Ebből a dühöngőből indult Mesut Özil - kép

A spanyol As sportújság munkatársa, Marco Ruiz kihasználva, hogy a Real Madrid szerdán a Borussia Dortmunddal játszik a Bajnokok Ligája elődöntőjében, valamint, hogy a királyiak keretében van egy, a környékről származó német futballista, elutazott a Dortmunddal szomszédos Gelsenkirchenbe. Annak Bulmke nevű kerületében élnek ugyanis Mesut Özil rokonai (szülők, nagyszülők, testvérek) – a helyi Schalke 04 egykori játékosa pedig kulcsszerepet játszhat a kékek ősi riválisa (Schalke–Dortmund, ugye nem is kell folytatnunk...?) elleni két találkozón.

Bulmke alig 30 kilométerre van Dortmundtól, így Ruiz kollégának a meccs előtt két nappal nem okozott gondot átruccanni a szürke panelek uralta gelsenkircheni kerületbe. Ahogy az sem okozott gondot, hogy megtalálja a házat, amit Mesut Özil vett a családjának: egyrészt mindenki tudja a környéken, hol laknak Özilék, másrészt a megadott címen a csengő fölött ott virít a család neve.

Mustafa Özil és felesége az 1960-as években érkezett Németországba, így Mesut már harmadik generációs török-németnek számít, talán ezért sem jelentett neki annak idején különösebben nagy kérdést, hogy melyik ország válogatottját válassza.

„A csöngetés után Mesut édesanyja, Gulizar nyitott ajtót, aki rögtön leszögezte, hogy fotózásról szó sem lehet. Ettől függetlenül barátságos volt, igaz, keveset beszélt" – meséli a találkozás részleteit Marco Ruiz.

Szerencsére Özil nővére, Nese, akinek Düsseldorfban van egy üzlete, már beszédesebb: „Mesut mindig is nagyon barátságos, de csendes fiú volt. Ha itthon van, akkor gond nélkül kimehet az utcára. Persze megismerik, hiszen mindenki ismeri, és olyankor sokan keresik is. De ő a mai napig elég félénk, nem keresi a szereplést."

Ruiz kartársat aztán elkísérték arra a grundra, ahol Özil pályafutása kezdődött: a kis Mesut először a „majomketrec" nevet viselő dühöngőben kergette a bőrt, és a helyi török legények a mai napig itt rúgják a labdát.

„Mind olyan jó futballisták és sikeresek akarunk lenni, mint Mesut" – biztosítják az újságírót arról, hogy nincs hiány motivációban.