TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Az élvonalhoz hasonlóan a labdarúgó NB II-ben is a keleti csapatok előretörését figyelhetjük meg. Pedig szükség lenne a nyugati erőkre is, de jó is volt annak idején Siófokon vagy Szombathelyen nagy meccseket látni…

ALAPVONAL. Erősen kedvelem és pártolom a kis csapatokat, anno (2001-ben) a BKV Előrét is boldogan láttam volna az NB I-ben. Azért is, mert valamikor a nyolcvanas években az ismert és a labdarúgóberkekben elismert szaktekintély, a hajdani Népsport-újságíró Németh Gyula is volt a csapat edzője, tehát a múlt okán erős a kapocs, olyannyira, hogy az újságíró-válogatott a téli felkészülés végén hagyományosan edzőmeccset is játszhatott a Sport utcában, persze szigorúan vegyes csapatösszeállításban.

ALAPVONAL. Egy fohászt mi is elmormolhatunk.

ALAPVONAL. Az ETO a budapesti final four egyik alapköve, tizenegyből tizedszer indul, hatodszor nyerhet (első BL-trófeáját még oda-vissza vágós lebonyolítási formában szerezte meg), hozza magával a bázis szurkolói tömeget. Ha pedig mindketten ott vannak, a hazai bajnoki rivalizálás olyan szintre emelkedik, ami előtt Európa is meghajol.

ALAPVONAL. Az elmúlt két évben nemigen akadt Székesfehérváron senki, aki elmondja, mi a koncepció, mi a cél, a tulajdonos nem nyilatkozott, a vezetőedző fölött nem volt, aki bármiért vállalta volna a felelősséget.

ALAPVONAL. Pedig így volt – de bár ne lett volna így! Rettenetes, szörnyű, tragikus, hátborzongató élménnyel lettem volna szegényebb. Ez napra pontosan negyven évvel ezelőtt, 1985. május 29-én, egy szerdai napon történt Brüsszelben, az azóta már lebontott Heysel Stadionban.

ALAPVONAL. Florentino Pérezéknek egyértelművé vált a tavasz végéhez közeledve, hogy bár a garnitúra tele van világsztárokkal, meccseket, évadokat eldönteni képes játékosokkal, váltani kell, szükség van a megújulásra.

ALAPVONAL. Magyarország majd’ száz éve, 1927-ben lett a Nemzetközi Jégkorongszövetség tagja, a második világháború előtt Európa-bajnokságokon és két olimpián (1928, 1936) vett részt, Hircsák (Csák) István kapust a harmincas-negyvenes években a kontinens egyik legjobbjának tartották.

ALAPVONAL. A legtöbb helyen már vége az idénynek, egyesek hamarosan exkluzív tengerparti nyaralások képeit teszik közé a különböző fórumokon, mások még csak tervezgetik a régen vágyott és megszolgált lazulást. És persze bőven vannak olyanok is, akik egzisztenciális jelentőségű vigyázzállásban várják játékosügynökök vagy a sportigazgatók telefonhívását.

ALAPVONAL. Aztán minden összejött – neki is, a nemzeti tizenegynek is. Közösen is.

ALAPVONAL. Idei összesen négy közös mérkőzésük mindegyikén (két bajnokin, a Ligakupában és most is) legyőzte a Tottenham az MU-t. E tény inkább motivációs különbséget sejtet.

ALAPVONAL. Messzemenő következtetéseket lehet levonni ugyanis például abból, egy adott bajnoki esztendőben az ország területén belül hol helyezkednek el  a különféle osztályokban a labdarúgócsapatok, hol van szándék a szintlépésre, melyik régió felül-, illetve alulreprezentált az adott ligában.

ALAPVONAL. Napjainkban ez már nehezen elképzelhető, az azonban igen, hogy figyelemmel kísérjük azt a néhány magyart, aki a pályára lépő ötbe kerülhet. Az is elképzelhető, sőt, a legfontosabb ez lenne, hogy labdarúgásunk visszanyeri identitását, felismerhető lesz a magyaros stílus. És egyértelmű, ha a terv megvalósul, a válogatottat összeállítani is könnyebb, nem nagyítóval kell keresni az odavaló játékosokat.

ALAPVONAL. Vasárnap délutántól kezdődően tízezrek bámultak értetlenkedve a semmibe: miként történhetett meg, hogy a román futballközvélemény által is a klubstabilitás mintájának tekintett sepsiszentgyörgyi csapat nyolc év után búcsúzik a Superligától?

ALAPVONAL. A szurkoló egy életre választ klubot és akkor is kitart mellette, ha nem fut a szekér, a néző viszont egy-egy csapattal szimpatizál, amely valamilyen szempontból kimagaslót nyújt – ezt a két érzést össze sem lehet hasonlítani.

ALAPVONAL. Mindenkinek jót tesz ez a kiélezett versenyhelyzet. A semleges néző, a szurkoló és az üldöző mellett még az üldözöttnek is. Nemcsak itt és most, hanem az élet bármely területén mindig. Mert ha tudod, hogy akármit megtehetsz, úgyis első leszel, abba akkor is belekényelmesedsz, ha amúgy te vagy a világ legelhivatottabb, legelszántabb sportembere.

ALAPVONAL. Nemhogy nem tudta, de nem is akarta levetni magáról a »kültéri srác« képét, aki, ha a kedve úgy hozza, simán legurít egy sört. Ahogyan tette azt a 2016-os bajnoki cím után egy tetoválás elkészítése közben. Aztán meg rohant haza, mert nála volt a csodálatos menetelést megünneplő kerti parti.

ALAPVONAL. Akármilyen furcsa ezt leírni, a labdarúgás szempontjai nem számítanak, ha a valós tét a falu élete, ereje, mozgásban tartása, emberi kapcsolatainak erősítése, közös élményeinek megőrzése. A futball ebből a szempontból csupán eszköz, ám sok esetben éppen a legerősebb eszköz.

ALAPVONAL. Tudják jól mindenhol: életről-halálról dönt a labdarúgó NB I utolsó két fordulója. Hogy a többnyire nemzetközivé váló öltözőkben miről van szó és mekkora a feszültség, nem tudom, de ennyire közel a végéhez talán mindenki megérti, hogy az érintettek a tűzzel játszanak.

ALAPVONAL. Ahelyett, hogy enyhült volna a légkör, pattanásig nőtt feszültség, minden eddiginél élesebb a megosztottság, a felek a sportra korábban nem jellemző kritikai megnyilvánulásokkal, minősítésekkel, jelzőkkel illetik az ellenoldalon állókat, miközben a magyar asztalitenisz a sport iránt érdeklődő közvélemény szemében a lét és a nemlét határán mozog.