Egyszerre taktikai előny és szakmai fejtörés a csatárbőség a Fradinál

A klubok többsége úgy igyekszik kialakítani játékoskeretét, hogy minden poszton legyen két, hasonló képességű futballistája. Ez sok esetben nagy erőfeszítés árán sem jön össze, ezzel szemben a Ferencvárosnál van olyan pozíció, amelyben öten versengenek két kiadó helyért: a középcsatáré. Robbie Keane vezetőedző jellemzően a 3–5–2-es formációt választja, a többfrontos terhelés (bajnokság, Európa-liga, Mol Magyar Kupa) miatt a szakmai stábnak sokat kell forgatni a csapatot. Jelentős kihívás, hogy a Magyar Labdarúgó-szövetség és a Nemzeti Sportfejlesztési és Módszertani Intézet magyarszabálya miatt sakkozni kell a csapat összetételével és a játékpercekkel, emiatt nem feltétlenül az kap lehetőséget, aki formája alapján megérdemelné, hanem aki a szabályok adta kereteken belül a legkönnyebben, anyagi veszteség nélkül beilleszthető.

Ilyen helyzetben még szerencse (vagy inkább a szakmai munka eredménye és az anyagi lehetőségeknek köszönhető), hogy a magyar rekordbajnoknak öt, honi viszonylatban versenyképes csatára van. Mivel Varga Barnabás helye megkérdőjelezhetetlen – voltaképpen csak akkor nem játszik, ha erőnléti állapota a pihentetését indokolja –, itt a dilemma: kinek a szerepeltetésével nyerhet leginkább a Ferencváros legjobb támadója párjaként? Ennek érdekében megvizsgáltuk, hogyan teljesített mindeddig a többi csatár.

Ha a szikár tényeket nézzük, a csapat legeredményesebb játékosa Varga Barnabás, akinek az NB I-et, a Bajnokok Ligája-selejtezőt és az Európa-ligát figyelembe véve húsz gól és öt gólpassz a mérlege, ám az idényben Gruber Zsombornak játékidő-arányosan még kevesebb időre van szüksége ahhoz, hogy villanjon: mintegy 70 percenként gólt szerez vagy gólpasszt ad. A 21 éves csatár a bajnokságban általában jobb oldali támadóként kamatoztatja tudását: a Cube adatelemző rendszere szerint a posztján szereplők közül az NB I-ben neki van kilencven percre vetítve a legtöbb támadóharmadbeli labdaérintése (53.62), illetve passza (15.04), beadása (4.09), csele (6.19) és az ellenfél tizenhatosán belülre adott passza (6.86), ő adja a legtöbb gólpasszt (0.33), és a szűk élbolyhoz tartozik többek között kiugratások (0.66), lövéshez vezető passzok (1.22), lövések (2.99), cselezései hatékonyság (89 százalék) és progresszív passzok (5.86) tekintetében. Jól jár vele, hogy a szakmai stáb rá bízza a döntést, kihúzódik-e a szélre vagy befelé tör, elmozgó csatárként előszeretettel keresi a védelem mögé kerülés lehetőséget, erénye, hogy visszalép a labdáért. Rengeteget fejlődött szerelések tekintetében, egyre komplexebb támadó benyomását kelti, ám a magyarszabály miatt elsősorban az NB I-ben kap lehetőséget, a nemzetközi porondon alig láthatjuk: a BL-selejtezőben 56 perc, az El-főtáblán pedig egy Plzen elleni félidő jutott neki. 

Vele ellentétben Lenny Josephnek több játékperce van a nemzetközi színtéren, mint az NB I-ben. A 25 éves francia-haiti támadó az NB I-ben – Gruber Zsomborhoz hasonlóan – előszeretettel vállalkozik cselezésre (3.94/90 perc), ugyanannyira hatékony, gyakran megjátszható a támadóharmadban és az ellenfél tizenhatosán belül, sok nagy helyzetet alakít ki (0.42/90), a fejjátékára is lehet építeni ruganyossága miatt, viszont technikailag kevésbé képzett, mint magyar válogatott társa. A kapu előtt gyakran hoz rossz döntést, amit jelez, hogy az NB I-es viszonylatban a támadók körében az utolsó harmadba tartozik a kaput eltaláló lövések arányát tekintve. Páratlan sebessége és robbanékonysága miatt rendkívül nehéz feltartóztatni, progresszív labdavezetéseire lehet építeni, de a gyorsaságát a megelőző szerelések (4.02/90) és a labdaszerzések (3.26) tekintetében is kamatoztatja. Olyan támadó, akinél az lehet az ember érzése, hogy ha jobb képességei lennének, biztosan elit bajnokságban futballozna, szintlépéséhez még sokat kell csiszolni a játékán a Ferencvárosban.

A nyáron a Vojvodinától szerződtetett Bamidele Yusuf jellemzően az Európa-ligában kap kezdőként lehetőséget, és csakhamar bizonyította, ezen a szinten is értékes labdarúgó, nagy potenciál rejlik benne. Nemcsak a Salzburg ellen szerzett nagyszerű gólja és a Ludogorec ellen adott két gólpassza mondatja ezt velünk, hanem hogy a Cube adatalapú jellemzése szerint beadások, cselezések, labdavezetés, tizenhatoson, illetve támadóharmadon belüli jelenlét tekintetében kiemelkedik a posztriválisai közül az El-ben, míg helyzetkialakítás, lövésmennyiség, labdaszerzés, (megelőző) szerelés és előrejáték tekintetében átlagon felüliek a mutatói. A 24 éves nigériai kilences általában bal oldali támadóként kap szerepet, stílusa alapján nehéz megítélni, elmozgó vagy inkább erőcsatárként lehet-e jellemezni, alkata alapján ugyanis mindkét szerepkört el tudja látni, képes ötvözni – ezért is különleges a profilja. 

A kakukktojás Alekszandar Pesics, a 33 éves szerb támadó ugyanis egyre kevesebb szerephez jut. Az öt támadó közül ő kapta a legkevesebb lehetőséget, ami annak alapján teljesen érthető, hogy ő a legidősebb és életkorából adódóan a legkevésbé piacképes. A fontos megmozdulások a kevés játékideje ellenére sem maradtak el, a Noa, a Plzen és a Paks elleni gólja egyaránt sokat ért.

A Ferencváros csatárbősége egyszerre jelent taktikai mozgásteret, szakmai dilemmát és persze piaci lehetőséget – a kérdés az, hogy az idény végére melyik támadó tudja mindhárom szempontból a legtöbbet kihozni a rá szabott szerepből.

*A Szarvaskend (15–0) és a Békéscsaba (4–0) elleni Mol Magyar Kupa-mérkőzés nem szerepel a statisztikában

NB I
18. FORDULÓ
December 19., péntek
20.00: Diósgyőri VTK–Ferencvárosi TC (Tv: M4 Sport)
December 20., szombat
13.00: Zalaegerszegi TE FC–MTK Budapest (Tv: M4 Sport)
15.30: Paksi FC–Nyíregyháza Spartacus FC FC (Tv: M4 Sport)
18.00: ETO FC–Puskás Akadémia FC (Tv: M4 Sport)
December 21., vasárnap
15.00: Újpest FC–Kolorcity Kazincbarcika SC (Tv: M4 Sport)
17.30: Debreceni VSC–Kisvárda Master Good (Tv: M4 Sport)