TALÁLATOK A(Z) Alapvonal CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Pekingben 16 aranyig jutottak, ami minden idők legjobb téli olimpiai teljesítménye. Csakhogy a pekingi 16-ból 11 győztes, illetve a tavalyi vb-aranyak közül hatnak az elhódítója nem lesz ott az idei olimpián.

ALAPVONAL. Ebben a forgatagban számítunk mi örökös tagnak. Nem feltétlenül a számunkra legkedvezőbb közegben. De jégpályát természetesen bizonyos keretek között bárhol lehet építeni. Hegyeket összehordani azért sokkal nehezebb feladat lenne.

ALAPVONAL. Két arcátlan fújás, nálunk, de nem ám nekünk, hanem éppenséggel ellenünk. A fülemben csengenek az egyik európai sportági szövetség középvezetőjének szavai; azt a közvélekedést osztotta meg velünk, hogy mi, magyarok olyan jó fejek vagyunk, amiért mindent megrendezünk, és sohasem kérünk semmit cserébe. Eszerint mások kérnek.

ALAPVONAL. Egy vb-bojkottnak beláthatatlan következményei lehetnek, amiket senki sem mer vállalni. Igen, egy ilyen lépés negatív spirált indíthat el a gazdaságban, és valóban, ilyen lépéssel még választást is lehet veszíteni. Magas szinten önként meg senki sem teszi a fejét guillotine alá.

ALAPVONAL. Vizsgálták azt is, minek köszönhetők a gyakoribb fejsérülések. Az, hogy nagyobb a tempó, több a párharc, a játékosok erősebbek, izmosabbak, mint régebben, a közhelyek közé tartozik, az már nem, hogy a szakemberek idesorolják az úgynevezett szürkezónás szabályértelmezést.

ALAPVONAL. Bár a profi labdarúgástól egyelőre messze állnak a tóparti települések, az amatőr foci sokat nyert azzal, hogy nem jelennek meg rövidesen markolók és különféle munkagépek a balatonszemesi Ady Endre utcában.

ALAPVONAL. Az edzők kihagyása azért is tűnik meglepőnek, mert az évek során az Aranycsapat klasszikus tizenegyének valamennyi játékostagja stadion, sportközpont vagy futballpálya névadója lett. Sebes, Mándi sehol…

ALAPVONAL. Ha ez nem vonz egy feltörekvő fiatalt, akkor micsoda? – kérdezem én, a válasz is megvan: oda a kényelem, a megelégedettség. Igaz, ezek birtokában már nem feltörekvő az ifjú. A másik oldal a klubé, amelyik nem adja. Ha annyira kell neki, hogy nélküle mintha tíz emberrel játszana a csapat, rendben van, bár van az a pénz… Az már más tészta, ha irigységből, zsigeri ellentétből, csak azért sem jöhet össze az üzlet – erre nem tudok mit mondani, személyes ügy.

ALAPVONAL. Vigaszt csak az nyújthat nekik talán, hogy elmondhatják, végtelenül szerencsések, hogy ilyen mesterük volt, mint Fehér Gábor, s hogy bár már soha többé nem szaladhatnak oda hozzá egy ölelésre, mégiscsak itt marad velük – életük végéig.

ALAPVONAL. Szép szavak, ahogyan Dárdai Páléi is azok. Ígérni könnyű, annyi biztos, hogy Újpesten és Debrecenben is kiéhezett a közönség arra, hogy ismét sikeres pályára kerüljön a szeretett klub.

ALAPVONAL. Mindennél beszédesebb az Ellenzék című kolozsvári lapban olvasható kommentár a Nagyváradi AC bajnoki címét, illetve a Kolozsvári AC harmadik helyét és Magyar Kupa-ezüstérmét hozó 1943–1944-es idény eredményeire: »Most aztán a nagyhangú pestiek talán felhagynak azokkal a lekicsinylő nyilatkozatokkal, amelyekkel folyton kigúnyoltak bennünket.«

ALAPVONAL. Miként nem számíthatott az az egyszeri, egyébként kiváló ferencvárosi játékos sem, aki a zuhanyból kilépve, afféle lábtörlőként használva azt, ráállt a saját mezére. A fentiekben is említett Dalnoki Jenő ekkor már edzőként ténykedett az Üllői úton, és ennek láttán valósággal lelökte a »vétkest« a dresszről, fennkölt kiselőadást rögtönzött annak szentségéről, és egyes híresztelések szerint meg is csókolta azt.

ALAPVONAL. Enzo Maresca és Rúben Amorim esete abból a szempontból egybevág, hogy mindkét szakember összekülönbözött a csapata vezetőségével.

ALAPVONAL. Tisztelettel kérek mindenkit, a legszélesebb látókörű sportvezetőktől, edzőktől, a legkiválóbb sportolóinkon, bálványainkon át a legbeszűkültebb, legindulatosabb, legmegkeseredettebb kommentelőkig, fogadják el, senkinek sem akarunk rosszat, nincs az egészben semmi sandaság.

ALAPVONAL. Vesszőparipám, hogy a világversenyeken elért sikereket a maguk valójában is érdemes értékelni, miközben a sportolók, edzők és sportvezetők értelemszerűen folyamatban gondolkodnak, fél szemmel már Los Angelesre tekintenek. Persze miért ne lehetne az építkezést ötvözni az eredményességgel?

ALAPVONAL. Főként egy olyan világban, amelynek pillanatnyi szétszakadtsága több mint fájdalmas. A párhuzam erőltetettségének kockázatát is vállalva állítom: a szurkolók fegyelmezett hadrendbe állítása ritka szép terv lenne 2026-ra, annak teljesítése pedig még annál is szebb eredmény.

ALAPVONAL. Feléért, de itthon? Nem hiszem, hogy megállta a helyét a jelszó, most sem érvényes, pedig tényleg nagyot változott a világ. Tudom, száz év hosszú idő, de azzal nincs mit dicsekedni, hogy az elmúlt bajnoki évben (2024–2025) mindössze 22 olyan labdarúgónk volt, aki a tíz legerősebb bajnokság első osztályában, vagy második ligájában szerepelt külföldön – áll az MLSZ szakmai riportjában.

ALAPVONAL. Ezért is üdíti a lelket, fényesíti a szellemet az egyszerű, tiszta szó. Amikor a szülés után visszatérő, sugárzóan játszó klasszist megkérdezem, mi változott, és azt feleli: jobb ember lettem. Amikor az utolsó leheletéig, ina szakadtáig küzdő bálvány arról vallva, mi hajtja még, magától értetődően sóhajtja: ez az életem, azt meg nem ronthatom el.

ALAPVONAL. Látva ugyanis a lengyel klubfutball fejlődését, sokat segítene a hazai labdarúgáson, ha az FTC mellé felnőne több csapat, és megállnák a helyüket nemzetközi szinten is. Az európai harmadvonalat jelentő Konferencialiga nagy nyertese épp ez a régió, ahogy ezt a cseh és lengyel példa mutatja.

ALAPVONAL. Nemcsak a történeti hűség kedvéért: a díj történetében a nők közül legtöbbször, hét-hét alkalommal Egerszegi Krisztina és Hosszú Katinka lett az év sportolója, a férfiaknál pedig a szintén úszó Darnyi Tamás a rekorder, öt maximális elismeréssel.