Ezúttal nem adta le kétgólos előnyét a Liverpool, 101. alkalommal verte meg az Evertont

ANGOL PREMIER LEAGUE
5. FORDULÓ
Liverpool FC–Everton FC 2–1 (2–0)
Liverpool, Anfield. Vezette: D. England
Liverpool: Alisson – Bradley, I. Konaté, Van Dijk, Kerkez – Gravenberch, A. Mac Allister (C. Jones, 61.) – Szalah, Szoboszlai, Gakpo (Wirtz, 61.) – Ekitiké (Isak, 67.). Menedzser: Arne Slot
Everton: Pickford – O'Brien, Tarkowski, M. Keane, Garner – Gueye, Mikolenko (Alcaraz, 86.) – I. Ndiaye (Dibling, 86.), Dewsbury-Hall, Grealish – Beto (T. Barry, a szünetben). Menedzser: David Moyes
Gólszerző: Gravenberch (10.), Ekitiké (29.), ill. Gueye (58.)

A derbik sajátossága, hogy sohasem számít a pillanatnyi forma és az, hogy a felek éppen milyen színvonalat képviselnek, a győzelem sokkal többet ér, mint három pont, ezek az ütközetek ugyanis az identitás megerősítéséről szólnak. Jóllehet vita tárgyát képezheti, hogy az angol futballban a Mersey-parti derbi számít-e a legnagyobb városi rangadónak, de tekintve, hogy Londonban túl sok csapat van, Manchesterben pedig leginkább a modern kori helyzet emeli a City–United fényét, a hagyományokra és a történelmi múltra igen sokat adó nemzet esetében joggal tekinthetik sokan a Liverpool és az Everton csatáját az első számú belharcnak.

Márpedig szombat kora délután a két ősi rivális találkozott az Anfielden – amely eredetileg az Everton (!) otthona volt –, és hiába tér el homlokegyenest a két csapat jelene, Liverpoolban gyakorlatilag megállt az élet a 247. derbi időpontjában. A Szoboszlai Dominikot, Kerkez Milost és Pécsi Ármint foglalkoztató Liverpoolt nem kell különösen bemutatni: a csapat a Premier League címvédője, az első négy fordulót megnyerve a rangadó előtt is vezette tabellát, a nyáron klubrekordot jelentő több mint 400 millió fontért erősítette meg a keretét, és a nemzetközi közvélekedés szerint is a világ egyik legerősebb csapata. Ezzel szemben az Everton legutóbb 2019-ben végzett a tízen belül – akkor is csak nyolcadik lett – az elmúlt években majdhogynem permanensen a bennmaradásért küzdött, az eddigi utolsó trófeáját pedig 1996-ban tehette be a vitrinbe, amikor az előző évi FA-kupa-győzelem után elhódította a Szuperkupát. Mindez azért is lényeges, mert az egyik legpatinásabb angol klubcsapatról beszélünk, amely többek között kilencszeres bajnok, ötszörös kupagyőztes, és a ’80-as években épp a városi riválissal karöltve hajtotta igába a komplett szigetországi labdarúgást – nem mellesleg 1984-ben a KEK-et is elhódította.

Az Everton jelene tehát sivárabb a dicső múltnál – még ha idén egész jó rajtot is (2 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség) vett a csapat –, ami persze a városi rangadók esetében nem magyarázza az esetleges rotálásokat. Márpedig a Liverpoolt edző Arne Slot több poszton is váratlant húzott, gyorsan tegyük hozzá, a magyar kontingens javára. Először is: Kerkez Milos visszakerült a bal oldali szárnyvédő helyére azt követően, hogy a Burnley ellen még az első félidőben lecserélte Slot a gyenge teljesítménye és a sárga lapja miatt, majd az Atlético Madrid elleni BL-meccsen a posztriválisa, Andrew Robertson góllal vette ki a részét a Liverpool sikeréből (3–2). Szoboszlai Dominik pedig visszatért a tavalyi pozíciójába, a 4–2–3–1-es formációban a támadó középpálya tengelyébe, kiszorítva az eddig még nem teljesen meggyőző Florian Wirtzet. A váratlan húzások sorába illeszthető még Conor Bradley játéka is, aki Jeremie Frimpong helyett játszhatott a védelem jobb oldalán. 

Az átalakítások ellenére a Liverpool a szokásos lendületével esett neki ellenfelének, amely az első negyedórában szinte át sem lépte a saját térfelét, ráadásul igen hamar hátrányba is került, amikor Mohamed Szalah jobbról érkező beadását követően Ryan Gravenberch szenzációsan emelte tovább az egyszer lepattanó labdát a hosszú sarokba. Jellemző a hazai fölényre, hogy az Everton először a félidő derekán közelítette meg Alisson kapuját, de a nagy rössel érkező Beto elől Ibrahima Konaté jó ütemben tisztázott. Pár perccel később Kiernan Dewsbury-Hall lövése már a szívbajt hozta a Liverpool-szurkolókra, de egyrészt célt tévesztett, másrészt szinte a következő szituációból növelte előnyét a házigazda: Gravenberch passzát követően Hugo Ekitiké lőtt Jordan Pickford lábai között a kapuba. A második gól még inkább megnyugtatta az addig sem kapkodó Liverpoolt, így a játék feljebb tolódott a hazai kapu irányába, arra persze ügyeltek a „vörösök”, hogy az ellenfél azért ne dolgozhasson ki veszélyes helyzeteket, viszont a kontrákat a szünetig már nem erőltették.

A fordulás után sem változtatott a játékán a Liverpool, és eleinte úgy tűnt, képes „altatni” az ellenfelet, csakhogy még a 60. percben sem járt a meccs, amikor elég volt egy pillanatnyi oda nem figyelés a védelemben, és Idrissa Gueye szépített. Slot azonnal reagált, lehozta Cody Gakpót és Alexis Mac Allistert, előbbi helyett jött Wirtz, az argentin világbajnokot Curtis Jones váltotta, pár perccel később pedig Alexander Isak pályára lépett Ekitiké helyett. Ha nem is egyből, de a felfrissített Liverpool érezhetően jobban mozgott, ráadásul a 74. percben Szoboszlai szinte ugyanonnan lőhetett szabadrúgást, mint az Arsenal ellen, ezúttal azonban a kapu fölé bombázott.

A hajrára az utolsó tartalékait is mozgósította az Everton, ám a hősies küzdelem nem volt elegendő az egyenlítéshez, így a 247. városi derbit a Liverpool nyerte meg – 101. alkalommal a párharc során –, és továbbra is tökéletes mérleggel vezeti a Premier League tabelláját.

Szoboszlaitól és Kerkeztől is láttunk már jobb teljesítményt, de összességében egyikük játékára sem lehet panasz, az viszont továbbra is kérdés, hogy Arne Slot mikor találja meg a teljes egyensúlyt a rendre átalakított csapatrészek között. 2–1