Jamie és a csodalába – Moncz Attila publicisztikája

ILYENKOR SAJNÁLJA nagyon az újságíró, hogy nincs időutazás, és az egyébként vagabund, 25 éves Jamie Vardytól nem tudja megkérdezni, mire tenne tétet, ha egyre muszáj lenne: 1. másfél évtizeddel később a Leicester City legendájaként vonul vissza; 2. a Leicester az ő vezérletével megnyeri a Premier League-et; 3. fénykorában 20 millió font lesz a piaci értéke; 4. nemet mond az Arsene Wenger vezette Arsenal hívására.

A Leicester City 2016-os megkoronázásának konkrétan 5000-szeres oddsa volt a fogadóirodáknál, de 2012-ben az egykori gyári munkás srácnak mindegyik elérhetetlennek tűnt. Oké, focizott a Fleetwood Townban, amely az ő góljainak köszönhetően egyre közelebb került ahhoz, hogy története során először a profi világban méresse meg magát. Ez Angliában a negyedik vonalat jelentette, még mielőtt valaki az „NB2-re” vagy hasonlóra gondolna. Addigra a Fleetwood már elutasította a Blackpool 750 ezer fontos vételi ajánlatát, mondván, aki vinni akarja Vardyt, tegyen le érte egymilliót. Aztán amikor 2012 májusában a Leicester City letette, a Twitteren egy felhasználó ezt írta: „A ­Leicester egymillió fontért megvette az amatőr Jamie Vardyt. Jézusisten, mi történik a labdarúgásban?!”

Ma már elmondhatjuk, a Leicester megkötötte története legnagyobb üzletét, akitől még akkor sem vált meg (a játékos szándékával egyező módon!), amikor fonttízmilliókat fizettek volna érte. A vasárnap az Ipswich ellen a „rókák” mezében az ötszázadik, egyben utolsó mérkőzését játszó (megegyeztek, a Bournemouth ellen a jövő héten nem lép pályára, kieső csapatának az a meccs már nem számít) Vardy nem egy futballista volt a sok közül, hanem a klub életében korszakot meghatározó labdarúgó. A Leicester esetében nem túlzás a története valaha volt legjobbjáról beszélni. Graham ­Cross és Adam Black után harmadikként mondhatja el magáról, hogy 500 mérkőzést vívott a csapatban, és ha betalál, a két Adam, Chandley, valamint Rowley után ugyancsak harmadikként lesz a 200 gólosok klubjának megbecsült tagja. Csak amíg az elődök ezt főképp alacsonyabb osztályban érték el, az ő fő vadászterülete a Premier League volt, és nagyon remélem, az ugyancsak a Championship poklába alászálló Ipswichnél vevők lesznek a hollywoodi befejezésre. Legalábbis a Leicesternél, mert hősünk ebben az idényben is bizonyította, 38 év ide vagy oda, korai lenne leírni. Csak az már a City vezetőinek töketlenségét jellemzi, hogy még ennyi idősen sem volt megfelelő alternatívája. Az eddigi 36 fordulóból 34-ben pályára lépett, és két kivételtől eltekintve rendre legalább egy órát játszott. Amikor „pihentették”, 45 és 59 perc jutott neki.

Sokat segített pályafutása megnyújtásában, hogy 33 éves korára megértette, szüksége van az extra regenerációra, és akkor már otthon is volt e célt szolgáló kamrája. A Cristiano Ronaldo tudományosságán nevelkedőknek ez magától értetődő lenne, na de neki?! Annak a Vardynak, aki korai leicesteri szakaszában a lassan javuló lábsérülését firtató, illetve a „Mit csinálsz te a klubházon kívül?” kérdésre teljesen őszintén azt mondta, egy háromliteres üveggel dolgozik a felépüléséért. Benne vodka és egy Skittles nevű drazsé keverékével. Én speciel azért kedveltem különösen, mert nemhogy nem tudta, de nem is akarta levetni magáról a „kültéri srác” képét, aki, ha a kedve úgy hozza, simán legurít egy sört. Ahogyan tette azt a 2016-os bajnoki cím után egy tetoválás elkészítése közben. Aztán meg rohant haza, mert nála volt a csodálatos menetelést megünneplő kerti parti.

Diego Godínnal, az Atlético Madrid és az uruguayi válogatott védőjével csak a Bajnokok Ligájában keresztezték egymást az útjaik, mégis, talán ő adta róla a legpontosabb jellemzést a pályatársak közül: „A világ legtöbb csapatába beleillene. Dolgozik, feláldozza magát a csapatért és még gólokat is lő. Ki ne akarna egy olyan csatárt, aki feláldozza magát érted, aztán meg elöl megold mindent?” Kétségtelen, akarták néhányan, főképp az Arsenal, amelyben talán élmény lett volna megnézni az Arsene Wengerrel való közös munkáját, de Vardy számára a lojalitás többet ért.

És azért ő tényleg sohasem felejtette el, honnan jött. Főképp, mert gyorsan vissza is akart menni oda. Az első leicesteri napjai nem teltek jól, kérte, adják kölcsön a Fleetwoodnak, de Nigel Pearson menedzser gyorsan helyre tette a fejét. Utána már csak azt kellett kiverni belőle, hogy kártékony hatással van a csapatra. Sikerült, így lehetett aktív részese minden idők egyik legnagyobb tündérmeséjének a labdarúgásban. Az, hogy az atombiztos kiesőnek tippelt Leicester megnyerje az angol bajnokságot 2016-ban, semmihez sem fogható meglepetés a sport világában. A Las Vegas-i oddsmesterek szerint toronymagasan vezeti a vonatkozó listát, a második helyen lévő „Miracle on Ice-ra” (az Egyesült Államok amatőrökből álló jégkorongcsapata az 1980-as Lake Placid-i olimpián legyőzte a verhetetlennek hitt Szovjetuniót) ötödannyi pénzt fizettek ki. A nehézsúlyú bokszvilágbajnoki övért kiírt James Douglas–Mike Tyson mérkőzésen „Buster” sikerével ugyanannyi tét mellett a Leicester nyereményének 119-ed részét lehetett volna zsebre vágni.

Nos, annak a csapatnak volt kirakatembere és 24 góllal legeredményesebb játékosa Jamie Vardy. Aki a trónig vezető úton megdöntötte Ruud van Nistelrooy csúcsát, és első futballistaként szerzett sorozatban 11 mérkőzésen is gólt a Premier ­League-ben. Egymás után hét évadban ért el legalább tíz gólt az angol élvonalban, nem csoda, hogy rohamtempóban (például Wayne Rooney-nál, Didier Drogbánál és Romelu Lukakunál is gyorsabban) jutott el 100 gólig. Amikor már a határon járt, a Leicester videósai készítettek egy összefoglalót, amit ő is meg akart nézni a honlapon. „Megpróbáltam rákattintani, hogy visszavezessen az időben, de megjelent a képernyőn, hogy fel kell iratkoznom valami LCFC TV-s dologra. Azt mondtam, »erre nincs időm«” – mondta el meglehetősen ritka interjúinak egyikében, a The Athleticben.

Talán érdemes lesz beszélgetnie Erling Haalanddal, aki elég jó a Vardy-életművet illetően. A Manchester City csatára ugyanis bevallotta, az ő mozgását tanulmányozta nagyon sokat, mert irigyelte, mennyire aktívan tud bekapcsolódni a játékba. A norvég sokkal több tisztelettel közelített Vardy felé, mint például Michael Owen, aki nemigen értette a Vardy körüli felhajtást, és aki szerint Jamie nem is az a tipikus befejező csatár. Lelke rajta, mindenesetre nagyon hasonló számokkal állnak jelenleg az angol élvonalban (Owen 326 mérkőzésen 150 gólt szerzett, Vardy mutatója 341/144), csak utóbbi ezt klasszisokkal gyengébb csapatban hozta össze, mint a Liverpoolban, a Newcastle-ban és a Manchester Unitedben is megforduló Owen.

Bár az is igaz, Vardyt hidegen hagyják az ilyesmik. Bárhogyan is csengeti le a pályafutását, sokkal többet hozott ki belőle, mint azt 25 éves korában, nulla profi játékperccel a lábában gondolta volna. Ha akkor azt mondják neki, hogy másfél évtizeddel később a leicesteri búcsúfotóján többek között a Premier League-trófeával, az FA-kupával, az angol Szuperkupával, az év játékosa és az angol gólkirályi címmel pózolhat, kineveti az illetőt és elküldi egy sörért.

Vasárnap viszont mindezek birtokában, az érzelmek viharában lelép a leicesteri színről. A klub valaha volt legjobb játékosaként.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!