hogy például stadiont neveznek el a legnagyobbakról. Az élőket akár be lehetne vonni a szakmai munkába.

Megjegyzem: van közöttük aktív edző is…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!