Birkózás: Darabos László nem elégszik meg az U20-as vb-arannyal
Mint arról beszámoltunk, három magyar érem született a spanyolországi U20-as birkózó-világbajnokságon, miután a mieink egy arany- és két bronzéremmel fejezték be szereplésüket Pontevedrában. Az egyetlen magyar elsőségért
a kötöttfogású Darabos László felelt, aki a nehézsúlyúak között megállíthatatlannak bizonyult,
és a tavalyi korosztályos Európa-bajnoki címe ezúttal a vb-n állhatott fel a dobogó legfelső fokára a juniorok.
A végső győzelemig vezető úton Darabos sorrendben 9–0-ra verte az amerikai Aden Attaót, majd 8–0-ra legyőzte a Puerto Rico-i Ethan Vergarát is. Aztán negyeddöntőben a török Cemal Bakir (3–1) és a legjobb négy között az orosz Alekszander Melehov sem jelentett akadályt (3–1) neki. A másnapi fináléban pedig az iráni Abolfazl Fatitazangi ellen is nyert, méghozzá 5–3-ra.
„Azt tudni kell, hogy az év első fele nem alakult túl jól számomra – kezdte a visszatekintést Darabos az Utánpótlássportnak. – Tavasszal egy csehországi nemzetközi versenyen megsérültem, kificamodott a vállam. Majd az edzőimmel azon voltunk, hogy minél hamarabb felépüljek, hiszen ekkor még másfél hónappal az Eb előtt jártunk. Amikorra végül sikerült felgyógyulnom a sérülésből, nagyjából három hét maradt hátra az Európa-bajnokság rajtjáig. Nyilván, ez így korántsem volt ideális felkészülés, de próbáltam a helyzetből a legtöbbet kihozni. Sajnos az Eb aztán nem alakult túl jól, kikaptam az első meccsemen, és így hamar kiestem. A kudarc után igyekeztük levonni a tanulságokat, tanulni a hibákból, és ennek fényében készülni a következő versenyre, amely már a vébé volt.
Azt mondhatom, hogy kiválóan sikerült a világbajnoki felkészülés, az edzőtáborokban kifejezetten jól ment a birkózás, szóval jó formában utaztam ki Pontevedrába, ahova kiérkezve már alig vártam, hogy szőnyegre lépjek.
A Budapesti Honvéd 19 esztendős ígérete korábban az U17-esek és U20-asok között is nyert már Európa-bajnokságot, viszont világbajnokságokat tekintve eddig az ezüst volt neki a maximum, még az U17-es korosztályból, így már nagyon vágyott rá, hogy az első vb-aranyát is bezsebelje.
„Előzetesen a sorsolástól nem tartottam, tisztában voltam vele, kik lehetnek az igazán veszélyes ellenfelek. Öt meccset vívtam, de a riválisaim közül korábban egyedül azzal az iránival találkoztam, akivel a finálét vívtam. Vele idén tavasszal Törökországban mérkőztem meg, és 1–1-re kikaptam tőle, de most – azt hiszem, a legjobbkor – sikerült visszavágni neki. Remekül éreztem magam a vébén, minden pillanatát nagyon élveztem, szerettem volna megmutatni, hogy mire is vagyok képes valójában.
Már régóta vágytam rá, hogy világbajnoknak mondhassam magam. Gyerekkori álmom vált valóra ezzel a győzelemmel, ugyanakkor nem elégszem meg ezzel, még több hasonló sikerre vágyom.
(Kiemelt kép forrása: UWW/MBSZ)
A jövő sztárjai: Gedra Botond és Juhász Zsolt
