TALÁLATOK A(Z) Alapvonal CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Az utolsó pillanatos fájó fiaskó épp ezt a négy hónapnyi várakozást, vágyakozást, tervezgetést, álmodozást vette el tőlünk, természetesen a legalább ennyivel tovább élő vb-szereplési esélyekkel együtt.

ALAPVONAL. Olybá tűnik, a honi képzésre a jelentős anyagi befektetés mellett a csekély hasznosulás a jellemző.

ALAPVONAL. Lelkük rajta, ám itt kezdődnek a bajok. Az értelmezés nehézségeivel. Ugyanis senki sem kommentárt (minősítést, véleményt) várt tőlük, hanem információt, röviden: igaz vagy nem? Az észrevételezésre itt vagyunk mi, függetlenül attól, milyen szerepet szánnak nekünk a mindent hárító megkérdezettek.

ALAPVONAL. Ha az online tér kell ahhoz, hogy közelebb hozza a fiatalokat a sporthoz, ám legyen. A helyszíni sportfogyasztást, a lelátói élményt ugyanakkor meggyőződésem szerint semmi sem helyettesíti: teljesen más érzés átélni a győztes gólt a pálya mellől, mint a fotelből. Ha látok egy nagy meccset a televízióban, amelyet a közelben játszanak, rossz érzéssel tölt el, hogy csak otthonról követem az eseményeket.

ALAPVONAL. A La Ligában a két csapat legközelebb jövőre, május 10-én találkozik egymással, méghozzá a 35. fordulóban, igencsak a bajnokság végén, így az a meccs akár a végső győzelemről is dönthet.

ALAPVONAL. »Mert minden egyes szurkolóban ott lobog az a tűz, amely egykor poros grundokon gyúlt, ahol még nem voltak reklámok, sem szponzorok, csak a játék maga. És talán éppen ez a futball legnagyobb ereje: hogy képes visszaadni nekünk valamit abból a gyermeki hitből, hogy egy labdával is megválthatjuk a világot.«

ALAPVONAL. Arról már kevesebb szó esett, hogy Mezey György labdarúgásunk olyan korszakában alkotott – igen, szándékosan használom ezt a kifejezést –, amelyben finoman szólva sem klappoltak a körülmények, vagy ha úgy tetszik, a hátország nemigen nyújtott segítséget, hogy egyedül a szakmára koncentrálhasson.

ALAPVONAL. Ezzel lezárult a Népsport első korszaka, november 26-án Sport néven indult újra az újság.

ALAPVONAL. Hogy mi az őrültség? Voltaire szerint: »Rossz premisszákból helyes következtetésekre jutni.«

ALAPVONAL. A sport »valamivel« szélesebb kategória. A földkerekség minden szegletében űzik, az emberiség legnépszerűbb közös játéka. Ezért is felfoghatatlan ebben a mi gazdagságunk, bőségünk. Ami csak akkor a bőség zavara, ha választani kell a majdnem kétszáz csoda közül.

ALAPVONAL. A valódi és kinevezett sztárokat, a sportban a bajnokokat övezi a »nagy titok« utáni vágy, minden talány mögött ott az ígéret: ha megtudod, megérted a világot. Ez csak a tudomány felvetéseire lehet igaz, egyébként pedig a titok azért titok, hogy ne tudjon róla más. Feszegetése sérti az önazonosságot, átlépi azt a határt, ami az »én« és a »másik« között van.

ALAPVONAL. Biztosan finom vacsorát kapnak a pilisi játékosok és sportvezetők két hét múlva Győrben, bizonyára felemelő élmény lesz látni a csabai drukkereknek, ahogy kedvenceik a Groupama Aréna gyepére futnak ki, ahol az utóbbi években az európai elit ligák képviselői is olykor könnyűnek találtattak. De szakmai és kulturális értelemben is inkább veszít az Előre és a Pilisi LK az újfajta lebonyolítási móddal.

ALAPVONAL. A Fehérvár, legutóbb pedig az FTC jégkorongozóinak külföldi »kalandja« is olyasmire utal, hogy a messzebb tekintő, magasabb igényeket megfogalmazó klubok már a ténylegesen is közép-európai dimenziójú bajnokságok irányába ácsingóznak, amelybe bekerülni ugyan nemcsak szándék kérdése, de megfelelő lobbizással elérhető a cél.

ALAPVONAL. 1941-ben különleges csillagállás alakulhatott ki a magyar futballégbolton, hiszen több mint fél éven belül megszületett Albert Flórián, Mészöly Kálmán, Verebes József és Mezey György. Most, közülük utolsóként, Mezey is elment. Így kollektív tudatunkban végre visszakerült oda, ahol 1986. június 2. előtt tündökölt.

ALAPVONAL. »A győzelem öröméből fölocsúdva, a vereség keserűségéből kilábolva, ki akadályoz abban, hogy az éjjeliszekrényre tett jó könyvért nyúljunk este?«

ALAPVONAL. A nem nyilatkozom nem létezik. Különben kitagad a falu. Persze itt is megy, mehet az üzengetés, de az elhangzottakért vállalni kell a felelősséget. Szemtől szemben. Aztán beszéljenek a tettek.

ALAPVONAL. Miközben minden vágyam, hogy jövőre, a világbajnokságon a mi futballistáink is megszenvedjenek a hőséggel, remélem, hogy jobb lesz a megelőzés, mint legutóbb volt Mexikóban (1986) – fogalmazok finoman.

ALAPVONAL. Ugyanez a véleményem a magas szintű versenysportról és a nem annyira magas szintű nemzetközi sportvezetőkről. Mégis rájuk bízzuk az emberiség legnépszerűbb, legkedvesebb játékait.

ALAPVONAL. Örök igazság, hogy az edzőmeccsekből a legkevésbé sem érdemes kiindulni, mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül a biztató jeleket. Az érkezők és a távozók névsorából is akarva-akaratlanul következtet az ember, de csak az idő dönti el, hogy az új láncszemek miként illeszkednek a gépezetbe.

ALAPVONAL. Azt az egyetlen, olykor elviselhetetlennek tűnő fájdalmat, keserűséget keltő vereséget rendre győzelmek előzik meg. Miként a sikereket is követi végül, törvényszerűen egy csalódás, kivéve a bajnok számára. De bajnok csak egy van.